Heti 6:3

Messi, Kása és Schlieri - nekik tapsoltunk az elmúlt héten

  • Vásárhelyi Tamás
megosztom

Újra eltelt egy hét, így ismét jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti Hatos

1. Sorozatban harmadszor is Messié az Aranylabda
A tavalyival ellentétben idén nem előzte meg akkora találgatás a FIFA Aranylabda szavazásának eredményhirdetését. Most sokkal többen voltak biztosak benne, hogy a Barcelona argentin klasszisa, Lionel Messi lesz a díjazott. Mindezt már sejtetni engedte a madridi különítmény (Cristiano Ronaldo és José Mourinho) - egy kupamérkőzésre hivatkozó - kínos távolmaradása a zürichi gálától, ami jelezte, idén is Barca fölény lesz. A harmadik egyéni jelölt, Xavi ugyan a 2011-es évben is tagja volt a katalán kirakatklub minden sikerének, de míg ő előkészítő szerepben, addig Messi a góllövőknek járó örökös dicsfényben sokkal jobban megmártózva zárta az elmúlt esztendőt.

Lionel Messi sorozatban harmadszor nyerte el az Aranylabdát

A mindössze 24 esztendős argentin zseni most is a legtöbb szavazatot kapta a szakemberektől, így az UEFA jelenlegi elnökét, Michel Platinit utolérte abban a vonatkozásban, hogy most már ő is háromszor egymás után kapta meg az Aranylabdát. Ha Messi idén is így folytatja, a francia zseni egykori rekordja már csak jövő januárig áll majd fenn, amibe persze egy esetlegese Real Madrid BL-győzelem is beleszólhat. Mert akkor talán C. Ronaldo is eljön majd a zürichi díjátadóra...

2. Sikeres főpróba Székesfehérváron
A január közepén sorra kerülő vízilabda Európa-bajnokság előtt sikeres főpróbát tartott idehaza a magyar férfi válogatott. A székesfehérvári Volvo Kupán a mieink Kanada könnyed (11-6) legyőzése után a világbajnoki címvédő olaszokat is magabiztosan győzték le. A 11-8-as siker értékét növeli, hogy az olaszok majd az eindhoveni Eb-n is a mieink ellenfelei lesznek a csoportkörben. A torna vasárnapi befejező napján a vártnál talán több izgalmat tartogatott (az olaszok ellen szintén győztes) német csapat elleni találkozó. Hagen Stamm együttese ugyanis folyamatosan fejlődik, és az Eb-n a szakemberek vélekedése szerint már komoly éremesélyekkel száll majd medencébe. Hiába volt azonban a záró negyed előtt kétgólos hátrányban (6-8) is a magyar csapat, az athéni olimpia varázslatos utolsó negyedét (3-0 ide) sikerült most is megismételni, ráadásul a mindent eldöntő gólt a válogatottba ezen a tornán visszatérő Kásás Tamás szerezte 17 másodperccel a vége előtt. A fiúk ezzel méltó módon ünnepelték Kemény Fecsó bácsi 80. születésnapját, ráadásul jelezték, a sanghaji vb-elődöntő rémálomszerű veresége talán már a múlté, az Eb-n pedig ismét érem a cél. Az örök rivális szerbek amúgy a görögországi felkészülési tornán 11-10-re kikaptak a spanyoloktól, de persze az utóbbi évek eredményeit elnézve nem csak velük kell foglalkoznunk, Eindhovenben lesz ellenfél bőven az éremcsaták felé vezető úton.

3. Sikeres Eb-t rendeztünk gyorskorcsolyázásban
Sven Kramer sikerének tapsolhattak a holland szurkolókA kis sportágak nagy eseményei is szólhatnak nagyot, főleg ha hazánkban rendezik őket. Erre mutatott most jó példát a péntektől vasárnapig rendezett gyorskorc solya Európa-bajnokság, ahol a sportág krémje mutatta meg tudását a közelmúltban 4,7 milliárd forintért (ebből 3,1 milliárd az EU-tól jött) felújított Városligeti Műjégpályán. A főként a narancssárgába öltözött holland drukkerek által biztosított hangulatban a szabadtéri pályától sem ijedtek meg az amúgy inkább már fedettpályás versenyekhez szokott sztárok. A női győztes Marina Sábíková számára nem is volt különösen idegen ez a terep, ő odahaza is gyakran edz ilyen körülmények között, nem is csoda, ha a kétszeres olimpiai bajnok cseh Budapesten sem talált legyőzőre. A férfiaknál a holland Sven Kramer lett a négytávú összetett Európa-bajnok, akit ugyanolyan lelkesen tapsolt meg a publikum, mint a verseny - a lábműtéte után lábadozó Szöllősi Szabolcs hiányában sajnos - egyetlen magyar indulóját, Tóth Ágotát. A hazai pálya hiányában az utóbbi hónapokban Németországban készülő magyar versenyző nem vallott szégyent a mezőnyben, ami azért is fontos, mert a sportág ezzel ismét életjelet adott magáról, így talán Szocsiban ismét találkozhatunk magyar képviselőivel az olimpián. És akkor talán nem - az amúgy roppant életvidám és 88 évesen is nagy életkedvvel megáldott - egykori (1949-es!) világbajnokunkat, Pajor Kornélt kell újra és újra „elővenni”, ha a sportág szóba kerül.

4. Schlierenzauernek is megvan végre a Négysáncverseny
Soha korábban még nem volt példa arra, hogy egy ország versenyzői egymás után négy alkalommal is megnyerjék a síugrók legendás Négysáncverseny sorozatát. Az utóbbi éveket domináló osztrákok ezt most megtették, ráadásul oly módon, hogy az összetett verseny dobogóját (a verseny hatvan éves történetében mindössze harmadszor) kisajátították maguknak. Az oberstdorfi és a garmischi újévi győzelmei után Gregor Schlierenzauernak ugyan volt esélye még arra is, hogy a jubileumra a szervezők által felajánlott egymillió svájci frankos fődíjat is elvigye, de később Innsbruckban Kofler, majd a záró versenyen Bischofshofenben másik honfitársa, Morgenstern is legyőzte őt. Megmaradt persze az összetett verseny megnyerésével együtt járó dicsőség, amely így sem kis dolog a 22. születésnapját éppen a hétvégén ünneplő Schierenzauernek, aki immáron 38 Világkupa győzelemnél jár (csak Adam Malysz-39 és Janne Ahonen-46 előzi meg őt a vonatkozó rangsorban) és a sportág valamennyi létező trófeáját megszerezte már. A kérdés persze jövőre már csak az lesz Alexander Pointner szövetségi kapitánynak, hogy a Négysáncversenyen sorozatban győztes tanítványai (2009-Loitzl, 2010-Kofler, 2011-Morgensetrn, 2012-Schlierenzauer) közül jövőre ki lesz az, aki folytatja az osztrák sikerszériát. Kellemes gondok…

5. Újra A-csoportos a magyar jégkorong válogatott
Sajnos ezúttal még nem a felnőtt férfi csapatunkról van szó (akik majd idén Ljubljanában tennének ismét csodát), de így is kellemes meglepetést okozott a női U18-as válogatott szereplése, amely a tromsői divízió I-es világbajnokságon minden ellenfelét - így a házigazda Norvégiát is - legyőzve (23-10-es gólkülönbséggel) harcolta ki azt, hogy a legmagasabb osztályba kerüljön. Gömöri Csaba együttese így a 2013-as világbajnokságon már az A-csoportban szerepelhet, a sportág női vonalának legjobb csapatai (pl. Kanada, Oroszország, Egyesült Államok, Svédország, Finnország) ellen. A sikereken felbuzdulva a magyar szövetség rögtön be is nevezett a 2014-es Szocsi olimpia idén novemberben induló selejtezőjére, bízva abban, hogy ez a sikeres korosztály a felnőttek között is leteheti majd névjegyét. Lányok, talán nem haragszotok meg a kifejezésért, de ez a feljutás most tényleg igazi férfimunka volt!

6. Jó előjelek a szerbiai Eb előtt
Tavaly januárban jól szerepelt a svédországi világbajnokságon a magyar férfi kézilabda válogatott. Az olimpia selejtezőn történő szereplés kiharcolása miatt a most január közepén Szerbiában sorra kerülő Európa-bajnokságot talán vehetnénk könnyedébben is. Az újvidéki csoportkörrel kezdődő Eb bizonyos szempontból már a selejtező tornára történő felkészülést szolgálja, igaz a torna közelsége miatt a fiúk így is odateszik majd magukat. A tartalékos ellenfeleket felvonultató múlt heti felkészülési torna megnyerése után a mieink az elmúlt hétvégén az „oroszlán barlangjába” utaztak, a németek elleni két idegenbeli találkozó pedig remekül szolgálta a felkészülést. Mivel Magdeburgban (amúgy 7000 néző előtt) sikerült megfogni (22-21 ide) a Martin Heuberger által vezetett német csapatot, joggal bízhatunk benne, hogy az Európa-bajnokság kőkemény csoportjában (az orosz - spanyol – francia trió lesz az ellenfél, ilyen sorrendben) is teremhet némi babér Mocsai Lajos együttesének. A karácsony tájékán műtött Császár Gábor sérülése már a múlté és ha a fiatal Lékai Máté is meggyógyul, akkor szép napok jöhetnek a szerbiai túrát vállaló - várhatóan 3-4000 - magyar szurkolóra.

Heti hármas

1. Túl sok a botrányos ügy
Szinte minden hétre jut valamilyen eset a magyar sportéletben, amit nem sikerül mindenki számára megnyugtató módon rendezni. A Verrasztó Dávid kontra Gyurta Gergely ügyet ugyan a magyar úszó szövetség kilenc hónapos (igaz felfüggesztett) eltiltással zárta le, de az ítélet a közvélemény számára nehezen emészthető. A szálak és a háttér bolygatása ebben a témában is bizonyos körök számára kellemetlen lenne, mint ahogy ilyen érzésem van a Sidi Péter és a sportlövő szövetség között immáron sokadik alkalommal kialakult szócsata kapcsán is. A legjobb magyar sportlövő (akit sokat biztos éremesélyesnek tartanak a londoni olimpián) rendre éles kritikával illeti a szövetséget és annak vezetőjét, Krzyzewsky Miklóst. A válasz rendre tételes cáfolat és a két egymással ellentétes állítás közül az olvasó nehezen hámozza ki az igazságot. Hogy a másik fél által túlbuzgónak és üldözési mániában szenvedőnek beállított sportoló és a Sidi által kapzsinak és kóros önérdekkeresőnek, posztjára alkalmatlannak titulált sportvezető vitájában kinek van igaza? Ezt vélhetően a sportágat behatóbban ismerők sem tudják megállapítani. Az viszont tény, hogy a sport napilapban lebonyolított nyílt és szerintem parttalan vita helyett ideje lenne mindenkinek a saját feladatát végeznie. Sidi lőjön érmeket (ugye Londonban is lesz legalább egy?), Krzyzewsky pedig munkálkodjon azon, hogy az egyre inkább peremsportággá szűkölő sportlövészet fejlődhessen. Legyen például egy rendes lőtér, hogy az olimpiáról most lemaradó Igaly Diána (és talán a Don Quijote-i szélmalomharcot felvállaló Sidi is) tudásuknak megfelelő színvonalon és körülmények között készülhessen.

2. Hazatért a Döme által kritizált chilei bíró
Bár ő maga nem megfutamodásként éli meg, de ettől még tény, hogy visszatér Dél-Amerikába a Ferencváros-Békéscsaba kupamérkőzés kapcsán élesen kritizált játékvezető, Álvaro Garcia Miguel. A Fradi-szurkolók körében közellenségként kezelt sporit a Ferencváros csapat edzője, Détári Lajos is éles kritikával illette. A Fradi-kiesést eredményező találkozó egy időre biztosan Garcia sporttárs utolsó magyarországi fellépése lesz, lévén hazájában Chilében kapott munkát ipari mérnökként. A családi tanács pedig ezt követően a távozás mellett döntött, így a magyar feleséggel és közös kisfiukkal hazautazó Garcia két év itteni bíráskodás után tér vissza Dél-Amerikába. Hogy ott milyen meccseket fog vezetni (a hírek szerint simán visszaveszik a keretbe) és ami ennél is fontosabb, vajon milyen szinvonalon? Ez legyen viszont mostantól kezdve már a Colo-Colo drukkerek baja...

3. Koman Vladimir ámokfutása
Az olasz labdarúgásban szereplő légiósaink közül kevesen vannak, akik igazán szép emlékekkel tekintenek vissza az itáliai pályákon eltöltött idejükre. Az én emlékeimben talán csak a Vincze „Pilu” István az, aki annak idején tényleg sikeres (itt most az osztrák válogatott Garics Györgyöt felejtsük el) volt klubcsapatával. A többnyire a Serie B-s csapatokba szoruló honfitársainkról elvétve érkeznek jó hírek és sajnos a válogatott Koman Vladimir kapcsán sem gólokról, gólpasszokról jön a hírfolyam. Sokkal inkább kispadkoptatásról, csereként történő pályára lépésről, legutóbb pedig már frusztrációtól. A Sampdoria magyar légiósa a Varese ellen a 94. percben csúszott rá az ellenfél egyik játékosának lábára, az eset után pedig joggal kapta meg a piros lapot. Nem véletlenül nyilatkozta az eset után, hogy ha tehetné, szíve szerint menekülne Olaszországból. Javaslatom lenne is mindjárt számára: Belgium vagy Németország - ezen helyekről ugyanis valahogy sokkal több pozitív hír érkezik mostanában légiósainkról…

megosztom