Válogatás

Híres rangadók a futballvilágban II.

  • DA
megosztom

El Clásico, Deby d’Italia, Superclásico: egy-egy a számos híres városi vagy országon belüli ősi rivalizálás közül. Ezek között van egészen „barátságos” is, mint az Everton és a Liverpool mérkőzései, ahol a szurkolók többnyire békésen, egymással elvegyülve követik a mérkőzést, de vannak parázs hangulatú derbik is, ehhez nem kell feltétlenül Spanyolországig vagy Itáliáig szóló repülőjegyet váltanunk, elég Újpestig vagy a Népligetig utazni. A hétvégén két rangadót (Espanyol-Barcelona, Manchester City-Manchester United) is rendeznek Európában, ennek kapcsán áttekintettük a nemzetközi labdarúgás nagy hagyományú párharcait, a teljesség igénye nélkül.

Olaszország

Derby d’Italia (Juventus-Internazionale)A Derby d’Italia, Olaszország egyik legnagyobb rangadója a Juventus és az Internazionale egymás elleni mérkőzését jelenti. A szókapcsolatot 1967-ben egy híres olasz sportújságíró, Gianni Brera alkotta (A derbi lényege, hogy olyan csapatok mérkőznek meg, melyek még sohasem estek ki az élvonalból. Bár a Juventust 2006-ban lejjebb sorolták egy osztállyal, az Inter elleni mérkőzéseit mindmáig így hívják).

Ez a két csapat nyerte a legtöbb bajnokságot Olaszországban (Juventus 27, Inter 18 bajnoki elsőség), igaz, a torinóiak sikerlistája 2003 óta csak a Serie B bajnoki címével "bővült", de idén Antonio Conte irányításával ismét felülhetnek Itália trónjára.

A legtöbb gól 1961. június 10-én született, amikor a Juve 9-1-re nyert az Inter ellen. A legutóbbi emlékezetes találkozó 2009. december 5-én volt, amikor az Inter ghánai származású, de olasz válogatott támadóját, Mario Balotellit már a mérkőzés előtt rasszista megnyilvánulásokkal támadták a torinói ultrák. A Juventus elnöke, Jean-Claude Blanc és a klub egykori legendás játékosa, Gaetano Scirea nyílt levélben szólították fel híveiket arra, hogy tartózkodjanak a pályán a rasszista énekektől. A mérkőzés rengeteg szabálytalanságot és egy kiállítást hozott, az Inter akkori szakvezetőjét, José Mourinhót már a mérkőzés elején a lelátóra száműzte a bíró reklamálás miatt. Az összecsapást végül 2-1 nyerte a Juventus.

Inter - Milan

Derby della Madonnina (Milan-Inter)A két milánói élcsapat a stadionon is közösen osztozik egymással, városon belül sem kell utazniuk a milánói rangadóra. Az összecsapást a milánói dóm tetején lévő Szűz Mária-szoborról nevezték el, amit gyakran Madonninának hívnak. Az első meccs barátságos mérkőzés volt 1908. október 18-án, Svájcban (Inter-Milan 2-1). A múltban társadalmilag és ideológiailag is elkülönült a két klub, az Interre a felső tízezer, az Milanra a munkásosztály klubjaként tekintettek a városban.

A különbség mára enyhült, azért is, mert a Milan tulajdonosa Silvio Berlusconi, jobbközép miniszterelnök, az Inter elnöke pedig Massimo Moratti, egy balközép üzletember. Az 1960-as, 70-es években a rivalizálás a válogatottban is jelen volt a játékosok között, a cseréknél általában 3-3 Milan és Inter játékos hagyta el a pályát, illetve jelentkezett játékra. Sokan ennek tulajdonítják az 1970-es világbajnokság elvesztését, amikor Brazília 4-1-re verte Itáliát a döntőben, és Gianni Riverát, a Milan középpályását - aki szakértők szerint talán megfordíthatta volna a mérkőzést - csak a mérkőzés végén cserélte be Ferruccio Valcareggi kapitány.

Az 1980-as évek végén és a ’90-es évek elején a holland és német különítmény miatt erősödött a versengés. A Milanban Marco van Basten, Frank Rijkaard és Ruud Gullit, az Interben Andreas Brehme, Jürgen Klinsmann és Lothar Mättheus játszott. Ebben az időszakban a Milan uralta az olasz és az európai labdarúgást (3 BEK, ill. BL-győzelem, 4 olasz bajnoki cím). Ez a rivalizálás ekkor már nemzetközi szinten jelen volt: az 1990-es olaszországi világbajnokságon az NSZK a nyolcaddöntőben mérkőzött Hollandiával a San Siróban, mindkét csapatból több játékos is „hazai” pályán játszott. Rijkaardot és Völlert már a 22. percben kiállították, miután leköpték egymást és kis híján összeverekedtek. Végül az NSZK győzött a két Inter-játékos, Klinsmann és Brehme góljaival.

Az Internazionale sikersorozata 2006-ben kezdődött, akkor még a bíróságon nyerték meg a bajnokságot a Juventus kizárása miatt, azóta viszont 2011-ig nem találtak legyőzőre a Serie A-ban és 2010-ben BL-győzelmet is ünnepelhettek. Ez a sorozatot szakították meg tavaly a vörös-feketék, amikor hét év után ismét hozzájuk került a scudetto, a kék-feketéknek meg kellett elégedniük a kupagyőzelemmel és a bajnoki ezüsttel.

A két klub között a legnagyobb különbségű Milan-győzelmet 1918. március 3-án láthatta a publikum. A Rossonerik 8 góljára az Inter csak eggyel tudott válaszolni. A leghírhedtebb derbi 2005. április 12-én volt, amikor a két csapat Bajnokok Ligája-negyeddöntőt vívott egymással. A 2-0-s Milan-sikerrel végződött első összecsapás után a visszavágón Andrij Sevcsenko góljával is vezettek a vörös-feketék, amikor Cambiasso gólját nem adta meg a játékvezető az Internek, erre elszabadult a pokol. A Milan kapusát, Didát fejbedobták a szurkolók, le kellett cserélni, majd Markus Merk félbeszakította a mérkőzést. A párharcot 5-0-ás összesítéssel a Milan nyerte, az Internek fizetnie kellett 200 ezer euró bírságot, ráadásul a következő szezonban 4 mérkőzést zárt kapuk mögött kellett játszaniuk a BL-ben.

Mostanság barátinak mondható a két klub viszonya, többször előfordult már, hogy olyan játékosokat adtak-vettek, akik nem váltak be. Ezzel a politikával az Inter bukta a legnagyobbat, 2001-ben eladta a riválisnak Andrea Pirlót, aki vörös-fekete mezben világklasszis irányítóvá vált és világbajnoki címre vezette az olaszokat 2006-ban. 2010 nyarán Zlatan Ibrahimovic, az Inter korábbi támadója egy rövid barcelonai kitérő után a Milanhoz szerződött, ahol azóta csapat legjobbjaként tündököl.

Derby della Capitale (AS Roma - Lazio)A „Fővárosi derbi”-nek a két római nagycsapat, a Lazio és az AS Roma egymás elleni mérkőzéseit nevezik. A farkas (Róma jelképe) és a sas (a római birodalom jelképe) évtizedes küzdelme nem csak a futballra nem korlátozódik. Az 1900-ban létre hívott Laziót hagyományosan jobboldali, míg az 1927 óta működő Romát baloldali klubként könyvelik el. A Lazio (mint nevéből is kitűnik) nemcsak, Róma, hanem a régió csapata, a Roma szurkolói a múltban a belváros és a déli kerületek lakosai közül kerültek ki. Hazai pálya nincs a római derbin, mert mindkét csapat a Stadio Olimpicóban (olimpiai stadion) játssza mérkőzéseit.

Roma-Lazio
A sikereket tekintve közel azonos a két csapat mérlege, a Roma háromszoros olasz bajnok, kilencszeres kupagyőztes, egyszer hódították el a Vásárvárosok Kupáját, míg a Sasok kétszer Serie A-t, ötször olasz kupát, egy alkalommal KEK-et és Európai Szuperkupát nyertek. Első meccsüket 1929-ben játszották, a találkozót a Roma akkori emblematikus figurája, Volk döntötte el, góljával 1-0-ra nyert a Roma. Az egymás elleni mérleg is a Farkasok javára billen, 63 alkalommal verték a riválist, míg az 46 alkalommal kerekedett felül, döntetlenből 60 született. Legutóbb 2011. október 16-án mérkőztek meg a Serie A-ban, 10-ról fordítva győzött 2-1-re pályaválasztóként a Lazio, Miroslav Klose a 93. percben szerezte a győztes gólt.

Sajnos az erőszak e két klub ultráitól sem áll távol: 1979-ben egy Lazio-fant, Vincenzo Paparellit súlyosan megsebesített egy Roma-szurkolók által, a stadion másik végéből kilőtt rakéta, a fiatalember belehalt sérüléseibe. Hivatalosan ő volt az első áldozata az olasz futballhuliganizmusnak. Egy 2004-es mérkőzést pedig fel kellett függeszteni, mert a Roma huligánjai - szerencsére tévesen – azt terjesztették, hogy a rendőrök megöltek egy gyermeket a meccs előtt. Ezután a derbik történetének legvéresebb csatája kezdődött, 150 felett volt a sérültek száma, az anyagi kárról már nem is beszélve.

Derby della Lanterna (Sampdoria-Genoa)A genovai világítótoronyról elnevezett derbin a város két rivális csapata, a Genoa és a Sampdoria csap össze. Előbbit 1893-ben, a Sampdoriát később, 1946-ban alapították. A két egyesület a stadionon, a Stadio Luigi Ferrarison is osztozik. A rivális csapat kudarcait rendszeresen megünneplik az ellentábor szurkolói, amikor 1999-ben a Samp kiesett a Serie A-ból, több mint tízezer Genoa drukker ünnepelt a Kék Gyűrűsek székháza előtt. (Persze arról megfeledkeztek, hogy csapatuk már évek óta a Serie B-ben vegetált.) 2003 májusában a Sampdoria hívei a Messina elleni utolsó hazai meccsen a már biztos feljutás megünneplésénél is többet foglalkoztak a Genoa szurkolóival, piros-kék temetői menet járkált a lelátókon a Genoa kiesését siratva. A Sampdoria létrejötte után már három hónappal megmérkőzött egymással a két csapat, 3-0-ás sampdoriai győzelem született. A Genoa akkor már csak a kezdeti sikerekre emlékezhetett, és azóta is mindössze négyszer fordult elő, hogy a Samp előtt végzett a Serie A-ban. Az eddigi összecsapások mérlege is a Sampdoria felé billen. A legnagyobb arányú győzelmet a Sampdoria aratta 1948 októberében, 5-1-re szégyenítette meg a Genoát. Az 1990/91-es szezonban a Samp első bajnoki aranyát szerezte, de jól szerepelt ellenfele is, a negyedik helyen végzett. Azonban most egy ideig nem rendeznek genovai derbit, hiszen a Laczkó Zsoltot és Koman Vladimirt is foglalkoztató Sampdoria a Serie B-ben szerepel, noha két éve még a nemzetközi porondon szerepelt. Magyar vonatkozása a Genoának is van, hiszen a klub tulajdonában van Rudolf Gergely, de a magyar válogatott első számú gólfelelősét kölcsönadták a görög Panathinaikosznak.

Közép-Kelet-és Dél-Európa

Ahol vérre megy: Belgrád, Crvena Zvezda-Partizan A két belgrádi sportklub a sport minden területén harcol egymással, ez leginkább labdarúgásban, kosárlabdában és kézilabdában csúcsosodik ki. A két csapat messze a legnépszerűbb Szerbiában, a Zvezda közel 50, a Partizan kb. 33 százalékos támogatással bír a lakosság körében, és Bosznia Hercegovinában illetve Montenegróban is rengeteg szurkolójuk van. Rangadójukat mindig óriási figyelem övezi, sajnos az utóbbi években a szerb labdarúgás hanyatlásával a huliganizmus került előtérbe. A Partizan hívei magukat Grobarinak (sírásók) nevezik, ami utal az ellenfél fekete mezére. Európa-szerte ők hozták divatba a hetvenes években a szurkolói transzparenseket, sálakat, zászlókat, és először ők voltak ismertek a hangos, folyamatos éneklésről. A Zvezda szurkolóit „Delije” néven jegyzik, ők a riválist nemes egyszerűséggel a „Cigani” (cigány) névvel csúfolják.

A két gárda összecsapásán állandó vendégek a rohamrendőrök, 1999. október 30-án azonban nekik sem sikerült megakadályozni egy 17 éves Zvezda-szurkoló halálát: a fiút egy ellenfél által kilőtt rakéta ölte meg. Az örökmérleg a Zvezda felé billen, nemzetközi szinten is ők az eredményesebbek, a Partizan egy BEK-döntővel, a Zvezda egy BEK-győzelemmel (1991) büszkélkedhet. A vetélkedés sajnos már túlnőtt Belgrád falain: 2010. október 12-én, a Genovában rendezett Olaszország-Szerbia Európa-bajnoki selejtezőn a Zvezda korábbi kapusát és a szerb szövetséget akarták megfélemlíteni az ultrák, sikerült is: füstbombákat, petárdákat, görögtüzeket dobáltak a pályára, a bíró a hatodik percben le is fújta a mérkőzést. A szerb hálóőr, Vlagyimir Stojkovics sok év légióskodás után 2010 nyarán igazolt újra Belgrádba, csak épp a Partizanhoz. A drukkereknek ezzel nemcsak a kapust sikerült megfélemlíteniük, hanem a szerb válogatottal is alaposan kitoltak, az UEFA is megbüntette a szerb szövetséget.

Eternul Derby: Bukarest, Steaua - DinamoA román focibajnokságnak vannak időben sokkal régebbi múltra visszatekintő rivalizálásai is (például a kolozsvári CFR és Universitatea közötti erdélyi, vagy a Temesvár és UT Arad közötti bánsági rangadó), a Steaua Bukarest és Dinamo Bukarest közötti összecsapás azonban kétségkívül a román bajnokság legnagyobb és legtöbb felhajtással körített rangadójának számít. Többféle névvel illetik: Eternul Derby (Örök Derbi), Derbyul Romaniei (A Román Rangadó) vagy Marele Derby (Nagy Rangadó). A rivalizálás számos más sportágban is tetten érhető, vízilabdában, kézilabdában vagy rögbiben, de természetesen a futballban a legerősebb. A Dinamót 1948-ban alapították a Belügyminisztérium csapataként, míg a Steaua 1947-es megalakulásától kezdve a hadsereghez köthető, a csapat stadionja máig a hadügyminisztérium tulajdonában van. Megalakulása óta mindkét csapat az első ligában játszotta összes szezonját, így minden idényben találkoznak.

A román diktatúra két kulcsintézménye, a hadsereg és a rendőrség által szovjet mintára, mesterségesen létrehozott két sportegyesület összecsapásai iránt kezdetben nem tanúsítottak túl nagy érdeklődést a szurkolók, inkább a minisztériumok „erőfeszítéseinek” köszönhető, hogy bennmaradtak az első osztályban. A Steaua az eredményesebb csapat, 23 bajnoki és 22 kupaelsőséggel büszkélkedhet, a Dinamo 18-szor végzett az élen a bajnokságban és 12-szer a nemzeti kupában. A Steaua emellett 1986-ban BEK-győzelmet és Európai Szuperkupát is ünnepelhetett, a Dinamo legnagyobb nemzetközi sikere egy BEK- és egy KEK-elődöntő. Az egymás elleni mérleg viszont a Dinamo javára billen: 54-szor győzött az eddigi 149 egymás elleni mérkőzésen, a Steaua 50 sikert könyvelhet el, döntetlen 45 alkalommal született.

A legnagyobb arányú győzelmet a Steaua aratta, 1985. június 12-én és 1998. április 4-én egyaránt 5-0-ra diadalmaskodott. A legtöbb gól 1990. május 2-án, a Román Kupa döntőjében született: itt a Dinamo 6-4-re nyert. A két csapat közötti rivalizálás már több mint 60 éves múltra tekint vissza, a szurkolótáborok szervezettsége – a diktatúra megszorításai miatt – nem rendelkezik túl nagy hagyománnyal, 1995-ben tömörültek mindkét klubnál kisebb-nagyobb csoportokba. Azóta viszont rendkívüli népszerűségre tettek szert az országban, egy 2009-es felmérés szerint a két klub a romániai focirajongók kétharmadát tudhatja maga mögött. A két tábor közötti vetélkedés nem ritkán erőszakos összecsapásba torkollik, többször a rendőrségnek kellett beavatkoznia. 1997. május 10-én - egyébként a Steaua 3-1-es győzelmével végződő meccsen - a Dinamo szurkolói felgyújtották a Ghencea stadion egyik szektorát. Ezt az eseményt ma is évente megünneplik a piros-fehér ultrák.

2009. július. 16-án a Steaua az Újpest ellen játszott Európa-Liga selejtezőt Budapesten, a mérkőzés hangulatát soviniszta gyűlölködés jellemezte mindkét táborban, de a románok jártak az élen. A vörös-kékek tulajdonosa a meccs előtt egyenesen odáig ment nyilatkozatában, hogy csapata „szétveri az Újpestet, főleg azért, mivel magyar csapat”. A visszavágón a rendőri közbelépésnek köszönhetően nem került sor komolyabb incidensre a szurkolók között. Az újpesti szurkolók a visszavágón az első mérkőzésen a magyarságot ért sérelmekre a románokhoz hasonlóan sportszerűtlen módon reagáltak. A román klub végül kettős győzelemmel jutott tovább.

Galatasaray - Fenerbache

Isztambul: Kıtalar Arası Derbi (Galatasaray- Fenerbahce)Ennél tisztább urbánus- népi, elitista-proli, kozmopolita-nemzeti ellentétet a keresztény világban sem lehetne találni. Politikai jelzővel a Galatasaray a nagypolgári liberális, a Fenerbahce pedig a népi-baloldali jelzőt kaphatná. Az osztálykülönbségek mára kezdenek feloldódni, de a kölcsönös gyűlölet nem változott. A Galatasaray régi stadionja Isztambul európai részén volt, a Galata negyedben, ami a „gallokról”, vagyis az ott letelepedett nyugati kereskedőkről kapta a nevét. Az egyesületet a legelitebb török gimnázium diákjai alapították, akik Svájcba mentek tanulmányi kirándulásra. A szurkolói magot az „ultrAslan” csoport alkotja, ami utal a csapat becenevére is (Oroszlánok).

A sznob öntudat mára oldódott, az új stadion Ázsiában épült fel, ott volt csak elég hely. A Fenerbahce stadionja szintén a másik kontinensen van, és az ázsiai identitás a mai napig fontos a szurkolóknak. Eredetileg ez a szegény munkásosztály csapata volt, a „nép csapata”, ahogy sokáig becézték. A Fener az első világháború végéig a török haditengerészek kedvelt klubjának számított. A nyugati megszállás idején (1918-23) a csapat sok meccset játszott az antant katonáival és ezzel a nemzeti ellenállás szimbóluma lett. Kemal Atatürk is Fenerbahce szurkoló volt, ezt már 1918-ban nyilvánosságra hozta. Részben ezzel összefüggésben a klub a modern, szekuláris és nacionalista törökök csapata lett, a fővárosi alsóközéposztály, a kisiparosok kedvence, akikhez sorra csatlakoztak a nagyvállalkozók is. A 70-es években a jobbközép pártok fedezték fel maguknak a klubot, és elterjedt nézetté tették, hogy a Fener az „igazi török” csapat. A Fenerbahce ultrái „Genc Fenerbahçeliler” néven tömörülnek („Fiatal Fenerbahcések”).

A derbik sora 1909. január 17-én indult egy barátságos mérkőzéssel, 2-0-ra győztek az Oroszlánok. Sajnos a huliganizmus Isztambulban is tetten érhető, a két gárda összecsapásai előtt, alatt és után rendszeresek a rendbontások. Mindkét csapat magát tartja a legeredményesebb és legnagyobb török klubnak. A Fener jobb egymás elleni mérleggel, a Galatasaray viszont az eddigi egyetlen nemzetközi sikerrel – a 2000-ben elhódított UEFA-kupával illetve Európai Szuperkupával - büszkélkedhet. Török bajnokságot a Fener 18, a Galata 17 alkalommal nyert - de a Fenerbahce 2010-2011-es győzelmét a bundagyanú lengi körül, a klubot emiatt a Török Labdarúgó Szövetség visszaléptette a Bajnokok Ligája-indulástól. A derbi-góllövőlista első három helyén Fenerbahce-játékos áll, a legeredményesebb Zeki Riza Sporel 27 találattal.

Derbi az örök ellenségek között: Olympiakosz-PanathinaikoszGörögország két legsikeresebb és legnépszerűbb klubja közötti rivalizálás az egész világon ismert. Megannyi városi ellentéthez hasonlóan ez is kulturális, társadalmi, politikai különbségekre vezethető vissza. A Panathinaikoszt 1908-ban alapították, és mindig is a klasszikus arisztokrácia klubjának tartották, szemben az 1925-ben, Pireuszban életre hívott Olympiakosszal, a munkásosztály egyesületével. A rivalizálást az ókorra vezetik vissza, mindkét város fontos szerepet játszott a görög történelemben. Az Olympiakosz mindig is azon szurkolók „gyűjtőhelye” volt, akiket valamilyen társadalmi vagy politikai igazságtalanság ért. Manapság már mindkét klub azzal dicsekszik, hogy az egész társadalmat képviseli.

A Panathinaikosz csapata büszkélkedhet a legrégebbi szurkolótáborral Görögországban. Nevük az athéni stadion lelátóin elfoglalt törzshelyük kapubejáratára utal (Gate13 - 13-mas kapu). A huliganizmus, az utcai harcok, verekedések az évek során nem csitulnak. A nyolcvanas évek az egyre sűrűbben megjelenő huliganizmus elleni harc jegyében telt. A görög stadionokban elterjedt erőszakhullám miatt a rendőrség civil ruhás egységeket küldött az arénákba. A két évig tartó felderítő misszió eredményeként rengeteg huligán jutott börtönbe, sokan a Gate13 tagjaiból. A Gate13 Görögország egyik szurkolótáborával sem ápol baráti viszonyt, külföldön viszont annál többel: a bécsi Rapid ultráival, a Real Madrid, a Celtic, a Zürich és a Sporting szurkolóival is szoros kapcsolatot tartanak. A legnagyobb ellenfélnek természetesen az ország másik nagycsapatának, az Olympiakosznak a hívei számítanak, a rangadók általában óriási verekedésekbe torkollnak. Nagy riválisnak számít Athén második számú egyletének, az AEK-nak a drukkertábora is, de nem szívlelik különösebben a két szaloniki csapat, a PAOK és az Arisz ultráit sem.

2007. március 29-én Mihalisz Filopouloszt, egy 22 éves Panathinaikosz-drukkert leszúrtak Paiania városában, ahol a két klub női röplabdacsapata mérkőzött, és előre megbeszélt összecsapás volt az ultrák között. A kormány az eset után két hétig betiltott minden csapatsportot. A gyilkos drukkert életfogytiglanra ítélték, a bírósági tárgyalások alatt is heves összecsapások voltak. 2009. november 29-én bajnoki találkozón az Olympiakosz otthonában rendezett derbin a hazai ultrák a nézőtérről folyamatosan légfegyverrel lövöldöztek Alekszandrosz Corvasz vendégkapusra, aki ezt szóvá tette a játékvezetőnél is, ám az nem foglalkozott az üggyel. A válogatott hálóőr nem hagyta annyiban a támadást, feljelentést tett a pireuszi ügyészségen. A rangadót a vörös-fehérek nyerték 2-0-ra, a meccs előtt a hazai szurkolók megakadályozták, hogy a zöld-fehérek busza megérkezzen a stadionba, majd a rendőrséggel is összecsaptak, így a találkozó egy órás késéssel vette kezdetét.

Nemzeti szinten az Olympiakosz az eredményesebb, 38 bajnoki aranyat és 24 kupagyőzelmet szereztek eddig, a Panathinaikosz 20 bajnoki- és 17 kupaelsőséggel büszkélkedhet. Az egymás elleni mérleg is az Olympiakosz javára billen, az európai porondon viszont a zöldek alkottak maradandót, 1971-ben BEK-döntőbe jutottak. Puskás Ferenc volt ekkor a csapat edzője, a szurkolók körében mind a mai napig óriási tisztelet övezi a legendás magyart. A Panathinaikosz keretében jelenleg egy magyar labdarúgó, a csatár Rudolf Gergely található, míg az ősi ellenfélnél Megyeri Balázs az elmúlt hónapokban mutatott parádés teljesítményével első számú kapussá vált.

Dél-Amerika

Superclásico (Boca Juniors vs. River Plate)A két legsikeresebb és legnépszerűbb argentin klub rivalizálását nevezik „Superclásico”-nak. Mindkét egyesületet Buenos Aires La Boca nevű kerületében alapították, majd a River átköltözött a folyó másik partjára, a tehetős Nunez városrészbe 1925-ben. Azóta is megvan a két klub közötti társadalmi-politikai ellentét: a River Plate a milliomosok, a Boca Juniors a munkásosztály klubjaként ismert. Becenevük is innen ered: „Milliomosok” és „Xeneizes” (Genovaiak)-a Bocát itáliai bevándorlók alapították. Manapság természetesen minden társadalmi csoport ad szurkolókat mindkét klubnak.

Először 1908. augusztus 2-án mérkőztek meg egy barátságos találkozón, az első hivatalos mérkőzést 1913. augusztus 24-én játszották. A River győzött 2-1-re, a meccs után a drukkerek összeverekedtek, és a túlerőben lévő hazaiak elégették a Boca támogatóinak arany-kék zászlóit. A két tábor között tehát közel 100 éves ellentétek feszülnek, és ez magában hordozza, hogy szinte lehetetlen clásico-t rendezni botrány nélkül. Tovább fokozták a rivalizálást azok a játékosok, akik átigazoltak egyik klubtól a másikhoz: az első Cataldo Spitale volt, 1933-ban. Eddig összesen 336 rangadót vívott a két alakulat, 124 Boca győzelem mellett 107-szer a River győzött, és 105 döntetlen született. A Boca szurkolói „gallinas” vagyis csirkék névvel csúfolják a River híveit, míg azok „Bosteros”, ganéjgyűjtők gúnynéven hívják az ellenfelet, ami a La Boca negyed szennyezett folyójának szagára utal.

A Boca leghíresebb játékosa Diego Maradona volt, aki először karrierje kezdetén 1981-82-ben, majd levezetésként 1995 és 1997 között játszott a genovaiaknál. Az Observer című angol napilap 2004-ben egy listát állított össze „50 híres sportesemény, amit látnod kell, mielőtt meghalsz” címmel, és első helyre a Superclásico került. A BBC egy alkalommal úgy írta le a rangadót, mint „színes tengerként áramló zászlók, sikolyok, kántálás, tánc, és soha véget nem érő tűzijáték özönét”. Elképesztő hangulat uralkodik a két arénában, a La Bombonerában és az El Monumentalban rendezett derbiken, a hinchák (az argentin fanatikusok) több száz szalagot feszítenek ki a fejük felett, ömlik a konfetti, lengenek a zászlók, a drukkerek pedig általában félmeztelenül, önkívületi állapotban ugrálják és éneklik végig a meccseket. Nem ritkák sajnos a súlyos sérülések sem, köszönhetően többek között a szerte Dél-Amerikában jellemző gólörömnek (gólnál a szurkolók lezúdulnak a pályát övező kerítésekhez), a túlzásba vitt pirotechnikának, és annak, hogy sokan bizony komolyan felfegyverkezve várják az ellenfelet. A fanatikusok az egymás elleni ütközetekben sem riadnak vissza láncokat, botokat, késeket, baltákat vagy akár lőfegyvereket használni.

1968. június 23-án a Superclásicon történt az argentin labdarúgás legnagyobb katasztrófája: a River otthonában rendezett mérkőzésen 74 ember halt meg és 113 megsebesült, amikor a Boca szurkolói égő papírdarabokból rögtönzött fáklyákat dobáltak a River-hívek közé, akik a kitört pánikban egymást taposták, és egy lezárt kapun próbáltak kijutni, ami összedőlt. A 2003-2004-es szezonban hatszor került sor a Superclásicóra, hiszen a bajnoki és kupamérkőzések mellett a Libertadores Kupa elődöntőjében is összekerültek, ahol a későbbi végső győztes Boca diadalmaskodott. A Boca Juniorsnak hivatalos temetője is van Argentínában, ahová az arany-kékek szurkolói válthatnak sírhelyet.

megosztom