Texans-BengalsMatt Schaubot november 23-án volt kénytelen sérültlistára helyezni a Texans, miután világossá vált, hogy talpsérülése miatt nem vehet részt több meccsen a szezonban. Egy héttel később Matt Leinart, a Texans másodikszámú irányítója is csatlakozott Schaubhoz kulcscsonttöréssel. Eme vérveszteségek ellenére T.J. Yatescel, a harmadikszámú irányítóval felállva képesek voltak nyerni az Atlanta ellen, majd december 11-én Cincinnatiba mentek, hogy egy győzelemmel bebiztosítsák első playoff-részvételüket.
Yates bizonyult annak a mérkőzésnek a hősévé, az utolsó másodpercekben adott touchdown-passzt, amivel 1 pontos különbséggel, de győzelmet aratott a Houston. A dolgok árnyoldala, hogy az azóta eltelt három fordulót vereséggel zárta a Texans, még a ligautolsó Indianapolist sem tudták legyőzni idegenben. Az okok: rengeteg sérülés tizedelte a Houstont a hosszú szezon végére, Schaub mellett pár meccs erejére a szezon másik kulcsjátékosát, a futó Arian Fostert is nélkülözniük kellett. A másik pedig, hogy Yates teljesítménye fokozatosan esett vissza, az utolsó meccsen pedig ő is sérülést szenvedett, így a szezonzárót már Jake Delhomme-nak kellett befejeznie a texasi karmesteri pozícióban.
A Cincinnati eközben úgy került be a rájátszásba, hogy az utolsó fordulóban kikapott, de a kedvező eredmények miatt mégis nekik állt a zászló a végén. Ami még ennél is figyelemfelkeltőbb adat, hogy hét alkalommal játszottak rájátszás-résztvevővel, de ezek közül egyszer sem győztek. A legközelebb a sikerhez a már említett Houston elleni derbin kerültek, de az utolsó pillanatokban mégis elbukták azt. A Bengals legemlékezetesebb mozzanata valószínűleg Jerome Simpson szaltós touchdownja volt az utolsóelőtti fordulóból – az elkapó szaltóval megspékelve ugrott át egy védőn, hogy utána a hat pontot érő zónában landoljon.

És akkor most jöjjenek az adatok. A Bengals 21 éve nem nyert rájátszásban, és idegenben első győzelmükre készülnek öt próbálkozás után. Ugyanakkor ez lesz a csapat harmadik részvétele a playoffban 2005 óta, ami mutatja a csapat erősségét az elmúlt években.
A Houston története első rájátszásában vehet részt, és rögtön hazai pályán kezdhetnek, ahol 5-3-as mutatóval zárták az alapszakaszt – ugyanakkor az utolsó két hazai meccsüket elvesztették.
A legnagyobb kérdés az lesz, hogy a sérülésekkel bajlódó Houston, hogy fog megbirkózni a kulcsjátékosai hiányával. Egyelőre Yates és Foster játéka is kérdéses, bár igazán elképzelhetetlennek tűnik, hogy ne játszanak a franchise történetének legfontosabb mérkőzésén. Ha Foster mégsem lenne bevethető, akkor Ben Tate veheti át tőle a stafétabotot, aki 942 yardot futott összesen a szezonban, és 4 touchdownt is elért a Houston számára. Ami az elkapókat illeti, ott Owen Daniels tűnik ki a Houston mezőnyéből, 677 yardjával és 3 TD-jével, de Joel Dressen eredményességben még őt is túlszárnyalja: csupán 353 yard fűződik a nevéhez, ugyanakkor 6 touchdown is. Nem kapja el annyiszor a labdát, mint Daniels, de ha mégis, akkor az általában pontokat ér a Houstonnak.
A Cincinnati abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem kell irányítógondokkal küszködnie.Andy Dalton egészséges, és mind a 16 mérkőzésen pályára lépett, melyeken összesen 3398 yardot szórt ki társainak 20 touchdown-passzal együtt, mindezeket 58%-os hatékonysággal.
Míg a Houston inkább a futómunkát erőltette, addig a Bengalsnál csupán Cedric Benson található, aki 1000 yard felett futott, őt Bernard Scott követi 380-nal. Az elkapóknál már sokkal rózsásabb a helyzet: A.J. Green vezeti a listát 1057 yarddal, őt a szaltós Jerome Simpson követi 725-tel, de Jermaine Gresham is 500 feletti yardmennyiséget ért el a szezonban.
Ezekből is jól látható, hogy két ellentétes felfogású csapat fog összecsapni. A Houston nagyobb hangsúlyt fektetett a szezonban a védekezésre, és végül csak 278 pontot tudtak ellenük szerezni a csapatok, azonban a szezon utolsó három veresége jócskán feltornázta ezt a mennyiséget. A Cincinnati védelme, főleg a későbbi playoff-résztvevőkkel szemben igen gyengén működött, csupán két mérkőzést vesztettek el 8-nál kevesebb pontkülönbséggel.
A sok sérülés miatt, és a Houston tapasztalatlansága is hozzájárul ehhez, mi a Bengalst tartanánk esélyesebbnek a mérkőzésre. Ha a Bengals jut tovább, akkor a második körben a New Englanddel ütközhetnek meg, míg houstoni továbbjutás esetén Ravens-Texans főcsoport-elődöntő lesz a nézők jutalma.

Saints-LionsNem akármilyen összecsapásnak ígérkezik a magyar idő szerint éjjel 2-kor kezdődő összecsapás, hiszen mind a Saints, mind a Lions 5000 yard felett végző irányítóval büszkélkedhet. És mindkettő dicsekedhet szezon során elért rekordokkal. Drew Brees az egy szezonban összesen passzolt yardok tekintetében lett az új király, 5476 yarddal, míg Matt Stafford Matt Flynnel karöltve vonult be az NFL történetébe, az egy meccsen az irányítók által elért legtöbb yard kategóriájában – kereken 1000-et számláltak ők ketten a szezonzáró Packers-Lions derbin.
A Saints magabiztosan jutott el idáig, a szezon második felét tekintve csak az lehet némileg meglepő, hogy már a wild card körben játszaniuk kell, de a San Fransisco egyenletesebb teljesítménnyel és jobb konferenciamérleggel beelőzte Breeséket. Nagyon fontos volt a Saints számára a két Falcons elleni győzelem. A második, hazai pályán játszódó összecsapást nagyarányban nyerte a New Orleans, esélyt sem adva csoportriválisának a csoportbajnoki címre.
A Lions 1999 után tért vissza az NFC legjobb hat csapata közé, ami Detroitban népünnepélyt váltott ki. A Detroit izgalmas mérkőzésekkel kezdte meg a szezont, sokáig úgy tűnt, hogy akármilyen hátrányból képesek felállni Staffordék, de végül 5 mérkőzés után a San Fransisco megálljt parancsolt nekik. Ezután hullámvölgy jellemezte a teljesítményüket, a Bears elleni pofon után vált leginkább kérdésessé a rájátszásban való részvételük, de szerencséjükre, illetve a Bears pechjére, a chicagói együttest is utolérte a sérüléshullám, ami a Lions malmára hajtotta a vizet.
A két csapat az idei szezonban New Orleansben találkozott egymással, akkor 31-17-re nyert a Saints, Brees három TD-passzal járult hozzá a győzelemhez. A játékosak nem győzik kiemelni, hogy azóta sok minden változott mindkét együttes tájékán, és ez egy teljesen más mérkőzés lesz.

A Detroit nem a legeredményesebb csapat a rájátszások történetében: 1957 óta csupán egy alkalommal hagyták el győztesen a pályát. Ezzel szemben a Saints 2006 óta az NFL egyik legmeghatározóbb csapatává nőtte ki magát Sean Payton edző, valamint Drew Brees érkezésével. 2009-ben a csúcsra jutottak, és emellett 2006 óta övék a hatodik legjobb összesített mérleg 62-34-gyel. Tavaly nagy meglepetésre már a wild card körben búcsúztak, de nehéz elképzelni, hogy azzal a szériával, amivel idén zárták a szezont, ez újból megessen.
Alapszakasz-összefoglalónkban megemlítettük, hogy Brees számtalan rekordot összegyűjtött idén, de a csapat többi tagja is kiegyenlített teljesítménnyel örvendeztette meg a szurkolókat. Darren Sproles, Pierre Thomas, Mark Ingram és Christopher Ivory vezették a Saints futó egységét, míg elkapók terén két játékosuk, Jimmy Graham és Marques Colston is 1000 yard fölött végzett – előbbi 11 touchdownnal, utóbbi 8-cal.

A Lionst sem kerülték el teljes mértékben a sérülések, Jahvid Best csupán hat alkalommal húzhatta fel magára a mezt az alapszakaszban. Hat mérkőzés alatt 390 yardot futott 2 touchdownt szerezve, yardok tekintetében pedig így is a detroiti futók élén végzett a szezon végén. Kevin Smith próbálta meg pótolni a hiányt, tőle 356 yard futotta, viszont emellett 4 TD-t is szerzett. A Detroittól került ki azonban a szezon legjobb elkapója, Calvin Johnson, alias Megatron, aki elképesztő szezont futott. Összesen 1681 yard (16 yarddal maradt le az NFL rekordról) és 16 TD fűződik a nevéhez, meccsenként yardátlaga pedig 105, ami a legmagasabb az egész NFL-ben.
A két csapat egymás elleni mérlege egyébként abszolút Saints fölényt mutat. Az utóbbi négy szezonban három alkalommal találkoztak, mindhármat a Saints nyerte – Brees ezek alatt 1051 yardot szórt ki társainak 11 TD mellett, mindössze egy interceptionnel. Ezzel szemben a Lions irányítója, Stafford, két mérkőzésen négy interceptiont, és csupán egy TD-passzt tudott felmutatni a Saints ellen. A Detroitnak sosem ment jól a csoportriválisa ellen, összességében 3-8 a mérlegük a New Orleansszel szemben, viszont most mérkőznek meg először egymással a rájátszásban.
Minden jel arra mutat, hogy az öröm rövidéletű lesz Detroitban, és a Saints behúzza zsinórban ötödik győzelmét hazai pályán a playoffban. Ilyen esetben a San Fransisco lesz az ellenfelük jövő héten, azonban ha a Lions nyerne, ők megkapnák a címvédő Packerst.