Taktikai Zóna

Ki a Premier League legjobb csatára?

  • Kele János
megosztom

Vajon a szerzett gólok száma mindent elmond egy támadóról? Demba Ba, Robin van Persie, Wayne Rooney és Sergio Agüero patikamérlegen. Ki a legjobb közülük? Szavazz Te is!

Robin Van Persie
Nehéz nem észrevenni a brutális átrendeződést a Premier League erőviszonyaiban, a Manchester United például legutóbbi két mérkőzésén hat gól kapott és nulla pontot szerzett, de a Chelsea vagy épp az Arsenal sem a lassan egy évtizede megszokott formáját mutatja. A csapatok mellett ugyanakkor az egyének szintjén is leképezhető a generációváltás, a korábbi évek Berbatov-Tévez-Drogba-Anelka kvartettjéből most egy sincsen a liga legjobb góllövői között - helyettük megtáltosodott van Persie, villámgyorsan felvette a liga ritmusát Demba Ba és Agüero, valamint hozza a szokásosat Rooney. De vajon melyikük a legjobb?

A góllövőlista alapján egyértelműen a holland, aki 35, 2011-ben lejátszott tétmeccsén pontosan ugyanennyi gólt rámolt be az ellenfelek hálójába - ezzel pedig kis híján sikerült megdöntenie Alan Shearer vonatkozó Premier League-rekordját. Az eddigi 20 forduló során megszerzett 17 góljára nem lehet panasz, de nem sokkal maradnak el mögötte a többiek sem: Ba a Newcastle legutóbbi 15 meccsén 15-ször volt eredményes, Agüero pedig szinte pontosan másolja Tévez tavalyi teljesítményét a 14 berámolt góljával. Egyedül talán Rooney lehet kissé elégedetlen, ő mindössze 13-szor köszönt be az eltelt 20 fordulóban, sőt, volt egy nyolc meccs hosszúságúra nyúló góltalansági sorozata is. Persze, ha elfogadjuk igaznak a közhelyet, miszerint egy csatárt nem pusztán a góljai minősítenek, máris merőben más a leányzó fekvése.

Már régen elmúltak azok az idők, amikor Inzaghi, van Nistelrooy, vagy Bobo Vieri poétai nyugalommal héderezhetett folyamatosan a tizenhatoson belül, anélkül, hogy bármilyen szerepet is vállalt volna a csapatjáték kialakításában. Mostanság is akad persze egy-egy Gomez, Chicharito vagy Crouch a világ futballjában, de az ő eredményességük jóval esetlegesebb, mint a Premier League-et jelenleg uraló négy támadóé, az esetlegesség pedig olyan csapatoknál, amelyek serlegekért küzdenek, ritkán megengedhető.

Ahhoz, hogy 2012 elején pontosan fel tudjuk mérni egy támadó hatékonyságának mértékét, nem elegendő pusztán a góljait és a gólpasszait összeszámolnunk. Érdemes megvizsgálni például, hogy mennyiben függ az adott csatár teljesítményétől csapata játéka, hogy mennyire szolgálja ki a preferált játékstílust, vagy éppen milyen módon és mennyire hatékonyan képes részt venni a támadásépítésekből. Ha pedig a megállapításokból egy komplex, sokoldalú, mindemellett eredményes támadó körvonalai rajzolódnak ki, akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a gólok száma pusztán egy a legjellemzőbb statisztikai adatok közül egy csatár értékelésének horizontján.

Passzolás, kreativitás, gólszerzés - ebben az arany háromszögben kell vizsgálódnunk, ha arra vagyunk kíváncsiak, mennyire jó is egy támadó igazából.

Passz-statisztika, Premier League

A passzjáték tekintetében nem hozott meglepetést PL-négyesfogatunk külön házibajnoksága, a vizsgált tíz statisztikai adat közül ötben is a szezon során többször középpályásként bevetett Rooney bizonyult a legjobbnak. Szinte hihetetlen, de egyedül csaknem annyit passzolt, mint Ba és van Persie együttvéve, de a hozzá hasonlóan leggyakrabban visszavont ékként számításba vett Agüerónál is kétszer több átadása van. Ráadásul a mennyiség nála nem megy a minőség rovására, kétszer annyi kísérletből is majdnem olyan pontos volt, mint a listán ebben a tekintetben a legjobbnak számító City-játékos, és jócskán felülmúlta a mindössze hetven-egynehány százalékkal passzoló Persie-Ba tendemet. És még azt sem mondhatjuk rá, hogy többnyire hátrafelé passzol, ugyanis a négyes tagjai közül Rooney nevéhez fűződik arányaiban is a legtöbb offenzív passz - átadásai csaknem felét a kapu felé küldi ugyanis. Érdekes, hogy ugyanez az adat Agüero esetében csak egyharmados viszonyszámot mutat, vagyis kijelenthető, hogy Agüero játéka, bár hasonlít abban a tekintetben, hogy mindketten szívesen lépnek vissza labdáért a támadóharmadból, teljesen eltér Rooney-étól a támadásépítésekben való részvétel mikéntjét illetően. Ennek oka persze nagyrészt a City és a United játékstílusa, valamint Mancini és Ferguson alapvető edzői felfogása közötti eltérésként definiálható.

A táblázatról jól leolvasható az is, hogy az Arsenal játéka mennyire nagyban épül a Walcott-van Persie kapcsolatra (a holland passzainak átlagosan 27%-a keresi a jobbszélt), és az is, hogy a bajnokság legjobb támadói közül szinte egyedül van Persie próbálkozik keresztlabdákkal. A holland gólkirály-jelölt egymaga csaknem háromszor annyi átívelést indított el, mint a másik három támadó együttvéve - ez is jól jelzi, mennyire megváltozott az Arsenal játéka tavalyhoz képest, amikor is, még Fabregassal a csapatban, elképzelhetetlen lett volna az egy-két átadásból megoldott súlypontáthelyezés.

Kreativitás statisztika, Premier League

Ami a kreativitást illeti, meglehetősen nyomasztó van Persie fölénye - ez pedig már önmagában remekül mutatja, hogy mire is kell gondolni a címszó alatt. Nem a cselezési készséget és a bravúros labdaátvételekét méri tehát ez az index, sokkal inkább azt, mennyire dolgozik hatékonyan egy csatár a támadóharmadban, mennyire határozza megy egymaga csapata offenzív hadrendjét. Képes-e kialakítani helyzeteket a társaknak, tud-e közvetlen gólszerzési lehetőséget teremteni akcióból, vagy pusztán álldogál a tizenhatoson belül, és elvárja a minél pontosabb és önzetlenebb kiszolgálást.

A statisztikák alapján van Persie-t illetően kapásból levonhatjuk a konzekvenciát, remekül illik rá a jelző, miszerint egymaga képes a saját képére formálni az Arsenal támadójátékát. Rögzített játékhelyzetekből és akcióból is rendkívül veszélyes, ráadásul nem pusztán egymaga képes befejezni egy akciót, sokszor vesz részt egy gólszerzési lehetőség közvetlen előkészítésében is. Összesen 39 gólszerzési lehetőséget alakított ki eddig a szezon során társai számára, ezzel persze toronymagasan vezeti a listát - miközben a mainstream futball-gondolkodás által irányítói vénával megáldottnak tartott Rooney és Agüero harmincnál sem jár. Szinte hihetetlen, de van Persie átlagban 37 percenként alakít ki gólveszélyes szituációt, ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden egyes félidőben ad egy kvázi gólpasszt, vagy egy olyan indítást, amelyből máris kapura törhet a társ. Nem véletlen, hogy a liga kanadai tabelláját is ő vezeti, a 17 gól mellé kiosztott 5 gólpassz bravúros mutató, bár változik kissé a megítélése, ha számításba vesszük, hogy ezekből hármat szabadrúgást, vagy szögletet követően ért el a holland. Akcióból Agüero a leghatékonyabb, mind a hat asszisztját folyamatos játékszituáció során osztotta ki, ezzel pedig simán előzi a csupán két gólt érdemlő átadást jegyző Bát és Rooney-t - utóbbi gólpasszokban való gyengélkedése egyébként akár csapata harmatos teljesítményének egyik legfőbb okaként is értelmezhető.

Gólszerzési statisztika, Premier League

Ahhoz persze, hogy egy csatár a legnagyobbak közé emelkedjen, illik legalább néhanapján a kapuba is betalálni - ez viszont nem megy másként, időnként kapura is kell lőni. Láthattuk a korábbiakban, a góllövőlista második helyén álló Demba Ba sem passzjátékban, sem kreativitásban nem tudta felvenni a versenyt a négyesfogat többi tagjával; ennek egyébként nem feltétlenül a képességbeli hiányosság az oka, Alan Pardew együttese egészen egyszerűen sokkal egyszerűbb kottából játssza ezt a játékot, mint a tabella élén harcolók. A képlet röviden ennyi: tömködd labdákkal az elöl harcoló Bát, záporozzanak a beadások, süvöltsenek az indítások - ő ugyanis a liga legkiválóbb hatékonyságával találja meg az utat a kapuig. Így eshet meg tehát, hogy bár a négyes tandem tagjai közül ő lő a legkevesebbet kapura, és ő is találja el azt a legkevesebbszer, mégis, átlagban 91 percenként képes gólt szerezni, lehetőségei 31%-át értékesítve. Sőt, a csatárok közül övé a legjobb lövéspontossági százalék is, tehát elmondható: bár viszonylag ritkán céloz kaput, iszonyatosan jó százalékban találja el azt.

A statisztikai adatokon egyébként az is jól látszik, hogy gólszerzési tekintetben nincsen hatalmas különbség a négy támadó között, az, hogy valaki 60, 59, vagy 57%-ban találja el a kaput, voltaképpen édesmindegy, a százalékos arány ugyanis fordulóról fordulóra változhat, és változik is. Szintén nem lehet perdöntő jelentőséget tulajdonítani annak, hogy van Persie 72-szer célozta meg az ellenfél kapusának ketrecét, miközben Rooney csak 68-szor - az angol sokszor távolabb játszik a kaputól, mint arsenalos kollégája, vagy csak egyszerűen rosszabb formát mutatott az utóbbi két meccsen.

Dönteni tehát voltaképpen lehetetlen - annak bizonyítására azonban talán jó példa volt ez a kis eszmefuttatás, hogy belássuk, lejárt már a futballnak az a kora, amikor egy támadót pusztán a góljai minősítettek.

megosztom