Az Ippon Judo Tatabánya versenyzője jelenleg legjobb magyarként harmadik az olimpiai kvalifikációs rangsorban, és 2008 után másodszor választották itthon az Év judósának. A számára sikeresen alakult 2011-es év után a Magyar Nemzet készített interjút a 48 kg-os súlycsoportban szereplő versenyzővel:

- Egy hete a tokiói Grand Slam-tornán, a Kano-kupán az ötödik helyen zárt. Csalódott volt, hogy ezen a versenyen kivételesen érem nélkül maradt?
- Nem tagadom, némi hiányérzet maradt bennem, mert most is szerettem volna dobogón állni, de egy Grand Slam versenyen az ötödik hely sem rossz eredmény. Az olimpiai kvalifikációs sorozatban annyi pontot ad, mintha egy Világkupán ezüstérmes lettem volna. A judo amúgy nem ment rosszul az elődöntőbe jutásért sem, azt a meccset is uraltam, az átállás miatt azonban fejben fáradtnak éreztem magam. Nem tudtam százszázalékosan koncentrálni, ami a judóban elengedhetetlen. Mert nálunk egy pillanatnyi kihagyás is elég, hogy az ember elveszítse a meccsét.

- Ezek szerint nagyon megviselte az időeltolódás?
- Sajnos a verseny előtti két napon nem sokat aludtam. Ottani idő szerint délután egy óra után álltam szőnyegre, amikor itthon hajnali három-négy óra volt.

- Hányadszor járt már Japánban?
- Ez volt kilencedik alkalom, hogy eljutottam ide. Emlékszem, amikor 2002-ben tizenhat évesen először jártam Japánban, az hatalmas sokk volt számomra a teljesen más kultúra miatt. Mostanra már sikerült alkalmazkodnom hozzá, de ami az étkezést illeti, még érnek meglepetések. A verseny után beültünk egy étterembe, és annyi fajta, számomra ismeretlen nyers hal szerepelt az étlapon, hogy igencsak meglepődtem. Ám most már bátrabb vagyok, meg is merem kóstolni őket. Korábban sokszor megesett, hogy csak a nemzetközi gyorséttermekbe mertem beülni…

- Az idén végigutazta a világot Rio de Janeirótól Tokióig, és nagy sorozatot produkált a versenyeken. Az élre kívánkozik, hogy a párizsi világbajnokságon bronzérmes lett, az isztambuli Európa-bajnokságon pedig a dobogó második helyére állhatott. Nem mellesleg a hazai szövetség megválasztotta az Év judósának. Maradéktalanul elégedett 2011-gyel?
- Az Európa-bajnokságokról három ezüstérmem és egy bronzom van, jó lenne végre már egy arany is. Döntőt elveszíteni mindig rossz érzés, bár az is igaz, hogy a mostani ezüstömnek utólag már örülök. A 2010-es bécsi finálé sokkal jobban bosszantott. Ebben az évben hét nagy versenyen indultam, ötön érmet szereztem, így nem lehetek elégedetlen. S a dobogós helyezések mellett az is jó visszajelzés, hogy a súlycsoportom legjobbjaival mindig nagy meccseket vívtam. Az olimpiai bajnok román Dumitrut - akitől az Eb-döntőben kikaptam - a párizsi Grand Slam-tornán legyőztem, Rio de Janeiróban pedig a döntőbe jutásért vívott meccsen vezettem a világbajnok japán Aszami ellen is.

- A jövő évi olimpiára mi a célkitűzése?
- Szeretném folytatni az idei sorozatomat, éremért megyek Londonba.

- A bronzérmet aláírná előre?
- Most azt mondom, hogy igen.