1. Birgit FischerA kajak-kenu nagyasszonya a legsikeresebb visszatérő, és minden egyes feltámadásával a magyar kajakos lányok életét keserítette meg, öt olimpiai aranyat „vett el” tőlünk azzal, hogy újra és újra hajóba ült. Először a szöuli olimpiai után, háromszoros aranyérmesként tette le a lapátot, de látva a „gyenge” mezőnyt, visszatért. 1992-ben Barcelonában megnyerte az egyest – Kőbán Rita előtt -, a négyes tagjaként pedig a második helyen ért célba, itt végre a magyarok győztek. 1996-ban a Fischer vezérelte német egység visszavette a magyarok által Barcelonában elhódított négyes trónját. Sydney-ben megvédték címüket, az akkor 38 éves Fischer párosban is aranyérmet szerzett, mindkét számban a magyarok előtt. Ekkor ismét bejelentette, hogy befejezi sportolói pályafutását, de 2004-ben, 42 évesen újra a hajóba ült, hogy „kisegítse” a németeket. A Kovács Katalin, Janics Natasa összeállítású magyar páros legyőzte a Birgit Fischer, Carolin Leonhardt duót párosban, de négyesben ismét a németek diadalmaskodtak a mieink előtt. 2005-ben aztán úgy tűnt, végleg visszavonult, nyolcszoros olimpiai arany- és kétszeres ezüstérmesként. A pekingi olimpián Kovács Katiék szerencséjére már csak tévékommentátorként dolgozott. Aztán 2011 nyarán gondolt egyet, és kőkeményen nekiállt az olimpiai felkészülésnek a németek klasszis kajakosa, aki jövő márciusig akar olyan formába lendülni, hogy bekerüljön az olimpiai keretbe…

2. Martina Navratilova1975-től 2006-ig íródott a Navratilova-saga a teniszpályákon, igaz, ebbe beletartozik egy hat éves szünet 1994 és 2000 között. A sportban hosszúnak számító kihagyás után 44 évesen fogott újra ütőt, és 2003-ban Melbourne-ben és Wimbledonban is nyerni tudott Leander Paes társaként vegyes párosban, 2006-ban pedig Bob Bryannel az oldalán a US Open trófeáját emelhette a magasba. Navratilova 50, Bryan 28 éves volt ekkor. 2006 karácsonyán jelentette be végleges visszavonulását. Pályafutása során 167 egyéni és 177 páros versenyt nyert meg, Grand Slam-tornákon 18 egyéni és 41 páros trófeát gyűjtött.

3. Niki LaudaA később sorra kerülő Lance Armstronghoz hasonlóan az osztrák autóversenyző is kétszer tért vissza a Formula-1-be: 1976. augusztus elsején az előző évi világbajnok és címvédésre készülő Lauda a Nürnburgringen a falnak ütközött, a mögötte érkező Brett Lunger pedig már nem tudta kikerülni, belerohant, Lauda Ferrarija kigyulladt. Négy társa, Lunger, Edwards, Merzario és Ert rohant oda, hogy kiszedje a roncsokból. Rendkívül súlyos égési és belső sérüléseket szenvedett, de a szívós osztrák nem adta fel, alig hat hét elteltével ismét a volán mögé ült, és onnantól kihagyás nélkül teljesítette az idényt. Az idényzáró futamon Japánban szakadó eső várta a pilótákat, Lauda két kör után leállt, mert nem akarta még egyszer kockára tenni az életét, bár ezzel elvesztette a vb-címet, de ez aligha számított neki. 1977-ben újra felért a csúcsra, bár a szezon végén felmondott Enzo Ferrarinak, és Bernie Ecclestone csapatához, a Brabhamhez szerződött. A két öntörvényű ember nem sokáig bírta együtt, Lauda 1979-ben a szezon közben otthagyta az istállót. Ezután az üzleti életben próbált szerencsét, saját légitársaságot alapított (Lauda Air), és tévékommentátorként is dolgozott. Majd egyszer csak felhívta Ron Dennis a McLarentől, és ő az első szóra igent mondott, 1982-ben újra autóba ült. 1984-ban megszerezte harmadik világbajnoki címét csapattársa, Alain Prost előtt. Az 1985-ös idényt már levezetésnek szánta, tizedik lett az egyéni bajnokságban, az év végén végleg búcsút mondott az F1-es pilótaülésnek.

4. Michael JordanMichael Jordan 1993 őszén, háromszoros NBA bajnokként és kétszeres olimpiai aranyérmesként, pályája csúcsán vonult vissza, amit azzal indokolt, hogy már elért mindent, amit lehet a kosárlabdában. Ez így is volt, de még jócskán voltak tartalékai. Egy rövid, sikertelen baseballos kitérő után 1995 márciusában újra magára öltötte a Chicago Bulls mezét, és sikerlistája további három bajnoki címmel bővült. Az 1997-1998-as csonka szezon után másodszor hagyta abba. Ezután a Washington Wizardsnál általános igazgatói tisztséget vállalt, de a csapat vergődését látva 2001 szeptemberétől két éven át a pályán is segítette a csapatot. A Washington Jordan két éve alatt nem jutott be a rájátszásba, de a nézők visszatértek az arénába, és középcsapattá erősödött a csak önmagához képest haloványabb Jordannel. Utolsó szezonjában, negyvenévesen is húszpontos meccsenkénti átlaga volt.

5. Kim ClijstersA belga teniszezőnő 2007 májusában jelentette be visszavonulását, egy Grand-Slam győzelemmel és két WTA-világbajnoki címmel a háta mögött. 24 évesen, egészségi állapotára és családi okokra hivatkozva tette le az ütőt. Szabadsága alatt hozzáment Brian Lynch amerikai kosárlabdázóhoz, 2008 februárjában pedig világra hozta első gyermeküket, Jadát. 2009 márciusában hivatalosan is elismerte, hogy már napok óta készül augusztusi visszatérésére. A US Open előtt mindössze két versenyen indult, majd szabadkártyásként megnyerte az amerikai nyílt teniszbajnokságot, 2010-ben pedig megvédte sikerét, és a világbajnoki címet is begyűjtötte. 2011-ben Australian Open-győzelmet ünnepelhetett.

6. Dara TorresAz amerikai úszónő három olimpia és három érem (két arany, egy bronz) után vonult vissza 1992-ben. Az 1996-os játékokat kihagyta, aztán 2000-ben visszatért 33 évesen, ami az uszodában már jócskán korosnak számít. Tagja volt a győztes amerikai 4x100-as vegyes- és gyorsváltónak is, és a két aranyhoz hozzátett még három bronzot egyéni számokban. Az athéni olimpiát az atlantaihoz hasonlóan csak a tévéből nézte, aztán Peking előtt újra megrázta magát, és 41 (!) évesen ismét a medencébe ugrott. Nemcsak kvalifikálta magát az olimpiára, hanem ott 50 gyorson, a 4x100-as vegyesváltóval és a 4x100-as gyorsváltóval is ezüstérmes lett, majd ezután a 2009-es római vébén is részt vett. 2010 szeptemberében pedig bejelentette, hogy megkezdte felkészülését a 2012-es nyári olimpiára. Londonban 45 esztendős lesz.

7. Floyd Mayweather Jr.A sokszoros világbajnok ökölvívó a 2007. december 8-i, a WBC váltósúlyú vb-címért kiírt összecsapáson a brit Ricky Hatton ellen elért győzelemmel búcsúzott az közönségtől - veretlenül, öt különböző szervezet világbajnokaként, öt különböző súlycsoportban, összesen kilenc vb-övvel. 21 hónap múltán újra a ringben volt, 40. profi meccsén 40. győzelmét aratta. Ezután sokáig a Fülöp-szigeteki Manny Pacquiao ellen készült, az „évszázad bokszmeccsének” beharangozott mérkőzést ki is tűzték 2010. március 13-ra, de a jelen profi ökölvívásának legmagasabban jegyzett két alakja végül csak a bíróságon csaphat össze, mivel Pacquiaót doppinggyanúba keverte Mayweather és csapata. Az amerikai aztán azzal vágott vissza, hogy májusban kiállt Shane Mosley ellen a WBA váltósúlyú címmérkőzésén, és legyőzte őt. A Fülöp-szigeteki bokszoló csapata ugyanis hiába próbálta, nem tudta megszerezni ellenfélnek Mosleyt. A sportvilág pedig azóta is a profi boksz súlycsoportoktól függetlenül jelenlegi két legnagyobbjának, Floyd Mayweathernek és Manny Pacquiaónak az összecsapását várja.

8. Lance ArmstrongArmstronghoz két visszatérés is köthető. Az első az emberi akarat igazi diadala: 1996-ban áttétes hererákot diagnosztizáltak nála, nemcsak addigi ígéretes kerékpáros pályafutása, hanem élete is veszélybe került, a kór megtámadta tüdejét, hasüregét és az agyát is, az orvosok kevesebb, mint 50 százalék esélyt adtak a túlélésre. Egy év intenzív gyógykezelés és műtétek sora után gyógyultnak nyilvánították. 1998-ban visszatért a kerékpározáshoz, ebben az évben negyedik lett a spanyolországi Vueltán. 1999-ben megnyerte élete első Tour de France-át, amelyet zsinórban további hat elsőség követett - hét győzelme egyedülálló a sportág történetében. 2005. július 24-én, a francia kerékpáros körverseny után visszavonult sportágától, de 2009 januárjában 38 évesen újra nyeregbe ült, elmondása szerint azért, hogy így még jobban felhívja az emberek figyelmét a rák veszélyeire.

Természetesen elindult a Touron is, harmadik lett, ami elismerésre méltó teljesítmény, még akkor is, ha mindenki a győzelmet várta tőle. A 2010-es körversenyen már nem szerepelt ilyen jól, az idősödő Armstrong nem tudta felvenni a versenyt a fiatalokkal, és a 23. helyen zárt. Októberben bejelentette, hogy a 2011. januári, ausztrál kerékpáros körverseny lesz az utolsó nemzetközi szereplése. Bár sikereit máig és valószínűleg örökre belengi a dopping árnyéka, küzdeni akarása, a rákkal folytatott győztes harca példaértékű minden sportoló számára.

9. RomárioAz apró termetű csatárt sokan egyenesen Peléhez hasonlították, tény, 1994-ben vezérletével világbajnokságot nyert a brazil válogatott, ebben az évben a FIFA az ÉV Játékosának választotta. Európában a PSV Eindhovenben és a Barcelonában villogott, hazájában elsősorban a Flamengo és Vasco da Gama híveit boldogította. Bárhol is játszott, ontotta a gólokat, saját számításai szerint ezernél is több találatot ért el, bár ezt a számot azért fenntartásokkal kell kezelni. Visszavonulását számtalanszor bejelentette, 2008 tavaszán már játékosedzőként is segítette a Vascót, majd április 18-án jelezte, ezúttal tényleg végleg abbahagyja. De ezúttal sem bírta sokáig a pályán kívül, 2009-ben a másodosztályú Américához kötelezte el magát, ahol még néhány hónapig levezetett.

10. Michael SchumacherA Formula-1 történetének legeredményesebb versenyzője hét világbajnoki cím után 2006-ban vonult vissza. Utolsó két F-1-es évében már nem ő volt az uralkodó, Fernando Alonso letaszította a trónról. 2006 szeptemberében Monzában a futamgyőzelmét követő sajtótájékoztató könnyeivel küszködve közölte, hogy ideje pontot tennie karrierje végére. 2007 és 2009 között tanácsadóként segítette a Ferrarit, és Felipe Massa 2009-es magyarországi balestét követően vállalta a brazil pilóta helyettesítését, de erre végül nem került sor egy korábbi motorversenyen szerzett nyaksérülése miatt. Aztán hosszas találgatások után 2009. december 23-án hivatalosan is bejelentette, hogy visszatér, de nem a Ferrariban, hanem az újonnan alakult Mercedes GP-ben korábbi főnöke, Ross Brawn csapatában.

Schumacher esetében kár arról beszélni, hogy „volt az a pénz”, amiért újra kötélnek állt, a világ egyik leggazdagabb sportolójaként aligha az anyagiak motiválják. Ugyanaz a tűz ég benne, mint régen, bár ennek nem sok hasznát vette a 2010-es, sem a mögöttünk álló idényben, a Mercedes és vele Schumacher is elég gyengén muzsikált, és az sem vet rá jó fényt, hogy fiatal csapattársa, Nico Rosberg rendszeresen gyorsabb volt nála.Kérdés, hogy valójában milyen kontraktust kötött az istállóval. Lehet, hogy visszatérése pilótaként előfutára egy hosszabb távú együttműködésnek, és néhány éven belül a Mercedes egyik vezetőjeként vagy épp csapatfőnökként látjuk viszont a bokszutcában.