Összeállítás

Pokolból a mennybe - akik a csapatváltás után tündököltek

Gullitban sem láttak mindig fantáziát, Sneijdert elengedte a Real, az Interrel triplázott

Előfordult már a futballtörténelemben, hogy egy játékosra nem tartott igényt a csapata, mert nem láttak benne fantáziát, vagy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így túladtak rajta. A csattanó akkor jön, ha a focista a vergődés után szárnyalni kezd. Ez történt Wesley Sneijderrel vagy Samuel Eto’óval is, de például Ruud Gullitban sem látta meg a tehetséget az Arsenal.

Sneijder és Robben egyaránt szárnyal mióta eljöttek Madridból
Az elfecsérelt holland csillagok


A királyi gárda bizony élen járó a „galaktikus” melléfogásokkal, százmilliós nagyságrendű összeget buktak már el ígéretesnek tartott játékosokon. A klubvezetésnek volt már elég alkalma mérgelődni, amikor egy hanyagul elkótyavetyélt futballistán egyrészt milliókat buktak, másrészt mert eligazolásuk után a Madridban oly’ nagyon várt tehetséget mutatták. De több olyan alkalmazottjuk is volt, aki ugyan jól játszott, mégis méltatlanul bántak vele. A közelmúlt legjobb példája erre Wesley Sneijder és Arjen Robben. Mindkét holland 2007 nyarán érkezett a spanyol fővárosba, Sneijder az Ajaxtól, Robben a Chelsea-től. Sneijder első évében nagyszerűen játszott, Bernd Schuster keze alatt bajnokságot nyert a klubbal. A németet követő új edzőnél, Juande Ramosnál azonban kevésbé tudott bizonyítani, a 2008-2009-es szezon második felében a játékos hullámvölgybe került. A következő nyáron pedig a Real ismét nagybevásárlásba kezdett, ekkor érkezett például Kaká, Cristiano Ronaldo, Karim Benzema, és bár Sneijder szeretett volna maradni, nem tartottak rá igényt, ezért szinte kényszerből igazolt az Interhez. Az olasz csapattal aztán rögtön első évében bajnokságot, olasz kupát, Szuperkupát és Bajnokok Ligáját nyert, a dél-afrikai világbajnokságon pedig a hollandok egyik legjobbja volt, és egyik fő esélyese volt a 2010-es FIFA-Aranylabdának is. 2010 novemberében a francia L'Equipe-nek nyilatkozott a klubváltásról, nem épp jó fényben feltüntetve a blancókat. Sneijder elmondta, hogy soha többet nem akar visszatérni Madridba azok után, ahogy viselkedtek vele. A BL-győzelem pedig külön elégtétellel szolgált számára, hiszen a Bernabéuban hódította el a serleget.

Arjen Robben hasonló utat járt be a spanyol fővárosban, igaz nála közrejátszott sérülékenysége is, sokszor kényszerült pihenőre, ami nem csak a Realnál, hanem összes klubjánál problémát jelent. Amikor viszont pályára lépett a madridi mezben, a csapat egyik legjobbja volt. Ugyanakkor elmondása szerint Sneijderhez hasonlóan vele is éreztették, hogy nem számítanak rá, és pénzt akarnak csinálni eladásából. 2009 nyarán ezért a Bayernhez szerződött, ahol bajnoki és kupagyőzelmet ünnepelhetett, a BL-győzelemtől pedig épp a Sneijder-féle Inter ütötte el a bajorokat.

Minek nekünk Eto’o?

Samuel Eto’o-t már 15 évesen leigazolta a Real Madrid, a kameruni csodagyerek tehetségére mégsem figyeltek fel, és folyamatosan kölcsönadták kisebb spanyol kluboknak, a nagycsapatban ritkán kapott helyet. 1999-től 2004-ig a Mallorcában játszott rendkívül gólerősen, ami felkeltette a Barcelona figyelmét is. Végül a katalánoknak sikerült kivásárolniuk őt madridi szerződéséből hosszas huzavona után, mert a Real nem akarta elengedni a támadót, de játszatni sem volt hajlandó. Végül mégiscsak megegyezett egymással a két klub, mert Florentino Pérez, a Real elnöke úgy gondolta, van náluk épp elég jó csatár, például a világ két legjobbja, Raúl és Ronaldo, ezért minek nekik Eto’o. Nos, az évekig csak szenvedő katalán csapat többek között az ő vezényletével két bajnokságot nyert, és a 2005-2006-os szezonban a BL-serleget is elhódította, Eto’o ebben az idényben spanyol gólkirály is lett. Befutott játékos, sőt a világ egyik legjobb csatára volt, amikor 2008 nyarán Josep Guardiola ült a Nou Camp kispadjára. Eto’o sikerlistája újabb címekkel bővült a 2008-2009-es szezonban, hiszen a Barcelona minden sorozatot megnyert, amiben elindult, de Guardiola egyre többször ültette a kispadra a játékost, igaz, a BL-döntőn ő lőtte az első gólt. 2009 nyarán aztán jött az újabb meglepő fordulat: Guardiola mindenképp meg akarta szerezni Ibrahimovicsot az Intertől, még Eto’o-ról is hajlandó volt lemondani… A transzfer megvalósult, Ibra Barcelonába költözött, 69,5 millióért, amiben benne foglaltatott Eto’o is. A cserével az Inter sokkal jobban járt, hiszen az Interrel is mindent megnyert a szezonban. Ibra is jól játszott a gránátvörös-kék mezben, de nem illett bele a katalán játékrendbe, és Guardiolával is megromlott a viszonya, ezért egy év után a Milanhoz igazolt, aprópénzért.

A ködös észak nem vált be, délen brillírozik

Forlán délen találta meg a számításait A futballistacsaládból származó Diego Forlán (apja, Pablo Richard Forlán is válogatott játékos, anyai nagyapja, Juan Carlos Corazzo pedig szövetségi kapitány) az argentin Independientében lett profi játékos, innen igazolt 2002 januárjában az Old Traffordra, 11 millió euró ellenében. A Manchester Unitednél nagy reményeket fűztek hozzá, ehhez képest nyolc hónap után huszonhetedik mérkőzésén lőtte első gólját vörös-fehér mezben. Két és fél évig vergődött a Premier League-ben, hiába, az angol stílust nem tudta megszokni a dél-amerikai támadó, 2004 nyarán ezért mediterrán vizekre evezett, és a spanyol Villarealhoz szerződött. Rögtön első évében spanyol gólkirállyá avatták 25 találattal, az európai aranycipőn Thierry Henryval osztozott. Második szezonjában BL-elődöntőbe vezette a klubot. 2007 nyarán Madridba, az Atléticóhoz állt tovább, Fernando Torres pótlására. A Liverpoolba távozott sztár „helyetteseként” sem vallott szégyent, 2008-2009-ben ismét gólkirály és európai aranycipős lett. A 2009-2010-es szezon volt Forlán eddigi legjobbja, 2010 májusában vezérletével az Atlético Madrid megnyerte az elsőként kiírt Európa Ligát, a döntőben az ő két góljával győzték le a Gera Zoltánnal felálló Fulhamet. A dél-afrikai világbajnokságon vállán vitte az uruguay-i válogatottat egészen az elődöntőig, ahol a hollandok állították meg őket. Ezután elbukták a bronzmeccset is, de Forlán teljesítményével kiérdemelte a vb legjobb játékosának járó Aranylabdát.

Ruud Gullit nem kellett az Arsenalnak

A későbbi Aranylabdás a holland másodosztályban, a Harleem csapatában bontakozott ki ifjúkorában. 1980-81-es idényben 14 gólt gólig jutott, és megválasztották a szezon legjobb játékosának. A 19 éves játékost a klub korábbi trénere, Barry Hughes az Arsenal figyelmébe ajánlotta, Don Howe, az Ágyúsok akkori edzője viszont túl drágának tartotta a vételárat, emellett úgy gondolta, a klubnak nincs szüksége ilyen típusú játékosra. 1982-ben Gullit Eindhovenbe igazolt, a Feyenoordban szárnyalni kezdett, amit a Milanban és a válogatottban elért sikerek, és az Aranylabda koronázott meg.