Női kézilabda-vb

A norvégok lesznek a világ egyeduralkodói vagy a franciák közbeszólnak?

  • Maruzsa István
megosztom

Vasárnap este rendezik a 20. női kézilabda-világbajnokság döntőjét, amelyet Norvégia és Franciaország válogatottjai játszanak egymással. Mindkét nemzet egy-egy vb-címet nyert idáig, így valamelyikük egyedül áll majd az örökranglistán a hétszeres győztes Oroszország (és Szovjetunió) valamint a négyszer nyerő Németország mögött.

Franciaország-Norvégia
20:15 Sport 2
A két csapat ugyanezen a szinten először és eddig utoljára 1999-ben találkozott, akkor a hazai pályán szereplő norvégok nyertek, a franciák pedig 2003-ban, a magyar válogatott ellen szerezték meg eddigi első vb-címüket. A skandinávok a '99-esen kívül háromszor játszottak döntőt, de 1997-ben Dániától, 2001-ben és 2007-ben pedig Oroszországtól kaptak ki. A gallok 2009-ben, azaz a legutóbbi alkalommal jutottak el a fináléig, ahol szintén az oroszok győzték le őket.

Norvégia együttese 2004 óta minden Európa-bajnokságot megnyert és 2008-ban az olimpián is győzni tudott, így egy esetleges győzelemmel az összes nagy torna címvédőjének mondhatnák magukat. Sétagalopp azonban nem lesz a döntő.

Mariama Signate lő kapura a Franciaország-Norvégia mérkőzésen a 2010-es női kézilabda Európa-bajnokságon

Franciaország a Dánia elleni elődöntőben már az első percekben elvesztette legjobbját, Allison Pineau-t, aki térdsérülése miatt a fináléban sem szerepelhet. Pénteken azonban nagyszerűen helyettesítette őt a 11 gólig jutó Alexandra Lacrabére, aki a norvégok ellen is főszerepet kaphat. A 24 éves játékos átlövésekből, betörésekből, beállóból és hétméteresekből is többször eredményes volt, így a skandinávok egyik legfőbb feladata az lesz, hogy őt megállítsák. A dánok elleni hátrányból a franciák egyébként pont az ellenfélre jellemző stratégiával, koncentrált és kemény védekezéssel és az abból indított lerohanásokkal tudtak fordítani, és előnyben már nyugodtan játszhatták az atletikus átlövőikre és remekül cselező szélsőikre épített támadójátékukat.

Norvégia Spanyolország ellen csak az első félidőben került néhány percre hullámvölgybe, de hátrányban akkor sem volt, összességében pedig nagyon simán győzött. Ebben többek között a tornán támadásban korábban nem sokat mutató, de ennek a mérkőzésnek az elején parádézó beállónak, Marit Malm Frafjordnak volt óriási szerepe, aki több hétméterest is kiharcolt, és gólokat is szerzett. Az munkáját Löke folytatta, rajtuk kívül pedig a helyzetek kialakításában Alstad, Breivang és Lunde-Borgersen is jeleskedett. Az átlövéseik nem voltak elsöprő erejűek, de ezt a jól záró falukkal, Lunde-Haraldsen kapusbravúrjaival és az ezekből jövő indításokkal kompenzálni tudták.

Várhatóan a döntőben is óriási szerepet kap majd a védekezés. Mindkét csapat igen magas falat tud felhúzni a hatosra, de amíg a norvégok fizikai erejükkel, addig a franciák inkább mozgékonyságukkal tudnak tartalmat adni ennek falnak. Ahogy az a fentiekből már kiderülhetett, Olivier Krumbholz tanítványainak nem elsősorban az átlövők elleni, hanem inkább a beállós körüli védekezésre kell koncentrálniuk, illetve arra, hogy a támadásaikat pontosan, gólokkal fejezzék be, és ezzel elkerüljék a gyors lerohanásokat. A skandinávoknak ugyanakkor talán kicsit javítaniuk kell a mélységi mozgásaikon, hogy a távolról is veszélyes, óriásit emelkedő, nagy lövőerejű francia átlövőket megállítsák. Persze, amíg Haraldsen úgy olvassa a lövéseket, ahogy tette azt a spanyolok ellen, lehet, hogy erre sem lesz szükség.

Csodálkoznánk, ha bármelyik csapat nagy különbséggel nyerne, és azért tippelünk norvég győzelemre, mert a francia csapatban nem lehet ott Allison Pineau és Mariama Signate, és nélkülük a fiatalok nem biztos, hogy bírni fogják a döntő nyomását.

megosztom