Forma-1

Babonás klasszisok - az F1 és a 13-as szám

  • Kele János
megosztom

Babona, vagy elővigyázatosság? Vajon, mi az oka annak, hogy a Formula-1-ben 1976 óta hiába keresünk 13-as rajtszámmal induló versenyzőt?


Egy szám, amely a mégoly racionális Formula-1-et is gúzsba köti, megmagyarázhatatlan misztikumánál fogva a mai napig tabunak számít a paddockok környékén. A tizenhármas rajtszám immáron 35 esztendeje ismeretlen fogalom a Forma-1 tájékán, utánanéztünk, vajon mi lehet az oka, hogy az autóversenyzés legmagasabb osztályában szinte kórosan rettegnek a sokak által szerencsésnek tartott számjegyektől.

A tizenhármas szám egyébként rengeteg ország kultúrájában kifejezetten a szerencsétlenséghez kötődik, mások viszont éppen ellenkezőleg, a szerencse megtestesítőjét látják benne. Számtalan csapatsportág klasszisa esküszik például a tizenhármas mezre, de érdekes módon a Moto GP világbajnokság kategóriájában sem divat kerülni a tizenhármas rajtszámot, vannak versenyzők, akik kifejezetten esküdni mernének rá. A Formula-1-ben azonban más a módi, tán az átlagosnál is jóval nagyobb veszélyhelyzet, tán a túlzott babona, vagy az elővigyázatosság okán, de tény, 1976 óta egyetlen évben sem adták ki a 13-as rajtszámot.

Az ok minden bizonnyal meghökkentően prózai: az autósport egyetemes történetében bizony igencsak sok tragikus balesettel és véletlennel hozható ilyen, vagy olyan módon összefüggésbe a 13-as szám.

Senna

A rajtszám hányattatásai már az igazi hőskorban, 1925-ben elkezdődtek: a san sebastiani Nagydíjon egy bizonyos Paul Torchy a tizenhármas számot az autóján viselve csapódott egy fának. A francia versenyző közepesen súlyos sérülésekkel megúszta az esetet, ám nem a balvégzet nem sokkal később újfent utolérte. Ismét a 13-as rajtszámú autóban ülve ismételten balestet szenvedett, de ekkor az orvosok már nem tudták megmenteni az életét.

Egy esztendővel később a Torchy korábbi csapatának színeiben versenyző olasz Giulio Masetti is halálos balestet szenvedett, és ő is a tizenhármas rajtszámú autót vezetve: a pilóta hazai versenyén, a szicíliai Targa Florio versenyen ütközött egy töltésnek, borult fel, majd lelte halálát a versenyautójában.

Bár hivatalosan 1976 óta nincsen jelen a tizenhármas szám az F1-es világbajnokságban, a pontvadászat előző negyed százada során is mindössze három alkalommal fordult elő, hogy valaki a hírhedt rajtszámmal az autóján induljon el világbajnoki futamon. 1953-ban a Német Nagydíjon Mauritz von Strachwitz-nek, 1963-ban a Mexikói Nagydíjon egy hazai versenyzőnek, Moises Solanának, illetve 1976-ban a Brit Nagydíjon egy női versenyzőnek, Divina Galicának köszönhetően. Egyikőjüket sem érte baleset, de szerencsésnek sem mondhatták magukat. Solana egy BRM-el a mezőny végén ért célba, nem kevesebb, mint nyolc kör hátrányban a győztes Jim Clarkkal szemben (a mexikói pilóta ezen kívül még hét alkalommal rajthoz állt a világbajnokságban, de nem 13-as rajtszámmal). 

A teljes igazság ráadásul az, hogy Solana volt az egyetlen, aki valaha rajthoz állt az F1-ben 13-as rajtszámot viselve: Galica és von Strachwitz ugyanis nem tudta magát kvalifikálni világbajnoki viadalra. A történet egyébként úgy teljes, ha megemlítjük, Solana 1969-ben egy hegyi versenyen életét veszítette, igaz, nem 13-as rajtszámú autóban. De az F1 történetének egyetlen szerencselovasa, aki a 13-as számmal az autóján is rajthoz állt, mégiscsak egy szerencsétlen baleset áldozata lett…

Közvetlenül több történet tehát a 13-as rajtszámhoz nem kapcsolódik az F1-ben, ám a tizenhármas szám bűvöletében még jónéhány tragikus pillanatot át kellett élniük a sportág szerelmeseinek. Alberto Ascari például éppen 13 futamgyőzelemmel a háta mögött indult el a végzetesnek bizonyuló monzai teszthétvégéjére – és ahonnan többé márt nem tért vissza a versenyekre.

Gilles Villeneuve és Didier Pironi uralhatták volna az 1982-es évadot a Ferrari volánja mögött, ám mindketten súlyos balesetet szenvedtek, a kanadai meghalt, a francia pedig egy életre búcsút mondhatott az F1-nek. Érdekesség, hogy végzetesnek bizonyuló balesetüket megelőzően mindketten éppen 13 alkalommal állhattak dobogóra a Száguldó Cirkusz versenyein.

Szintén 13 dobogós hellyel a háta mögött szenvedett halálos balestet a ’70-es évek elejének két nagy sztárja, a posztumusz bajnok Jochen Rindt és a francia szupertehetség, Francois Cevert. Utóbbi 1973-as halála ráadásul arról is nevezetes, hogy Jackie Stewart emiatt határozott visszavonulásáról, már a 100. nagydíjhétvégéjét sem várta meg, 99 részvétellel a háta mögött szögre akasztotta a sisakot. Az sem mellékes persze, hogy barátja emléke előtt tisztelegve a biztonság egyik első élharcosa lett a versenyzők közül.

És végül egy még megdöbbentőbb történet, szintén a 13-as szám bűvköréből: az 1961-es idényzárón a bajnoki cím legnagyobb esélyese, a Ferrarival versenyző Von Trips kicsúszása és nézők közé hajtása éppen 13 emberéletet követelt – köztük a német versenyzőjét is. Érdekesség, hogy ha a baleset nem következik be, Von Trips valószínűleg akkor sem marad sokáig életben, lévén jegyet váltott arra a chicagoi gépre, amely közvetlenül a futam utána napon zuhant le Dublin mellett, a balesetet pedig senki nem élte túl….

megosztom