London 2012

Aranyérem megszerzésében is bizakodik a cselgáncsozók elnöke

Dr. Tóth László Londont is meghátráltatta

  • Jocha Károly
megosztom

Az elmúlt évtizedekben egyre inkább belelendültek a magyar cselgáncsozók. Kovács Antal barcelonai aranya mellett olimpiai ezüst- és bronzérmek, világ- és Európa-bajnoki érmek jelzik: jól áll a sportág. Ezt az összképet a pekingi, gyengébb szereplés sem tudja elhomályosítani, hiszen az utóbbi három évben ismét komoly eredményeket értek el legjobbjaink. A jelenlegi helyzet, az olimpiai esélyek taglalása előtt a szövetség elnökének, dr. Tóth Lászlónak az egyéni pályafutásáról is szót ejtettünk.

 Gyerekkoromban úszással, kézilabdával és kajakozással is próbálkoztam Győrben, mielőtt végleg elköteleztem magamat a cselgáncs mellett - emlékezett dr. Tóth László. A győri Bercsényi Miklós Gimnáziumban - ahol a Borkai Zsolt, MOB elnökünk feletti évfolyamban tanultam - rengeteget kaptam Tóth Béla testnevelő tanáromtól, akinek tanácsára sokat futottam. Meggyőződésem, hogy elsősorban ennek a felkészítésnek köszönhetően a lábam soha nem volt sérült. Maga a sportág pedig azért tetszett, mert a test test elleni küzdelem során igen jó mozgáskultúrára lehetett szert tenni. Ráadásul szemtől szemben versenyezve, le lehetett győzni az ellenfelet.

- Pályafutása során a 86 kilós súlycsoportban kétszer volt felnőtt bajnok. A Japánban, Kobe városában megrendezett Universiadén pedig az abszolút kategóriában az előkelő 5. helyen végzett, majd 1988-ban visszavonult. Hogyan alakult ezt követően a sportággal a kapcsolata?
Előbb sporttársaim beválasztottak az U. Dózsa elnökségébe. A kilencvenes évek elején a Budapesti Judo Szövetség alelnöke lettem, 1998-ban pedig az országos szövetség elnöki megbízatását is megkaptam. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy az európai szövetség 2001-ben pénztárosává választott meg, s ezt a tisztséget a mai napig is én látom el.

- Jogász, három nyelven beszél, s üzleti tevékenysége mellett sok időt áldoz sportágára. Miként látja a judo jelenlegi helyzetét? 
Szerencsére az utóbbi években jó irányba fejlődik a sportág. A szabályok ugyanis a korábbi dzsungelharccal szemben a technikás judót helyezik előtérbe, miközben a lábfelszedéseket kiiktatták. Persze a változtatások nem mindenkinek jöttek jól. Európa-bajnokunk, Hadfi Dániel például éppen ezért kénytelen visszavonulni, mert neki a korábbi keretek sokkal jobban engedték az ő stílusát kibontakozni.

- 2007-ben hatalmas sikernek számított, hogy a Rio de Janeiroban volt világbajnokságról négy versenyzőnk is bronzéremmel térhetett haza. Pekingben viszont csak négy hetedik hely jutott - miért?
Az alapvető hiba a pszichés felkészülés elrontásában keresendő. Legjobbjaink ugyanis nem felejtették el, amit korábban tudtak. Az egyszeri kisiklást bizonyítják a Pekinget követő világversenyek eredményei is, amelyek közül a 2010-es, bécsi Európa-bajnokság emelkedik ki a hét magyar éremmel, ami egyben a Nemzetek pontversenyének első helyét is eredményezte számunkra.

- Elképzelhetőnek tart egy ilyen, kiugróan eredményes szereplést a londoni olimpián is?
Természetesen egy-egy ilyen, sikersorozatot követően is meg kell maradnunk a realitások talaján. Csernoviczki Éva, Karakas Hedvig, Mészáros Anett és Joó Abigél, illetve Ungvári Miklós, Csoknyai László és Bor Barna egyaránt esélyes lehet az érmes helyezésre. Jómagam több dobogós helyezésben reménykedem, s ezen belül egy aranyérem megszerzésében is bizakodom.

- A magyar cselgáncsozás nagy elismerését jelenti a napokban meghozott döntés, amelynek értelmében 2013-ban Európa-bajnokságot rendezhetünk.
Óriási siker ez számunkra, hiszen az 1981-ben, Debrecenben, csak a férfiak számára megrendezett kontinensbajnoksággal szemben ez alkalommal a férfiak és a nők után a csapatok vetélkedését is mi bonyolíthatjuk el. Ráadásul úgy kaptuk meg a rendezés jogát, hogy fő riválisunk, London visszalépett a javunkra.

(Forrás és fotó: mob.hu / Jocha(Press) Károly)

megosztom