Bundabotrány

Illúziók fogságában a magyar foci

  • Göbölyös János
megosztom

Aczél Zoltánt, a Haladás vezetőedzőjét szerdán letartóztatták, majd pénteken előzetes letartóztatásba helyezték kötelességszegés és vesztegetés alapos gyanúja miatt. Tettestárs, vagy áldozat? Válasz egyelőre nincs, kételyeink viszont vannak.

Aczél Zoltánt, a Haladás vezetőedzőjét vezetik rabláncon, miután előzetes letartóztatásba került a Siófok együttese kapcsán kirobbant bundabotrány miatt 2011 decemberébenNégyezer euró. Akkori árfolyamon egymillió-százhúszezer forint. A megalapozott gyanú szerint ennyit tett zsebre Aczél Zoltán a 2009. május 23-án lejátszott ZTE-Siófok (5-3) NB I-es bajnoki mérkőzés után, illetve ugyanennyit kapott volna az április 21-ei, Honvéd-Siófok (2-2) Magyar Kupa-elődöntőt követően, ha a megbízói kör fogad a meccsre. Hihetetlen, nevetséges, felháborító, elítélendő, büntetendő, bizonyíthatatlan... és sorolhatnám tovább a jelzőket, a megfelelőt ki-ki a saját meggyőződése szerint biggyessze oda a bundabotrány legújabb fejezete elé. Fontos, hogy ne mögé, mert az ügy egyelőre sehol nem tart, bár az ellenérdekelt feleknek erről nyilván más a véleményük. Az ügyészség elérte, amit akart, a rajtaütésszerű őrizetbe vétel sikeres volt, a bíróság elrendelte az előzetes letartóztatást, a célszemély fogdában van. A gyanúsított együttműködik a hatósággal, részletes vallomást tett, a vádat – kötelességszegés és vesztegetés – azonban tagadja. Itt tartunk most, azaz nem tudunk semmit. Igaz, a nyomozati szakaszban, a vádemelés előtti információ áramlás szigorúan korlátozott keretek között zajlik, így aztán jobb híján találgatunk. Ettől kezdve a történetben túlteng a feltételes mód, sorjáznak a "mi lett volna, ha…" kezdetű kérdések, próbálunk valamiféle magyarázatot keresni arra, ami a gyanúsított, a védelem, és a közvélemény többsége szerint talán meg sem történt.

Mielőtt megfogalmaznám a kételyeimet, fontosnak tartom leszögezni, hogy az ügyben eljáró Központi Nyomozó Főügyészség, mint általában, ezúttal is biztosra ment, azaz nem csak információknak, de feltehetően titkosszolgálati módszerekkel beszerzett bizonyítékoknak (számlaforgalom, internethasználat, telefonlehallgatás…) is birtokában kellett lennie ahhoz, hogy elrendelje a gyanúsított kényszerítő eszköz alkalmazásával történő előállítását. Magyarra lefordítva ez annyit jelent, hogy Aczél Zoltánt nem pusztán azért verték bilincsbe, mert a korábban lebuk(tat)ott, a bundát rendelésre teljesítő volt játékosai ellene vallottak. A rendőrség csak abban az esetben csaphatott le rá, ha a gyanú megalapozottá vált. Dr. Fazekas Géza, a főügyészség szóvivője ezt úgy interpretálta, hogy bármilyen ügyről van szó, miután a határozatot kihirdetik, szabály írja elő a bilincs használatát. Eszerint a döntés szerdán délután született meg, azaz a gyanú akkor vált megalapozottá, ezért akkor kellett az edzőt előállítani. Nyilván sokakban felmerül a kérdés, miért éppen a Videoton-Haladás kupameccs lefújása után, nagy nyilvánosság előtt történt az intézkedés? Valóban, lehetett volna szolidabban is végrehajtani az akciót, amely így talán a hatóság szándéka szerint elrettentő és preventív jelleget is öltött. Aczél látványos lekapcsolása azt az üzenetet hordozza, hogy senki nem érezheti magát biztonságban azok közül, akik valamilyen szinten részesei lehettek a bundameccseknek. Ha a nyomozók a jövőben ennél is nagyobb hangsúlyt kívánnak adni munkájuknak, javaslom, hogy a mérkőzések szünetében, vagy akár játék közben razziázzanak. A hatás garantált, az is elszörnyed, aki eddig bundát csak a kirakatban látott...

A védelem kis késéssel ugyan, de szintén megfogalmazta álláspontját. Dr. Czeglédy Csaba ügyvéd pénteken megjelentetett egy sajtóközleményt, melyben - miután méltatja az edzőt, annak pályafutását, és emlékeztet a futball iránti alázatára, feddhetetlenségére - sorba szedi, és cáfolja az Aczél ellen felhozott vádakat. Ám egyiket sem úgy, olyan érvekkel alátámasztva, hogy azok mindenki számára egyértelműen megkérdőjelezzék az ügyészség véleményét. Bár a bizonyítékokkal a vádhatóságnak kell majd előállnia, a sebtiben összehozott "védőbeszéd" lehetett volna szakmailag markánsabb, ehelyett inkább az érzésekre, az érzelmekre hat.

Aczél Zoltánt rettentő nehéz helyzetbe hozta néhány volt játékosa. Akiket tanított, nevelt, és akik a gyanú szerint tulajdonképpen végül beszervezték. Az edző volt az utolsó, de nem a leggyengébb láncszem a pénznyerő gépezetben, mégis az ő bukása válthatja ki a legnagyobb visszhangot, ő lehet az egyik legnagyobb áldozata a ki tudja mennyi embert foglalkoztató és hány millió eurót kaszáló fogadási maffiának. Bár a nyomozati szervek határozottsága, már-már túlzott magabiztossága kissé elbizonytalanít, de még mindig hiszem, hogy a sarokba szorított valódi bűnösök kicsinyes bosszújáról, az ilyenkor általában megszokott "mindenáron menteni a menthetőt" akcióról van szó. Akik ismerik Aczél Zoltánt, akik valóban közel állnak hozzá, képtelenek elhinni, hogy sáros. Én sem értem, hogy egy tehetséges, elismert, jól kereső fiatal edző miért menne bele olyan kalandba, amiért a büntetést hosszú években mérik, és ami után elvághatja magát nem csak a szakmában, hanem az életben is. Nem beszélve a családi háttérről, a három gyermekéről, akiknek majd el kellene magyarázni valahogy, miért a fogdában töltötte a karácsonyt, a bíróság ugyanis harminc napra elrendelte az előzetes letartóztatását. Bár, ha ez az ára annak, hogy végül az ügyvédei segítségével tisztára mossa magát, és ne kelljen börtönbe vonulnia, akkor utólag nyilván megéri az egy hónapos elzárás.

Aztán az sem mindegy, hogy ez az egész botrány milyen hatással lesz a magyar futballra. Sokan már a rendszer összeomlásáról, azt edzői szakmát ért helyrehozhatatlan kárról beszélnek, azt vizionálják, hogy a java ezután következik, hiszen a nagy halak még nem akadtak horogra. Ha az MLSZ-hez eljuttatott, és a szövetség által a feljelentéssel együtt továbbított kétszáz játékos nevét tartalmazó listára gondolok, valóban az ügy elején járunk. Eddig ugyanis "csak" tizenhárom gyanúsítottról tudunk, a fele előzetesben van, a többiek még reménykedhetnek. Egyrészt abban, hogy ők nincsenek a listán, másrészt akik sejtik, hogy ott a nevük, azok a szerencsében - hátha rájuk nem vallanak a lebukottak, illetve, hogy őket még nem hallgatták le a nyomozók.

Ki tudja, meddig fajul ez az egész? Mindenesetre most, hogy a labdarúgásunk a szakmai, gazdasági megújulás útjára lépett, amikor a politika is jó értelemben odaállt a sportág mellé, amikor a válogatott évtizedes csúcsokat döntöget, hatalmas rombolással járna egy tömeges letartóztatás, évekre visszavetné a fejlődést. Lehet persze azzal tompítani a helyzetet, hogy a csalások még a "régi rendszerben" történtek, hogy a jelenlegi vezetőség nem csak a tiszta játék híve, hanem megtesz mindent annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló eset. A szponzorokat, a támogatókat, a szurkolókat azonban mindez kevésbé érdekli, ők hajlanak arra, hogy általánosítsanak, és összemossák a közelmúltat a jelennel.

Nem csak Aczél van tehát most nehéz helyzetben, és bár hős már aligha, de kulcsszereplő azért még lehet belőle. Ha ugyanis bebizonyosodik, hogy nincs, vagy legalább nem úgy van köze a történtekhez, mint ahogyan azt az ügyészség állítja, azzal az egész vesztegetési botrány felgöngyölítésének szakmaisága, eredményessége megkérdőjeleződne. De jó is lenne, bár mindez ebben a pillanatban eléggé illuzórikusnak tűnik. Mégis... Inkább elfogadnánk a presztízsveszteséget a vádhatóság részéről, mint a morális csődöt a magyar futballban. 

megosztom