Mi van veled, Ryan Miller?!

Bár a Buffalo 3-1-es mérleggel abszolválta az elmúlt hetet, nem sok érdemet szerzett magának a győzelmekből az amerikaiak olimpiai kapusa. Kétszer kapott csupán szerepet, a Philadelphia ellen 3-2-re elvesztett találkozón már 6 perc után lecserélte őt Lindy Ruff, miután 11 lövésből háromszor is betaláltak a kapujába a vendégek. A winnipegi játékosok is majdnem megtréfálták Millernek köszönhetően a Sabrest, mivel a kapus újabb pocsék teljesítménnyel rukkolt elő majdnem egy hét pihenőt követően: a hosszabbításban 6-5-re megnyert találkozón ötször kellett dühében a kulacsa után nyúlnia az olimpiai ezüstérmesnek.

Pedig az idény első két hetében nem érhette rossz szó a teljesítményét, a floridai 3-0-s shutoutja óta azonban a csúnyábbik arcát mutatja szurkolóinak - ha a csatárok nem húzzák ki a Winnipeg ellen, zsinórban ötödik vereségét könyvelhette volna el. Védési hatékonysága ezen öt meccs során csupán kétszer haladta meg a 90%-ot, kapott gólátlaga pedig a négyet súrolja, és nem alulról. A Sabresnek pedig szüksége lenne Miller remeklésére, hiszen a Toronto és az Ottawa feltörésével, valamint a Boston éledezésének köszönhetően egy nagyon szoros csoportban kell kivívniuk a rájátszást Lindy Ruff fiainak. Bár az idény első mérkőzésein a nyári szerzemények beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, mégis nehéz úgy győzelmet szerezniük, hogyha minden szerzett góljukra másik kettő a válasz a túloldalról.

Azonban nem csak Miller az egyetlen kapus, akinek teljesítménye idáig hagy némi keserű szájízt maga után. A St. Louis Bluesban Jaroslav Halak még Miller teljesítményét is alulmúlja - a Chicago ellen aratott 3-0-s győzelme csupán a második volt az idényben, emellett hat találkozón kikapott vele a gárda. Védési hatékonysága az egész eddigi évet tekintve csupán 88%-os és a kapott gólátlaga sem túl imponáló a maga 2.91-ével.

De talán senkit sem érhet annyi kritika, mint Steve Masont, akit 2009-ben még az év újoncának is megválasztottak. Az azt követő két szezonban egy közepes csapattal ért el közepes mutatókat, azonban senki sem gondolta volna, hogy a nyáron megerősödött - papíron legalábbis - Columbus ilyen pocsékul kezdi meg a szezont. Természetesen a nem túl acélos védelem is hozzájárul a Kék Kabátosok zuhanórepülésének, de a Flyers ellen bekapott 7 gólja is jól jelezte, hogy valami nagyon nincs rendjén Steve Masonnél. Védési mutatói - 87%-os védési hatékonyság, 3.70-es kapott gólátlag - mindenkit elrettenthetnek, pedig az újonc évében nem egy csapat áldozott volna érte magason jegyzett játékosokat, drafthúzásokat. Ez már a múlté. És ha figyelembe vesszük az évről évre mutatott egyre romló teljesítményét, lehet, hogy ez az utolsó esélye, hogy megmutassa, hogy az újonc idénye nem a véletlen műve volt, hanem igenis képes konzisztensen abban a fenomenális formában védeni, ami 2009-ben rájátszásba is vezette az ohiói gárdát. Nagy kérdés azonban, hogy a még főnökének tekinthető Scott Arniel türelme mikor fogy el vele kapcsolatban, és a leendőbeli utódja mennyire fogja tolerálni a kanadai kapus bénázását.

A hitchcocki pálfordulás

Ken Hitchcock visszatért az NHL-be. A vasárnap bejelentett hír hallatán sokan azt gondolták, hogy a veteránnak számító vezetőedzőt a volt csapata kérte fel ismét, azonban Scott Arniel kirúgása egyelőre még várat magára Columbusban. Némi meglepetésre egy másik központi csoportban található csapathoz, a St. Louis Blueshoz szegődött az 59 éves szakember, hogy folytathassa karrierjét, amit a Dallasszal kezdett el, majd később Philadelphiában és Ohióban folytatott. Hitchcock 1999-ben Stanley-kupáig vezényelte a texasi együttest, úgyhogy tapasztalatok terén nincs hiány az idős vezetőedzőnél.

Ami mégis meglepetésre adott okot, hogy a St. Louis mutatója egyáltalán nem volt olyan borzalmas, ami egy edzőváltást jelzett volna elő. Igaz a csapat 50% alatt teljesített, de ha megnézzük a Columbus mérlegét, akkor ég és föld a különbség. Azt viszont a klub menedzsere, Doug Armstrong - aki a dallasi évei alatt szintén a főnöke volt Hitchcocknak - is jól látja, hogy ez a veteránokkal és tehetséges fiatalokkal teli keret többre képes az eddig mutatottaknál. Hitchcocknak egy jóval gyengébb kerettel rendelkező Columbust is sikerült a rájátszásba vinnie 2009-ben, köszönhetően erős, védekezésre épülő stratégiájának, mely manapság egyre ritkább az NHL-ben. Ugyanakkor még mindig eredményes, ha megadatnak a kellő képességű játékosok hozzá, no meg a megbízható kapusteljesítmény. Utóbbi egyelőre nagy kérdőjel, igaz az új vezetőedző első mérkőzésén Jaroslav Halak ugyebár lenullázta a Chicagót, és a csapat nyert 3-0-ra. Lehetséges, hogy ezentúl ez lesz a standard eredmény a Zenészeknél, ha Hitchcocknak sikerül stabil alapokat építeni a jelenlegi építőkövekből.


„Vadak, s ragadozók vesznek körbe minket”

Három csapat is 100%-osan zárta a hetet, miután megnyerték mindhárom mérkőzésüket. A Dallas egyelőre nem foglalkozik a többi szintén jól rajtoló csapattal, melyek közben már leszakadoztak mögöttük, és ezáltal vezetik Nyugatot, valamint kevesebb meccsből az egész ligát is, a Pittsburghöt megelőzve. A másik a New York Rangers, akiknél az elmúlt hét legnagyobb eseménye talán az volt, hogy a sérülésektől megtizedelt keretbe visszahívták Sean Averyt, a liga egyik legellenszenvesebb játékosát. Az más kérdés, hogy Averyvel a Rangersnek pozitív a mérlege, ami megmutatkozott az utóbbi összecsapásokon is, melyeket győzelemmel zártak Gaborikék. Azonban mégis a Minnesota Wildot, valamint a Nashville Predatorst kell kiemelni, igaz utóbbi csapattól csupán egy 2-1-es mérlegre futotta.

A Wild immáron 5 mérkőzés óta nem kapott ki, az első kettő skalpjukat a sorozatban pont a vergődő, ám nem lebecsülendő Detroit Red Wings ellen szerezték, mely mindig nagy fegyverténynek számít. A Vadak sosem tartoztak a liga elitjébe a góllövések tekintetében, azonban a nyáron San Joséból érkezett Dany Heatley és Devin Setoguchi miatt joggal reménykedhettek a szurkolók, hogy ha több gólt nem is láthatnak, de látványosabb és élvezetesebb meccseket játszik kedvenc csapatuk. A lemaire-i hagyományoknak megfelelően azonban továbbra is a védekezésre kerül a hangsúly, de ahogy azt megmutatták a Vancouver ellen, ha kijön a lépés, akkor képesek akár több góllal is nyerni. A nyári erősítések is úgy tűnnek, hogy jó húzásnak bizonyultak - Heatley vezeti a házi pontlistát 10 ponttal, de Setoguchi sem panaszkodhat, hiszen holtversenyben harmadik 8 ponttal. Azonban a legnagyobb erőssége a Wildnak a kapusduója, hiszen mind Josh Harding, a cserekapus és mind Niklas Backström szenzációs formának örvend. Már mindkettőjük jegyzett shutoutot, valamint mindkét kapus 90% feletti védési hatékonysággal rendelkezik. Ilyen hátsó biztosíték mellett nem csoda, hogy másfél héten belül a csoport második helyén találták magukat a Vadak, csupán 1 pontra lemaradva az éllovas Edmonton Oilers mögött.

A másik sikersztori a Nashville-é, még ha a legutóbbi Kings elleni találkozójukon ki is kaptak. Pekka Rinnének, no meg a nem akármilyen nevekkel fémjelzett védősornak sikerült felülkerekednie a kezdeti nehézségeken, valamint a csatársorban bekövetkezett sérüléseken, aminek köszönhetően nagyot lépett előre a Predators. Pedig még Mike Fisher sem tért vissza, azonban a David Legwand, Craig Smith és Patrick Hornqvist (akinek 7 gólja van már!) triumvirátus megtámogatva a Ryan Suter-Shea Weber védőtandemmel egyelőre nyerőnek bizonyul. Rinne a múlt héten egyébként a Phoenix ellen 29. szülinapján új kontraktust is ünnepelhetett a 3-0-s győzelme mellett - további 7 évre kötelezte el magát összesen 49 millió dollárért. Mint azt a meccset követően vezetőedzője, Barry Trotz megjegyezte: „Kapus-mesterhármast szerzett. Szülinapja, shutoutja, no meg természetesen az új szerződése miatt én ezt kapus-mesterhármasnak nevezném!” Ha a finn hálóőr így folytatja a továbbiakban, akkor nem sokat fognak morogni a kidobott milliókért Nashville-ben.