Heti 6:3

A Császártól elköszöntünk, Fergusont megünnepelték, Pistoriust szívatják

  • Maruzsa István
megosztom

Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti hatos

1. Szépen búcsúztunk

Tudathasadásos állapotnak tűnik, hogy Albert Flórián temetését a pozitív oldalon hozom fel, de ezúttal nem elsősorban a Császártól szeretnék búcsúzni, hiszen az egész múlt hét ennek a jegyében telt, és épp azt szeretném kiemelni, amit az egykori aranylabdás családja is: méltóképpen búcsúztunk. Az Üllői úti stadionnál égő sok száz gyertya, a szombaton több ezren megjelenő szurkolók, barátok, ismerősök, sporttársak a ravatalnál, vasárnap déli méltóságteljes temetés és végül az esti Ferencváros-Paks mérkőzésen a szurkolók megemlékezése mind szépen kifejezték az Albert Flórián iránt érzett tiszteletünket, szeretetünket.

Albert Flórián ravatala a Ferencváros róla elnevezett stadionjában 2011 novemberében

Egy dolgunk azért még van. Pénteken segíteni a válogatottat, hogy ők is méltóképp emlékezhessenek a Puskás Ferenc Stadionban. Ha már az ellenfél nem a legnevesebb, legalább a hangulat legyen emelkedett!

2. Várhidi Pál 80 éves

Az élet rendje sajnos azt diktálja, hogy a nagyjaink szép lassan elmennek, de szerencsére vannak, akik sokáig maradhatnak. Nekik pedig örülnünk kell, hogy egy olyan kiváló egykori labdarúgónak és edzőnek kívánhatunk boldog születésnapot, mint Várhidi Pál. Az egykori világklasszis védő talán bárhol sokszoros válogatott lett volna, de itt nálunk a pályafutása épp az Aranycsapat tagjaiéval esett egybe, így pályára tízszer léphetett nemzeti mezben, többnyire a bő keretben kapott helyet. Ráadásul akkor még cserélni sem lehetett a meccseken, így nem volt könnyű szaporítani a válogatottságok számát.

Várhidi Pál viszont egyáltalán nem kesereg emiatt. Sőt! Legnagyobb sportélményeként a londoni 6-3-at emlegeti, amelyet a kispadról nézett végig. Legszomorúbbként pedig az 1954-es berni döntőt, ahol szintén kerettag volt. Így is világbajnoki ezüstérmesnek, olimpiai bronzérmesnek és egyszeres magyar bajnoknak mondhatta magát játékosként, majd edzőként sikercsapatot épített Újpesten. Hét év alatt négyszer szereztek bajnoki címet, kétszer másodikak, egyszer pedig harmadikak lettek, ráadásul 1974-ben a BEK elődöntőjébe is eljuttatta az együttest.

3. Sir Alex Ferguson 25 éve ül a Manchester United kispadján

37 trófea Manchesterben, 11 Skóciában, számos egyéni elismerés, lovagi cím, blablabla...

A lényeg szerintem nem ez, hanem az, hogy 25 éve egyetlen klubnak dolgozik, ahol számtalanszor újra meg újra felépítette a saját csapatát, rengeteg nagyszerű fiatal játékost nevelt fel, vagy épp már felnőtteket tett még jobbá. Manchesteren kívül valószínűleg nem sokan gondolták volna, hogy a Unitedből néhány év alatt bajnokot és nemzetközi kupagyőztest csinál... Hogy Cantona nélkül újra felépíti az együttest... Aztán Beckham nélkül megint... Aztán van Nistelrooy nélkül megint... Aztán Cristiano Ronaldo nélkül megint... És ki tudja még, hogy hányszor újra meg újra megteszi majd.

Sir Alex Ferguson érkezik az Old Trafford stadionba, ahol a Manchester Unitednél töltött 25. évfordulóját ünneplik 2011 novemberében

Nem sokan, de azért próbálták kikezdeni, persze senkinek esélye sem volt. Követett el hibákat, ezt valószínűleg ő is tudja, de valahogy a végén mindig igaza lett. És igaza is lesz még jó sokáig. "Amíg az egészsége engedi", ahogy ő mondta.

4. A férfi kézilabda-válogatott megnyerte a szerbiai felkészülési tornát

Mocsai Lajos együttese - ezúttal nem az MKB Veszprém, hanem a másik, a válogatott - két mérkőzés alatt bebiztosította a tornagyőzelmét Szerbiában, ahol a házigazdák, Csehország és Horvátország voltak az ellenfelei. Persze naivitás lenne azt gondolni, hogy itt a győzelem volt a legfontosabb. El is mondta a szövetségi kapitány, hogy a horvátok elleni meccsen nem volt teljesen elégedett az együttessel, de ő valószínűleg látta a hibákat, és a januári Európa-bajnokságig, de még inkább a tavaszi olimpiai selejtezőig ki tudja majd javítani őket.

5. Az Anzsi Mahacskala a vonal fölött maradt

Dzsudzsák Balázs együttese a nyáron még az első hely közelében volt az orosz bajnokságban, szeptember közepétől azonban jött egymás után öt bajnoki, amelyeken nem tudtak nyerni, így a másfél éves szezon alapszakaszának végéhez közeledve az is elképzelhető volt, hogy kicsúszik a felsőházból, és a folytatásban nem küzdhet a bajnoki címért és a nemzetközi helyekért. Kirúgták a vezetőedzőt is, akinek helyét segítője és a csapat talán legnagyobb, de igencsak kiöregedőfélben lévő sztárja, Roberto Carlos vették át.

Ők az alapszakasz utolsó két körére összekapták az együttest, és két győzelem után tulajdonképpen simán, tízpontos előnnyel előzték meg a kilencedik helyezett FK Krasznodart. A folytatásban tehát jöhetnek a bajnoki címért folyó meccsek, kérdés, hogy mekkora eséllyel, és kérdés, hogy Dzsudzsák Balázzsal vagy nélküle. Úgy tűnik ugyanis, hogy az Anzsinak szüksége van még erősítésekre a jó szerepléshez, de a magyar szélső dolga már most is nehéznek tűnik, hogy visszaküzdje magát a csapatba kulcscsonttörése után.

6. Nem csak Messi van az Aranylabda-listán

Eléggé egyértelműnek tűnik, hogy ha a tavalyi év végén, amikor a spanyol válogatott lett a világbajnok, az Inter a BL-győztes és a klubvilágbajnok sem Xavinak, sem Iniestának, sem pedig Sneijdernek nem volt esélye Messi elől elhozni az Aranylabdát, akkor ebben az évben újra az argentin fogja megkapni az elismerést. Csak épp Cristiano Ronaldo fog mögötte végezni.

De azért jó, hogy lépésről lépésre szűkítik a lehetséges nyertesek névsorát, mert így láthatjuk, hogy más labdarúgókat is elismernek a szavazásra jogosultak. Persze így is van, akit én nem tettem volna a listára, mert bár kétségtelen, hogy például Piquének, Abidalnak és Alvesnek is nagy szerepe volt a BL-győzelemben, azért erre a díjra nem nagyon jutna eszembe nevezni sem őket. És távol álljon tőlem, hogy a Barcelona játékosait szándékosan kipécézzem magamnak, csak épp a katalán együttes az egyetlen, amelynek szinte minden csapatrészéből szerepel játékos a 23-as listán. Feleslegesen. Az az egy is legyőzne bárkit.

Heti hármas

Lipták Zoltán aláírja szerződését az Újpest FC-nél 2011 novemberében

1. Lipták Zoltán az Újpest játékosa

Nagyon örülök, hogy egy válogatott magyar játékos csapatot talált magának, csak annak nem, hogy valamiért nem maradt a bajnokcsapatnál, elindult a nagyvilágba, de így utólag inkább a semmibe, hogy nagy vargabetűk és kanyarok után végül kikössön egyik korábbi klubjánál. De Újpesten is csak úgy, hogy az első adandó alkalommal menne. Nem tudom, hogy a Videoton, a menedzsere vagy épp saját maga miatt alakult így az elmúlt néhány hete (hónapja), mindenesetre nem tetszik. A lila-fehéreknek viszont kívánom, hogy ha már szereztek egy jó védőt, akkor használják ki, ne hagyják, hogy elkallódjon!

2. Oscar Pistoriusszal az egész világ szórakozik

A művégtagokkal versenyző dél-afrikai sprinter a Gyulai Emlékversenyen fél perc alatt meggyőzött arról, hogy egy nyílt szívű, elképesztően lelkes, fantasztikus sportember. De bármennyire is szimpatikus, nem mehetünk el amellett, hogy két szénszálas segédeszközön fut, amelyek fejlesztésével elképesztő teljesítményre lehet képes bárki (bár ő nem ezt az utat akarja bejárni), ráadásul balesetveszélyesek is. Ezért azt mondom, Oscar Pistorius ne induljon az épek világversenyein! De ne is szórakozzanak vele!

Mert ezt teszi a Nemzetközi Atlétikai Szövetség, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és Dél-Afrika olimpiai bizottsága is. Úgy csinálnak, mintha versenyezhetne, megengedik, hogy ott legyen a világbajnokságon, de a váltó selejtezője után a döntőre már nem nevezik, majd hiába rendelkezik olimpiai kvótához szükséges idővel, kitalálják, hogy csak akkor indulhat Londonban, ha jövőre is megfutja az A-szintet, néhány hónappal az ötkarikás játékok előtt. Azaz elvárják tőle, hogy csúcsra járassa magát tavasszal, hogy ha össze is jön neki akkor a megfelelő idő, akkor se legyen esélye még egyszer formába hoznia magát. Inkább mondanák, hogy "Bocs Oscar, de nem indulhatsz." Tisztességesebb lenne.

3. Van, aki nem tud örülni annak, hogy él

Olaszországban a mediterrán éghajlatból adódóan természetes, hogy a téli félévben több a csapadék, mint a nyáriban, de azért az nem fordul elő minden évben, hogy már szeptemberben meccseket kell elhalasztani felhőszakadások miatt, az pedig pláne nem, hogy városokat önt el a víz novemberben, amikor igazán elkezd esni az eső. Genovában ez történt a múlt héten, több halálos áldozata is volt az áradásoknak, így természetesen a Genoa-Inter labdarúgó bajnoki mérkőzés is elmaradt.

Délebbre, Nápolyban ennyire ugyan nem volt súlyos a helyzet, de az ottani meccset, a Napoli-Juventus rangadót is elhalasztották, már jóval kisebb egyetértés kíséretében. A klubok vezetői azon problémáztak, hogy a hatóságok a fejük felett döntöttek, majd azon kezdtek el civakodni, hogy mikor legyen a pótlás (egyébként az sem normális, hogy gyakorlatilag nincs szabad időpont hónapokon keresztül a versenynaptárban), végül pedig a Milan részéről is odaszúrt Adriano Galliani, hogy a San Siróban biztos nem kellett volna halasztani a pálya állapota miatt. Ahelyett, hogy örülnének, hogy tető van a fejük felett, és nem vitte el a víz...

megosztom