Sokan várták már a valenciai derbit, ahol a Levante látta vendégül a Valenciát. Előbbi szereplése az idei szezonban több, mint meglepetés, és ugyan az Osasuna ellen 10. mérkőzésén elveszítette a Levante a veretlenségét, teljesítményét jól mutatja, hogy még így is kettővel több egységgel rendelkezik, mint nagynevű városi riválisa. Ismét összeállt a hazaiak 170 éves védelme (Munúa, Javi Venta, Nano, Ballesteros, Juanfran), amelyet a Valencia a Soldado-Aduriz kettőssel próbált meg feltörni.

Remekül kezdtek a hazaiak, a 2. percben Juanlu ziccerét Guaita lábbal tudta csak védeni. A kezdeti rohamok ellenére Unai Emery együttese játszott fölényben. Nem hagyták kijönni a saját tizenhatosukról a Levantét, azonnal letámadták Valdóékat. Negyedóra elteltével egy ellentámadás végén Kone lépett ki, de egy jó csel után az égbe lőtte a labdát. Egy percre rá Mathieu húzott el a bal oldalon, beadása pedig centikkel ment el Soldado feje fölött. A 31. percben megszerezte a vezetést a nyomasztó fölényben játszó vendégegyüttes: Jordi Albát ugratták volna ki egy lapos passzal, a menteni igyekvő Javi Venta szerencsétlenül a saját kapujába passzolt (0-1). Ezt követően is fölényben játszott a Valencia, a Levante nem tudott az első játékrészben fordítani a játék menetén. A félidő utolsó részében a durvaságé volt a főszerep, csak úgy repkedtek a sárga lapok a bíró zsebéből, ötöt osztott ki Carlos Del Cerro Grande.

A második félidő elején Tino Costa növelte a Denevérek előnyét, távoli szabadrúgásból volt eredményes, Munúa is benne volt a gólban. A Levante hiába küzdött, hiába volt számtalan lövése, szépíteni sem tudott, a Valencia végül simán nyert, elhozta a három pontot a városi rivális otthonából, és éppen mostani ellenfelét letaszítva onnan fellépett a dobogó legalsó fokára. A Levante zsinórban másodszor kapott ki, de a szezon meglepetéscsapatának negyedik helyével sem kell szégyenkeznie.