Karrier

Fiola Attila támadóból balszélső, középpályásból védő lett - interjú

megosztom

A Paks középső védője, Fiola Attila a hathárom.hu-nak mesélt arról, milyen könyveket olvastak fel az öltözőben, milyen élmény volt számára az Európa Liga és mikor szeretne külföldre szerződni.

- A Paks saját nevelésű játékosának számítasz. Pályafutásod kezdetéről mondanál pár szót?
- Dunakömlődön lakom, ott kezdtem el játszani. Igazából nem is szerettem focizni, csak egy barátom unszolására mentem le edzésre. Kilenc évesen kerültem Paks másik csapatához, az ASE-hez, majd tizenöt évesen igazolt le a PSE, amely akkor az NB II-ben szerepelt.

- Mindig középső védőként játszottál, vagy más poszton is szerepeltél korábban?
- Nem, szinte minden más poszton megfordultam korábban. Hat évig támadó voltam, két évig balszélső, három évig belső középpályás. Igazából az utóbbi a kedvenc posztom, de mindig ott játszok, ahol szükség van rám.

- Gellei Imre irányítása alatt mutatkoztál be a nagycsapatban 2009 tavaszán. Ő híres a pedagógiai érzékéről, milyen volt vele együtt dolgozni?
- Nagyon szerettem nála edzeni. Egy Ligakupa-mérkőzésen debütálhattam nála, ahol még bal oldali védőként szerepeltem. Aztán később kiderült, hogy nem ez számomra az ideális poszt a pályán. A korábbi szövetségi kapitány sokat beszélgetett külön is a labdarúgókkal, de amikor egy nap két edzésünk volt, voltak más programok is csapatépítés címén. Gyakran az öltözőben olvastunk fel könyvekből, amelyeket ő hozott be magával. Ezek nagyrészt futballal foglalkozó írások voltak.

Fiola Attila Szakály Péterrel csatázik - Fotó:dvsc.hu

- Stabil csapattag Kis Károly alatt lettél. Mi változott azzal, hogy ő lett a vezetőedző?
- Őt már ismertük előtte is, mert az aktuális ellenfeleinket térképezte fel. Amikor kinevezték, a kiesés szele meglegyintett minket, de szerencsére sikerült bent maradnunk. A kezdetekben Gellei Imre munkáját vitte tovább, majd fokozatosan saját képére formálta a csapatot. Az edzésein mindig sok kis játék van, a sokpasszos játékot gyakoroljuk, a gyakorlatoknál is a labdán van a fő hangsúly.

- Említetted korábban, hogy csak néhány éve szerepelsz középső védőként. Nem vagy egy égimeszelő alkat, mik az erényeid, hogy mégis meg tudod állni a helyed?
- Úgy gondolom, és a visszajelzések is megerősítenek ebben, hogy jól olvasom a játékot. A gyorsasággal és a jó helyezkedéssel tudom megoldani ezt a posztot, mivel a fejjátékom átlagosnak mondható. Korábban nem szerepeltem védőként, így a fejjátékomat folyamatosan fejlesztem, gyakran az edzések után is kint maradok ezt gyakorolni.

- A védelem tengelyében együtt futballozol a paksi legendának számító Éger Lászlóval, milyen vele együtt játszani?
- Nagyon jó vele együtt futballozni, remekül megértjük egymást, sokat segít nekem. Egyre inkább összecsiszolódunk, ahogy több időt töltünk egymás mellett a pályán. Az öltözőben is ő a hangadó, ahogy egy csapatkapitányhoz illik, irányítja a csapatot.

- A Paksi FC maradt legtovább állva a nemzetközi kupákban a magyar csapatok közül. Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb az Európa Ligában?
- Nagyon nagy élmény volt az egész sorozat. Az első körben mi voltunk az esélyesek, a másodikban a norvég Tromsö ellen esélytelenül sikerült továbbmennünk. Ez volt a tervünk a skót Hearts ellen is, de ez sajnos nem sikerült. Mindenben nagy a különbség az NB I-hez képest. Amíg itthon 2500 néző van egy meccsen, Skóciában 14000-en üvöltöttek. Már amikor kiérkeztünk, ledöbbentem a körülményeken, a stadionon. Azt mondom, a pályán volt a legkisebb különbség a két csapat között.

- Nem mehetünk el viszont szó nélkül a paksi együttes idei gyengébb bajnoki szereplése mellett. A tavalyi vagy az idei szereplés a realitás, esetleg a kettő között van az igazság?
- A szezon előtt az volt a célkitűzésünk, hogy minél jobban szerepeljünk, minél előrébb végezzünk a tabellán. Érdekes, hogy amíg az Európa Ligában szerepeltünk, több pontot szereztünk, mint mostanában. Pedig akkor még a fáradtságra is rá lehetett fogni a pontvesztéseinket. Ami tavaly befelé pattant, az idén kifelé. Az előző bajnokságban kifejezetten kevés gólt kaptunk, most pedig nem egyszer kapunk négy gólokat egy meccsen.

- Minden játékosnak célja a válogatottság, mennyi esélyt látsz arra, hogy az NB I-ből beválogasson Egervári Sándor?
- Az U21-es válogatottban szerencsére bíznak bennem, Róth Antal kijelentette, hogy Kádár Tamás és én vagyunk az első számú belső védők. A nagyválogatottal kapcsolatban elmondható, hogy az NB I-ből is be lehet kerülni. De azt mondom, középső védőként nekem a magyar első osztályból nem sok esélyem van a meghívóra. Természetesen minden futballista álma a válogatottság, így nekem is. Azt mondják, ha az ember kiszerződik külföldre, az 80%-ban egyenes utat jelenthet a nemzeti csapatba.

- Neked mikor jöhet el az idő, hogy egy külföldi csapatban szerepelj?
- Haraszti Zsolttal, a Paks ügyvezetőjével már beszélgettem erről. Ő azt mondta, más NB I-es csapathoz nem szívesen adna el. Voltak már külföldi érdeklődők, nekem a Bundesliga a favoritom, akár a másodosztály is. A német második ligában is 30-40 ezer ember előtt játszhatnék, ami azért nem mindegy. Úgy gondolom, a stílusom passzol a német bajnoksághoz, fiatal is vagyok, ami előnyt jelenthet. A tavalyi évem nagyon jól sikerült, amennyiben az idei is hasonló lesz, már nyáron eljöhet a váltás ideje. Ezen dolgozom, meg kell ragadnom az alkalmat!

megosztom