Gyász

Figyelnem kellett Flórira, büszke vagyok, hogy az ellenfele lehettem - Egervári Sándor

  • Göbölyös János

A magyar válogatott szövetségi kapitánya fiatal játékosként a pályán szembekerült az Ferencváros legendájával, akinek halála megrázta Egervári Sándort.

Egervári Sándor és Kenyeres Imre hétfőn kora délután érkezett haza hollandiai és belgiumi körútjáról. A kétnapos túra célja a magyar labdarúgó-válogatott keret néhány tagjának bajnoki mérkőzése volt, a szövetségi kapitány és segítője együtt, illetve külön-külön négy meccset látott. Szombaton a Club Bruges-Racing Genk (4-5) illetve a Lokeren-Kortrijk (1-4) találkozó szerepelt a programjukban, vasárnap pedig a NEC-Utrecht (3-1) és az Anderlecht-Lierse (4-0) összecsapásokat választottak. Jól döntöttek, hiszen a Nijmegenben futballozó Vadócz Krisztián és Babos Gábor, a Brüsszelben játszó Juhász Roland, illetve a Genket erősítő Tőzsér Dániel és Köteles László együttese is nyert, hiányérzetük csak amiatt adódhatott, hogy Czvitkovics Péter nem lépett pályára klubcsapatában, a Kortrijkban.

Egervári annak idéjén még együtt focizott a Császárral

A két szakember tapasztalatairól, a kerettagok teljesítményéről korábban már beszámoltunk, az Egervári Sándorral folytatott beszélgetés apropóját ezúttal Albert Flórián halála adta. A szövetségi kapitányt arra kértük, ossza meg a szomorú hírrel kapcsolatos gondolatait a hatharom.com olvasóival. Szomorúan, de készségesen megtette: ,,Reggel, még a reptéren tudtam meg a tragikus hírt Kenderesi István barátomtól, ő az, akinek a segítségével körbejártuk a különböző meccshelyszíneket – elevenítette fel a történteket a szövetségi kapitány. – Megrázó élmény volt, különösen annak tudatában, hogy Flóri sikeres műtéti beavatkozáson esett át a napokban. Velem együtt nyilván sokan úgy gondolták, hogy hamarosan felgyógyul, és újra találkozhatnak vele az emberek a Fradi-pályán. Sajnos, ez már örökre remény marad. Az egész magyar labdarúgás, de a nemzetközi futball javarésze is gyászolja őt. Korosztályának legjobbja volt, pedig abban az időben bővelkedtünk a sztárokban”.


Egervári Sándornak futballistaként is vannak személyes élményei Albert Flóriánnal kapcsolatban, játékosként többször találkozott a Császárral. ,,Flóri kilenc évvel volt idősebb nálam, a hetvenes évek elején ő már a pályafutása végén járt, míg én, mint feltörekvő fiatal a Honvédban futballoztam. Egészen pontosan most nem emlékszem az időpontokra, de az tisztán él bennem, hogy hetvenháromban-hetvennégyben a Népstadionban, egy-egy Honvéd-Fradi rangadón szembekerültünk néhányszor egymással, speciális feladatom is volt vele szemben. Figyelnem kellett rá. Hát, hogy is fogalmazzak…Nem volt könnyű megoldani, sőt, inkább ő nyert. Hogy milyen volt akkoriban a játéka? Még mindig túl jó. Mint ahogy egész pályafutása alatt a minőséget képviselte. Lehet, hogy furcsán hangzik, de büszke vagyok rá, hogy ha csak néhány meccsen is, de az ellenfele lehettem”. A kapitány elmondta még, hogy bár később már kevesebbszer találkoztak, napi kapcsolatban nem voltak, de a tisztelet megmaradt – mindkét részről. ,Mivel rivális klubokban éltük az életünket, szorosabb kapcsolat nem is alakulhatott ki, jó sportemberi viszony volt közöttünk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a labdarúgók, a labdarúgással foglalkozók nagy családjába tartoztunk, soha nem voltunk ellenségek, csak ellenfelek. Akkoriban ebben a közegben idegen volt mindenfajta szélsőséges megnyilvánulás, mindenki elismerte a másikat, még ha az a legnagyobb riválishoz is tartozott. Rendszeresek voltak a közös sörözések, borozgatások, ezekről is vannak emlékeim a Flórival… Együtt érzek mindazokkal, akik szerették őt, és akik most gyászolják - velem együtt”.