A háromszoros olimpiai bajnok norvég sífutóról, Vegard Ulvangról eddig is lehetett tudni, hogy minden őrültségre kapható. Korábban sílécen átszelte már Grönlandot (600 km), kenuval végighaladt Szibéria folyóin, emellett pedig számos magas hegycsúcsot hódított már meg. A Nemzetközi Síszövetség (FIS) jelenlegi vezérkarához tartozó egykori legenda most élete kalandját vállalta be, hiszen csütörtökön ő is útnak indult a Déli-sark felé tartó centenáriumi expedícióval. A legendás előd előtt tisztelgő utazás pontosan azon az úton halad majd, ahol Amundsen 1911-ben elérte a Föld legdélebbi pontját és ugyanannyi időt is vesz majd igénybe. A három társával (Jan-Gunnar Winther, Stein P. Aasheim, Harald Dag Jolle) együtt a kalandba belevágó Ulvang így a tervek szerint idén december 14-én éri el a Déli-sarkot. A norvég sífutóval a Nemzetközi Síszövetség honlapja még az indulás előtt készített interjút az expedícióról:

- Vegard, ez lesz életed leghosszabb sítúrája, milyen tervekkel vágsz neki?
- Száz évvel ezelőtt Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot, amely hatalmas teljesítmény volt annak idején. Mi négyen szeretnénk ugyanazt az 1300 kilométeres utat végigjárni. Bízunk benne, hogy az 55 nap elég lesz arra, hogy elérjük a célunkat.

- Kik lesznek az expedíció résztvevői?
- Szeretnénk a saját utazásunkon keresztül visszaadni Amundsen teljesítményét. Olyan csapatot állítottunk össze, akik nagyjából modellezik az akkori expedíció tagjait és képességeit. Én vagyok a síző, aki rendelkezik a tájékozódáshoz is szükséges képességekkel. Van velünk egy tudós is, aki a hosszú túra alatti tudományos kísérleteknél segít bennünket. Elsősorban azonban kalandot és kihívást kerestünk ebben az utazásban, amely mindannyiunk lételemének számít. Akkoriban Norvégia fiatal nemzet volt még és Amundsen is nagy publicitást akart biztosítani az országnak, ezért fogott bele ebben a nem hétköznapi vállalkozásba.

- Mi lesz számotokra a legnagyobb kihívás?
- Egy igazi verseny lesz ez, amelyen magával Amundsennel fogjuk összemérni tudásunkat és kitartásunkat. Szeretnénk ugyanannyi nap alatt leérni a pólusra, amennyi időre neki ehhez szüksége volt. Neki volt ugyan 55 szánhúzó kutyája is, de mivel manapság már a kutyák használata nem megengedett az Antarktiszon, így nekünk sífutnunk, síelnünk kell majd. A közel két hónap folyamatos küzdelem lesz az időjárással, saját testi és lelki állapotunkkal. Hosszú ideje készülünk az utazásra, úgy érzem készen állunk a kihívásra.

- Hogyan készültetek fel az expedícióra?
- Természetesen a fizikai alapozásé volt a főszerep. Egész életem az edzésekről, felkészülésről szólt, így ez nem volt újdonság. Mentálisan is össze kellett magunkat rakni, de nekem ezzel sem volt gondom,mert csináltam már hasonló vállalkozásokat, így tudom miként kell túlélni ilyen szélsőséges körülmények között. Az is igaz viszont, hogy két hónapig folyamatosan még sohasem síeltem, ez mindenképpen újdonság lesz számomra is. Fontos volt, hogy az utazás előtt hízzunk egy kicsit, hiszen a súlyunkból két hónap alatt alaposan veszíteni fogunk majd. A felszerelésekre is fontos szerep hárul, így felkészítettük a sátrat, a hálózsákokat, a síléceket és minden egyebet, ami adott esetben a túlélést jelentheti számunkra.

- Lesz még egy különlegessége az utazásnak, egy igencsak rangos személy is veletek tart, igaz csak rövid ideig. Kiről van szó?
- Igen, a norvég miniszterelnök is ott lesz majd velünk, akivel a tervek szerint december 13-án találkozunk és közösen teljesítjük az utolsó etap kilométereit. Azt hiszem ez kellően mutatja, hogy Norvégia számára mennyire fontos ez a száz éves évforduló.

- Mi a személyes motivációd ehhez az extrém túrához?
- Síző vagyok, aki sokszor volt már hosszabb távú túrákon. Imádom a hideget és az extrém körülmények okozta kihívásokat. Az északi sarkkör régiójában születtem, ráadásul pont egy hóvihar idején, így gyerekkoromtól végigkísért az álom, hogy eljussak a Déli-sarkra.