Japán Nagydíj

Rekord, meglepetés, könnyek - Vettel világbajnok!

  • Kele János
megosztom

Izgalmas időmérő, egy kis pofozkodással megspékelt rajt, végletekig kiélezett taktikai csata, végül három maradéktalanul boldog arc a dobogón – így lehetne röviden és tömören összefoglalni a 2011-es Japán Nagydíj történéseit. Button feltette a koronát egész hétvégés teljesítményére, Alonso feltámasztotta a Ferrarit, Sebastian Vettel pedig, csak úgy mellékesen, behúzta második világbajnoki címét, egészen pontosan 24 évesen és 98 naposan. Ez utóbbi rekord, senki sem tudott még duplázni ennyire fiatalon, pláne nem úgy, hogy két bajnoki címét kevesebb, mint 340 nap különbséggel nyeri.

Vettel világbajnok 2x
A legjobb az egészben persze az, hogy bőven volt időnk felkészülni erre az eshetőségre: Vettel az első verseny első köre óta vezeti a világbajnoki pontversenyt (átvitt értelemben persze), és már az ötödik-hatodik futam környékén teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy idén rettenetesen nehéz, majdhogynem lehetetlen lesz legyőzni. 2010-ben ez másképp volt, tulajdonképpen csak az utolsó verseny leintése után vezette a tabellát, előtte az egész évad során csak üldözte a többieket. A kétségtelen szerencsével megnyert első vb-győzelem azonban minden gátat lebontott a fiatal németben, idén többnyire úgy nyerte a versenyeket, ahogyan akarta, az időmérőkön tulajdonképpen legyőzhetetlennek bizonyult (Webbernek sikerült háromszor elébe kerülnie), és sétagaloppban gázolt át az elvileg minden idők egyik legerősebbjének számító mezőnyön.

Mondhatjuk, persze, hogy nem volt nehéz dolga, az Adrian Newey által megálmodott RB7-es minden idők egyik legkomplettebb, legjobb versenyautója, tűpontosan a jelenlegi szabályrendszer sarokköveire tervezve, sok esetben feszegetve a szabályosság határait. Ez utóbbi azonban számomra nem kritika, sokkal inkább dicséret: az F1-et mindig az innováció, a trükkös,” kiskapu-kereső” megoldások vitték előre. Azt is mondhatnám, általában az nyert, aki mert – Adrian Newey pedig mert, tervezett egy kvalifikációkon legyőzhetetlen autót, amely ráadásul nagyon kíméletesen bánt a gumikkal is, így pedig Vettelnek nem volt más dolga, mint begyűjteni a pole pozíciókat, és az első helyről indulva könnyedén megnyerni a versenyeket.

Ez utóbbi egészen pontosan kilencszer sikerült neki ebben az idényben, egyszer pedig az utolsó körben bukott el (Kanadában Button szenzációs hajrájával nem bírt) – mindezt úgy, hogy 15 futamon összesen 12-szer bizonyult a leggyorsabbnak az időmérőn. Finoman fogalmazva végigdominálta az idei évet, és ezen még az sem változtat, ha kimondjuk: nem volt valódi, végig hasonlóan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó riválisa. Az évad elején úgy tűnt, az őt első ízben Kínában legyőző Lewis Hamilton lehet a nagy rivális, de ahogy haladt előre a szezon, a 2008-as világbajnok úgy lett egyre bizonytalanabb és frusztráltabb. A McLaren hiába fejlődött versenyről-versenyre, a várt áttörés elmaradt, a kvalifikációkon rendre hiányzott néhány tized ahhoz, hogy el tudják kapni Vettelt. Kanadára vált nyilvánvalóvá, hogy Lewis Hamilton képtelen lesz felnőni a fiatal némethez, Jenson Button szenzációs győzelme után pedig immáron csapaton belül is hatalmas nyomás nehezedett rá. Mire azonban a 2009-es világbajnok belejött volna, feltámadt az idény eleje óta téli almot alvó Ferrari, a diffúzor-botrány árnyékában Alonso megnyerte a Brit Nagydíjat, és csapata rögvest a McLaren kihívójává lépett előre. Mondanom sem kell, ez is Vettel malmára hajtotta a vizet: amíg a riválisok egymást csépelték, ő szépen gyűjtögette a dobogókat, győzelmeket és az első rajtkockákat. Észre sem vettük, és szép lassan megsemmisítette a mezőnyt. Igen, azt, amelyikben öt világbajnok és tíz futamgyőztes is helyet foglal.

Mégis, egyikük sem tudott felnőni Vettelhez, sem koncentrációban, sem pedig munkamániában. Hamiltonnál most nagyon úgy néz ki, hogy valami végleg eltört, Alonso szezonját a Ferrari kezdeti hihetetlen gyengesége fuserálta el, Webber pedig egyszerűen nem elég jó ahhoz, hogy egy érett, megkomolyodott, lenyugodott Vettellel felvegye a harcot. A németen kívül talán csak Jenson Button futott idén jó szezont, az angol világbajnok három versenyt is nyert (abból a hatból, amit nem Vettel húzott be), egyértelműen Hamilton fölé nőtt csapatán belül, és bizonyította, ő az egyetlen a jelenlegi mezőnyből, aki van olyan intelligens és dörzsölt ahhoz, hogy megszorongassa Vettelt. Hogy akkor miért nem sikerült? A nyár közepén becsúszó két technikai hiba okozta nullázás a lehető legrosszabbkor jött, és azt sem illik elfelejteni, hogy az idei McLaren a szezon 80%-ban egyszerűen nem volt egy szinten Newey RB7-esével.

Button és Vettel csatája a rajtnál

Most, Suzukában mondjuk éppen az a bizonyos 20% gyarapodott, a McLaren az egész hétvégén verte a Vörös Bikákat, az osztrákok gyengeségét mi sem mutatja jobban, mint Webber vesszőfuttása. Azt kell mondjam, egy hatodik edzésidő ezzel az autóval egyenesen szánalmas, az meg pláne, hogy valaki futamot sem tud nyerni vele 15 nekirugaszkodásból. Vettel nagyságát ezen a hétvégén is a kvalifikáció mutatta meg, egy körön szinte verhetetlen a srác – a Webberrel szemben elért 12:3, azt hiszem, önmagáért beszél. Mindezt ráadásul úgy, hogy az ausztrál sem éppen ügyetlen a kvalifikációkon, a Jaguarral is többnyire az időméréseken tudott villantani annak idején.

Számomra nem is kérdés, a legjobb nyert idén. Úgy általában is, én annak a híve vagyok, hogy nincsen érdemtelen világbajnoki cím, nincsen véletlenül összehozott bajnokság – és az sem von le semmit Vettel érdeméből, hogy a legjobb autóval érte el a sikereit. Az az igazán ritka, amikor valaki a riválisokénál is gyengébb autóval tud végső győzelmet aratni, hirtelen nem is sok ilyen eset ugrik be az elmúlt 20 évből, talán csak Schumacher 1994-es VB-sikere. Be kell látni, rossz autóval senki sem tud ma már vb-t nyerni, Hamilton, Alonso, Button, vagy éppen Räikkönen is csak akkor volt igazán ütőképes, amikor brutálisan jó technika volt alatta.

Ráadásul a sokat hangoztatott Vettel-ellenes érv, a kiváló autó is sántít néhol: az ugyanilyen versenygéppel próbálkozó Webber ugyanis sehol sincsen hozzá képest, Alonso és Button is megelőzi őt a világbajnokságban, még futamot sem sikerült nyernie. Ha valaki tíz vagy húsz év múlva visszanézi az 2011-es évad statisztikáit, nem hogy nem degradálja le Vettel vb-címét, de egyenesen a legnagyobbak közé sorolja majd, ebben biztos vagyok. Mert a statisztikai mutatókból ez látszik, vitának helye pedig elvileg nincsen.

Elvileg.

Mert azért ne feledjük, év közben nem volt mindig mindenki meggyőződve arról, hogy Vettel valóban ennyivel jobb a mezőnynél - és nem is teljesen alaptalanul. Az év elején érinthetetlen volt az autója, időmérőkön tényleg hatalmas, majd’ egy másodperces fölényben volt a Red Bull, csak éppen Webber teljesítményén ez nem látszott, mindig volt valami gond az autójával, hol a KERS romlott el, hol a DRS, hol pedig a saját csapata tolt ki vele a Q1-ben. Arról pedig szinte már szólnom sem kell, hogy Webber képtelen volt egy legalább elfogadható startot összehozni jó helyzetből, amikor legyőzte Vettelt, rendre jött egy rossz start, egy lefulladás, vagy valamilyen technikai jellegű probléma. Tény persze, hogy Webber sosem volt a legjobb starter, de az, hogy egy-egy rosszabb időmérő után (például a Japán Nagydíj hatodik edzésideje után) sosem volt semmi probléma az indulásaival jónéhány rosszindulatú találgatásra adott és ad is okot még.

Én persze nem rosszindulatból jegyzem meg, csak azért, hogy lássuk: a statisztikák által sugallt kép nem biztos, hogy teljes - fontos, hogy a sorok között is olvassunk, több szempontból megvilágítsuk a történteket.

És ilyen szempontból nézve a Japán Nagydíj sem volt egy rossz verseny: láttunk egy izgalmas rajtot, ahol Vettel a fűre szorította Buttont; láttunk egy megalkuvást nem tűrően teljesítő Buttont, egy önmaga paródiájának ható Lewis Hamiltont, és egy hihetetlenül koncentrált Alonsót. De Schumacher teljesítménye sem volt semmi, okos taktikával jól versenyezve lett hatodik, úgy, hogy a sokkal jobb autóval igyekvő Felipe Massát is maga mögött tartotta.



Massa és Hamilton megint összeakadt - Safety Car lett a vége

Ráadásul van min vitatkozni is - ahogy az már ebben az évben lenni szokott általában. A versenybíróság vizsgálta többek között Button és Vettel rajt utáni civakodását, Hamilton és Massa csörtéjét, valamint Schumacher és Webber összecsapását. Az igazán örömteli azonban az, hogy egyszer sem büntetett, hanem engedte a kemény, férfias küzdelmet, a kerék kerék elleni csatákat! Ha valamiért rossz emlékeket hagy majd bennünk ez az év, akkor az nem Vettel dominanciája, hanem a sokszor minden logikát nélkülöző versenybírói döntések és a sok értelmetlen büntetés miatt lesz.

Egy szó, mint száz, az idény véget ért. És bár van még hátra négy futam, most új bajnokság kezdődik: az igazi győztes az lesz, aki képes Vettel töretlennek látszó önbizalmát megingatni, és be tud vinni néhány olyan ütést a Red Bull gyomorszájába, amelynek hatása a téli szünet alatt sem múlik el. A tét nem kicsi…

megosztom