Szinte hallom is a kárörvendő hangokat, no lám, ez a Vettel-gyerek, aki egyébként még előzni sem tud, na szóval ez a betyár szerencsés fazon, amint nyomás van, már hibázik is bele, olyannyira ideggyenge teremtés ez, hogy még nézni is rossz. Ja, persze, valószínűleg ezért betlizett éppen csak a saját hazai futamán, és minden bizonnyal az is csak valami isteni gondviselés által juttatott szerencsés könyöradomány, hogy egy kivételtő eltekintve minden egyes futamon a dobogón állt. Az pedig, hogy három Webber első rajtkockát nem nézve mindegyik futamon ő rajtolt a pole-ból, már tényleg csak évtizedes mák, tenni érte biztosan nem kellett semmit, az autója ugyanis annyira jó, hogy akkor is az első kockából indulna, ha a kis Sebastian az egyik szombat délután elszunyókálna, és elfelejtene beleülni az edzésre. Az emberi butaságnak és a szurkolói elfogultságnak tényleg nincsen határa, az már egyszer biztos, az ember sokszor azt se tudja kínjában nevessen, vagy inkább sírjon a fentebb említettekhez hasonló fórumos megnyilatkozások láttán.

Tény, ami tény persze, Vettel hibázott, és éppen abban a kanyarban, amit mi is megemlítettünk beharangozó cikkünkben, persze nem véletlenül, hanem azért, mert Juan Pablo Montoya egyszer már eldobta ott a vasat igen látványosan, 2001-ben. A Vettel-féle balszerencsés kicsúszásba azonban hiba lenne sok mindent belelátni, kicsit koccant az autó, ennyi, hogy komolyabb baj nem történt, nagyszerűen jelzi, hogy a második edzésen már el is tudott indulni a német, mi több, a harmadik helyen zárt. Sőt, hogy egészen pontos legyek, úgy zárt a harmadik helyen, hogy a lágy gumikat még fel sem tette az autójára, szóval könnyen meglehet, hogy könyöradományként adott egy napot az újságíróknak és az ellendrukkereknek, hogy köszörüljék csak a nyelvüket, vasárnap délután erre már úgysem lesz túl sok lehetőségük. Már persze akkor, ha minden a terv szerint alakul.

És, hogy mi a terv? Talán korai még erről beszélni, de a Red Bull szerintem semmi extrát nem tervez, Vettel nyomni fogja, ahogy a csövön kifér, maximum nem fogja túlságosan csipkedni magát, ha a rajtnál véletlenül Button mögé szorul, a második helyre. Mert hát minek is tenné, egy tizedik hellyel már történelmet ír, 24 éves korára kétszeres világbajnok válik belőle, ez még a nagy Emmo-nak (Fittipaldi) sem sikerült, nemhogy olyan „mitugrászoknak”, mint az egészen fiatalon egészen jó eredményeket elérő Fernando Alonso, vagy épp Michael Schumacher. És akkor arról már nem is beszélek, hogy Lewis Hamilton csak sóvárog egy második bajnoki címecske után…

Azt még mindenképpen hozzátenném, hogy igazán menő akkor lenne Vettel, ha még egy plusz rekordra is ráhajtana: a példaképnek vallott Michael Schumacher ugyanis sok más egyéb mellett abban is csúcstartó, hogy a valaha volt legrosszabb futamhelyezéssel ünnepelt világbajnoki sikert, éppen itt, Suzukában, a 2003-as idényzárón. Akkor a legendás német nyolcadik helyével gyűjtötte be a szükséges egy pontot, Vettelnek ehhez most egy tizedik pozíció is elég lenne – kíváncsian várom, hogy ebből a rubrikából vajon kitörli-e Schumacher nevét a nem is olyan kései utód.

No, de vissza a mai napra, annál is inkább, mivel Buttont még jól meg kellene dicsérnünk, hiszen nehéz helyzete ellenére nem pánikolt be, hanem pusztán igen tisztességesen teszi a dolgát továbbra is. Azon, hogy kettőből kétszer verte Hamiltont (jó, elsőre csak 91 ezreddel) már meg sem lepődünk, attól, aki egyedüliként áll még versenyben Vettellel a világbajnoki címért, ez simán elvárható. Azon már inkább felvontuk a szemöldökünket, hogy a szabadedzéseken általában nem villogó angol világbajnok délelőtt és délután is piszkosul gyors volt, és mivel a pénteki nap rendszerint a hipotéziseké, mindjárt le is vontuk a következtetést: Button semmit nem akar a véletlenre bízni, úgy van vele, ő inkább megnyeri a Japán Nagydíjat csak, hogy elejét vegye mindennemű utólagos kritikának. Ebben a tervében egyébként a fél világ támogatja, a másik fele pedig csak azért nem, mert valószínűleg Vettelnek drukkol. Vagy annak, hogy dőljön már el a hónapok óta lefutott világbajnokság, és az utolsó három futamon mindenféle tét nélkül adhassuk át magunkat az önfeledt szórakozásnak. Mert az lesz, az eddigiekből kiindulva legalábbis mindenképpen.

A legtöbb bajuk a versenyzőknek ebben az évben a sárga zászlókkal volt, Hamilton és Vettel is az éppen rosszkor életbe lépő sárga jelzés miatt nem tudott igazén gyors kört menni az opcionális keverékkel. Mondjuk a német még a kevésbé rosszabbik verziót kapta, igazén azoknak a feje főhet, akiket a sárga zászló semmibe vétele miatt raportra hívtak a versenybírák: e sorok írásának pillanatában valószínűleg éppen szemlesütve magyarázkodik Kovalainen, Buemi és Senna is. Az ilyen bulikban rendszeresen részt vevő Hamilton és Schumacher sem maradt le természetesen – előbbit talán megszokásból, talán azért mert tényleg nem lassított a sárga zászlónál rendelték be a versenybírók, míg az utóbbi ezúttal a boxutcai sebességkorlátozást vette semmibe. Hiába, no, ha valakinek a vérében van a versenyzés, akkor nehéz kiölni belőle az ösztönt…

Ami az élmezőnytől kissé leszakadó versenytársakat illeti, a Ferrarinál ismételten csak Alonsóban bízhatnak, a kétszeres világbajnok spanyol a második edzésen már megközelítette Buttont, és nem mellesleg megelőzte a délelőtt kicsúszó Vettelt. Hamiltonról már esett szó, délelőtt gyakorlatilag azonos időt futva Buttonnal lett második, délután viszont a sárga zászlós balhé miatt csak a nyolcadik leggyorsabb tudott lenni. Webber egyelőre csendesen megbújik a mezőnyben, ugyanolyan szürke és lassú, mint amilyen egész évben volt, bár másra nem nagyon lehetett számítani tőle, miután kerek perec kijelentette egy hét közben készült interjúban, hogy az ő ideje már lejárt, és mivel tavaly nem tudta megszerezni a bajnoki címet, már sosem fogja. Nem lehet túlmotiváltsággal vádolni, annyi szent…

A Mercedesek, ahogyan az várható volt, jócskán elmaradnak az élbolytól, nekik a nagy leszorítóerőt igénylő pálya annyira nem fekszik, Schumacher viszont legalább mindkétszer elverte Rosberget, kozmetikázva ezzel valamelyest a számára zavarba ejtően gyenge edzés-párbaj mérlegét. A Force Indiák megmutatták erejüket, egy jó taktikával megverhetik a mercedeseseket, csakúgy, mint a Sauber. Kobajasi ugyan a Spoonban kicsúszott délután, de így sem ment rosszul, főleg, ha azt nézzük, hogy ennek a pályának bármely pontján képes előzni. A Toro Rossókat kell még megdicsérnünk, pazarul szerepeltek reggel és délután is, igaz, utóbb már legalább az egyik Renault, Vitalij Petrov be tudott férkőzni közéjük.

Folytatás holnap hajnalban, magyar idő szerint reggel hét órától pedig már az időmérő edzés veszi kezdetét, mindenképpen érdemes már korán a TV elé galoppozni, sosem lehet tudni, hátha éppen most törik meg Vettel és a Red Bull nagy sorozata. Mert szerintem Button valami ilyesmiben töri a fejét…