"1952-ben kerültem a Fradi kerékpáros szakosztályba, ahol később az országúti- és a pályakerekes szakágban egyaránt a válogatottságig vittem - mesélte a népszerű „Szakál”, akit kivételes kezeire célozva egyre többen Mágusnak neveznek. - A korosztályos bajnokságokon sokszoros, a felnőttek között kilencszeres magyar bajnoknak mondhatom magamat. Sikereimet elsősorban Schillerwein Istvánnak köszönhetem, aki emberileg és szakmailag is nagyon sokat tett értem. Annak különösen örülök, hogy a 4000 méteres üldöző csapatversenyben hosszú éveken át a csúcstartó ferencvárosi négyesben kerekezhettem."
- Az évtizedek múlásával először a labdarúgóknál szerzett hírnevet.
- Igyekeztem tudatosan építeni a jövőmet annak idején. Előbb fürdőmasszázst tanultam, majd a Sportkórházban a sportmasszőrséget gyakoroltam, végül pedig az ORFI-ban a gyógymasszőri alapismereteket is elsajátítottam. Erre öt évet áldoztam, ezután kerültem a ferencvárosi labdarúgókhoz. Pillanatok alatt az első csapatnál találtam magamat, ahol éppen Friedmanszki Zoltán volt a vezetőedző. Tanár és igazi úriember volt, akivel élményt jelentett együtt dolgozni.
- Húsz év a Ferencvárosban, majd jöttek a válogatott csapatok, a külföldi elismerések. Mire emlékszik leginkább vissza?
- Mivel ma is az FTC kerékpáros szakosztályának igazgatója vagyok, ezért a zöld-fehér klub történései különösen közel állnak hozzám. Máig is tőrdöfésként élem meg, ahogyan annak idején Nyilasi Tibort gyakorlatilag megtaposták azzal, hogy előbb felkérték, majd 14:1-re leszavazták. Ami pedig a nemzetközi vonalat illeti, rendelőm falán számos világklasszis nekem dedikált mezét is féltve őrzöm. Közöttük van a fénykorában volt Ronaldo ajándéka is.
- Történelmi tény, hogy számos, operációra és sokhónapos kiesésre ítélt élsportolót állított rövid úton talpra. Minek köszönheti ezeket a sikereket?
- Az elengedhetetlen kézügyesség és a szakma szeretete mellett 24 órás készenléti állapotra, valamint folyamatos továbbképzésre van szükség (vallja az egy feleségtől januárra a negyedik gyermekét váró Bodnár). - Amikor például 1987-ben majd egy évvel később is járhattam Dél-Koreában, a legkülönfélébb szállodákba és masszázsszalonokba is elmentem, hogy saját magamon próbáltassam ki a tőlünk idegen iskolák képviselőit.
- A labdarúgókat követően dolgozott a kerékpáros és a teniszező válogatottak mellett is, majd a 2004-es, athéni olimpiára a vívók segítőjeként jutott ki.
- Az akkori kapitány, Szabó Bence hívott; felkérése hatalmas megtiszteltetést jelentett számomra. Maga Athén életem legnagyobb sportélménye volt, hiszen Nagy Tímea, Nemcsik Zsolt és a többiek sikereinél bábáskodhattam. Tizenöt versenyzőnk közül tizennégy pontszerzőként térhetett haza a görög fővárosból!
- 2005-ben mégis eltűnt a vívók mellől, hogy az után ez év elején ismét „előkerüljön”...
- Szabó Bencével együtt távoztam, majd februártól Kovács Tamás megtisztelő hívására a kardvívókkal foglalkozom. Bízom benne, hogy Szilágyi Áron mellé felnőnek a többiek is, és a napokban kezdődő vb-n a magyar kardválogatott nagy lépést tesz majd előre az olimpiai kvótáért folyó harcban.
Forrás és fotó: Jocha(Press) Károly/ mob.hu