Gyakran hallani, hogy az F1-es versenyautókat vizes és száraz körülményekre egyaránt be lehet állítani - mégis, igazán pontosan nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy mit is jelent a fenti két kifejezés. És egyébként is, a mai szabályok szerint a szombati időmérő után az autóknak a parc fermében a helye, a szerelőknek pedig semmi keresnivalójuk a közelében. Azt is mondhatnám, gyakorlatilag nincsen lehetőség arra, hogy az autókat optimalizálják a változó körülményekre. Az igazi kérdés azonban továbbra is az, hogy miképpen lehet egy autót könnyebben vezethetővé tenni a szakadó esőben.

Esőben alapvetően kettős célt szeretnének elérni a versenyautót beállító mérnökök: egyrészt növelni szeretnék a tapadást, másrészt pedig könnyebben vezethetővé tennék magát az autót. A nagyobb tapadás elsődleges záloga természetesen a minél nagyobb leszorítóerő - nem szabad viszont elfelejteni, hogy ennek növelésével fordított arányban csökken az autó végsebessége, ami komoly gondokat okozhat abban az esetben, ha az égi áldás véget ér.

A rövidke bevezető után nézzünk öt konkrét példát arra vonatkozóan, hogy mit is csinálnak a mérnökök akkor, amikor esőre állítják be az autót, illetve mire figyelnek az esőben vezető versenyzők.

Lágy felfüggesztés

Esős idő esetén lágy felfüggesztés alkalmazása a legoptimálisabb, méghozzá azért, hogy a versenyző megfelelően érezze az autót. A kanyarokban tapasztalható erőhatások mostoha időjárási körülmények között kisebbek, ennek megfelelően a mérnökök megtehetik azt, hogy lágyabb kanyarstabilizátorokat, lengéscsillapítókat alkalmaznak, így növelve a vezethetőséget. A lágyabb rugók használata miatt ráadásul az autó nem ül túl mélyre a maximális sebesség mellett sem, tovább javítva a vezetési tulajdonságokat.

Vízkiszorítás

Szinte hihetetlen, de egy garnitúra extrém esőgumi egy másodperc alatt cirka 250 liter vizet képes kiszorítani, ez körülbelül két nagyobb fürdőkád térfogatának felel meg. Az igazán vad statisztikusok kedvéért meg lehet jegyezni, hogy ezt a vízmennyiséget a kerekek mintegy öt méternyi magasba szórják fel, ehhez pedig 12 kilowattnyi energiát használnak fel, ez a veszteség lóerőben mérve tizenhatot ad ki. Ez hozzávetőlegesen 3 kilométer/órával csökkenti a végsebességet.

Levegőszűrő

Nyilvánvalóan égetően fontos, hogy az esővíz semmiképpen ne juthasson be a motortérbe. Elviekben persze a csapadékos időjárás kedvez az erőforrásoknak, a versenyzők nem gyakran használják teljes fordulaton az aggregátokat, ritka a padlógázas pályaszakasz egy nagyobb eső esetén. A levegőszűrő fedésére azonban ilyen esetben külön ügyelni kell, mert a légbeömlő nyíláson keresztül a motortérbe kerülő esővíz a levegőszűrőben nagy cseppekké alakul, ez pedig gyújtáskimaradást okozhat.

Elektromos vezetékek

Hasonló okokból nagyon fontos az is, hogy az elektromos vezetékek teljesen be legyenek fedve esős körülmények között. Természetesen az autók elektronikáját úgy tervezik, hogy a hétköznapi elektromos készülékeknél nagyobb mértékben elviseljék a vizes körülményeket, a burkolatok speciálisak, a csatlakozások zártak. Ennek ellenére azonban adódhatnak problémák, mint például a 2009-es Maláj Nagydíjon: ekkor több csapat is a KERS-rendszer nem megfelelő földelésére panaszkodott. Ugyanilyen fontos az is, hogy a cockpitben a pedálok teljesen szárazak maradjanak, ellenkező esetben ugyanis a pilóták lába könnyen megcsúszhat rajtuk.

Ívhasználat

Sokszor elemezzük különböző pilóták vezetési technikáit, sőt, még ennél is gyakrabban sütjük rá bizonyos versenyzőkre, hogy kiváló esőmenők. De mégis miben különbözik az esős és a száraz pályás vezetés? Elsősorban abban, hogy az esős időben lágyabb vezetési stílust kell használniuk a versenyzőknek. Hogy ez pontosan mit is jelent? Új, sokszor improvizatív ívek használata, finom gázhasználat, óvatosabb lassítás, lágyabb váltás. Esőben érdemesebb olyan kanyaríveket használni, amiken kevesebb a gumitörmelék, így az ideális ív vizes és száraz pályán jelentősen eltér egymástól. Fontos lehet az is, hogy a kanyar kijáratánál minél hamarabb egyenesbe kerüljön az autó, így hosszabb legyen a kigyorsítási fázis.

Aquaplaning

Szinte minden esős verseny közvetítésében elhangzik az aquaplaning kifejezés, vagy az, hogy megúszott az autó a nedves aszfalton. De mit is jelent az idegen eredetű kifejezés? Az aquaplaning a legrosszabb dolog, ami esőben egy versenyzővel történhet, főleg azért, mert egyszerűen nem lehet semmit tenni azért, hogy megakadályozza azt. Az F1-es versenyautók ugyanis nagyon alacsonyan futnak a pálya felületén, ez pedig esős verseny esetén egyértelmű gondokat okozhat. Életbevágó, hogy biztosítva legyen az autó megfelelő hasmagassága, hiszen a versenyutók alján lévő falemez nem sílécként viselkedik. A vizes abroncsok is természetükből fakadóan hatnak az aquaplaning ellen, nagyobb a futófelületük, mint a slick abroncsoknak, ezzel pedig, ha kis mértékben is, de növelik a hasmagasságot. Összességében az aquaplaning nem is annyira az autó beállításaitól függ, mintsem a gumik futófelületétől és dizájnjától. Ha valaki el akarja kerülni, hogy felússzon az autója, akkor megfelelő guminyomást kell választania, és persze az sem árt, ha az abroncsainak futófelületén éles sarkok vannak. Persze nem szabad elfelejtkezni a jó futófelület-mélységről sem.