Vélemény

Kiesés ellen küzdő Fradi - lehet ez?

  • Kele János
megosztom

Nem az a furcsa, hogy a Fradinál áll a bál, mert az ilyen helyzetekhez hozzászokhattunk már az utóbbi jó tizenöt esztendőben – az igazán megdöbbentő az, hogy a Ferencváros nagyon simán kipottyanhat az első osztályból, ha nem vigyáz. Most nem a pénz hiányzik igazán, hanem a csapat, a mindent elsöprő Fradi-szív, a kegyetlen gólvágók és az ellentmondást nem tűrő bekkek. Arról, hogy edző van-e, nem ennek a cikknek a keretein belül nyitnék vitát, maradjunk annyiban, nem vagyok feltétlenül meggyőződve arról, hogy Détári a megfelelő ember a megfelelő célok eléréséhez. Apropó célok: vannak olyanok vajon a kilencedik kerületben? Hát persze. A bennmaradás.

Fradi

És ilyen még nem volt, legalábbis én nem emlékszem rá. A kizárás évében sem futott túlzottan rózsás idényt a zöld-fehér gárda, de a Tatabánya mögött azért összejött a hatodik hely, és bár a szurkolók elégedetlenkedtek becsülettel, a kiesés és a Fradi szavakat senki nem merte egy mondatban emlegetni. Ugyanez volt a helyzet a visszajutást követően, bár Davison és Short meglehetősen egysíkú szakmai munkája miatt csak vegetált a csapat, a bennmaradás egy pillanatig nem forgott veszélyben.

Én viszont most, a bajnokság egyharmada után kimondom: a Ferencváros a kiesés ellen fog küzdeni. Mi több, már küzd is ellene.

Nincsenek vezéregyéniségek, nincsenek fiatal reménységek, csak nyomás van, hatalmas – a Fradinak nyernie kell, a Fradinak szép gólokat kell rúgnia, a Fradinak minőségi játékosokat kell igazolnia. Nem érdekes, ha nincs pénz, nem érdekes, hogy nincsenek fiatal tehetségek; eredmény kell minden áron. De miből?

Szokták mondani, a szurkoló egy különleges „állatfaj”, a tettei, a vágyai, és az elvárásai sokszor köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Mégis tisztelni kell, becsülni, mert eltartja a klubot, értelmet ad a munkának – a mai magyar futballklubok, főképpen a fővárosban, a szurkolók miatt működhetnek. Piaci alapokon ugyanis már réges-régen megbuktak, vállalkozásnak veszteségesek, sportszervezetnek rosszul szervezettek, csapatnak pedig eredménytelenek. De patina, múlt, elvárás és szurkolótábor még van, és bár mindhárom érték folyamatos kopásban van, arra még elég, hogy a nemzeti érdeklődést fenntartsa a csapatok iránt.

Vegyük észre: csapat, pénz, futball már régen nincs. Csak egy név van. Ferencváros.

De vajon jelent még valamit ez a név Magyarországon? Vajon kötelességünk, hogy pusztán a neve és a múltja miatt fenntartsunk, fenntartassunk egy veszteséges, sikertelen, és szervezetlen sportvállalkozást? Azt a magyar csapatot, amely bár húsz éve állítja magáról, hogy egyetlen honi futball-csapatként képes önmagát eladni, képes reklámbevételt termelni és piaci alapokon eltartani magát, még nem tudott felmutatni egyetlen komoly szándékkal érkező tulajdonost sem? Miért van az, hogy a Ferencváros mindig a rövidebbik gyufát húzza ki a csomagból?

Elég nagy baj lenne, ha mindezeken gondolkodnánk. Nem is vitás, egy jó Ferencvárosra szükség van, egyszerűen nemzeti érdek, hogy a meglévő kincseink ne vesszenek el, ne váljanak köddé a múltban – ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül sikeresnek is kell lennie.

Márpedig a Ferencváros most nem sikeres. Sőt mi több, a kiesés ellen harcol. Gyenge légiósokkal, kiöregedett sztárokkal, éretlen fiatalokkal és hatalmas szívvel. Már csak az utóbbiban bízhatunk.

megosztom