Heti 6:3

Öttusázóink a világ élén, hetvenes Albert, nyolcat rúgó Barca - "bólogató" Sousa

  • Kele János
megosztom

Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti Hatos

1. Magyarok a világ élén!

Egy régi magyar sportág örömteli megújhodásának lehettünk tanúi az elmúlt héten: a moszkvai, olimpiai kvalifikációs öttusa-világbajnokságon ugyanis a mienk végeztek az éremtáblázat élén. Különösen nagy fegyvertény ez éppen Oroszországban - hiszen, mint tudjuk, a régi szovjet iskolára épülő orosz öttusa még mindig nagyon erős, hogy mást ne mondjak, olimpiai és világbajnokok egész sorával rendelkezik. A magyarok azonban valósággal halmozták az érmeket a világ egyik legdrágább városában: a Kovács Sarolta, Gyenesei Leila, Tóth Adrienn alkotta női váltó aranyérmet nyert, csakúgy, mint a Marosi Ádám, Kasza Róbert, Tibolya Péter összeállítású férfi staféta. Másodikként ért célba a nők egyéni versenyében Kovács Sarolta (ezzel egyébként olimpiai kvótát szerzett), a hagyományos női csapat (Kovács, Gyenesei, Tóth összeállításban), illetve a férfi csapat, Kasza, Marosi és Demeter Bence triója. A mieink egyetlen bronzérmét az Európa- és világbajnok Marosi Ádám szerezte, a férfiak egyéni versenyében - így ő is olimpiai kvótához jutott.

Világbajnok magyar öttusázók

2. Négy nap alatt két bombagól

Továbbra is pazar formában a magyar labdarúgó válogatott régi-új kedvence, Szabics Imre: az osztrák élvonalbeli Sturm Graz harminc éves támadója egymást követő két mérkőzésen is gólt szerzett, méghozzá nem is akármilyet. Előbb csütörtökön az Európa Liga csoportkörében volt eredményes, a Lokomotiv Moszkva elleni hazai mérkőzés 14. percében szerzett vezetést csapatának. Bár az oroszok később fordítottak, Szabics végig a pályán maradhatott, és jó játékkal hálálta meg edzőjének a bizalmat.

Három nappal később, a Wacker Innsbruck ellen ismét hatalmas gólt szerzett a magyar támadó, az 1-0-s hátrányban lévő graziak így voltaképpen neki köszönhették, hogy egy pontot tudtak szerezni Sáfár Szabolcs csapata ellen. A korábbi válogatott portás hiába nyújtózott, nem érhette el Szabics külsővel leadott, tökéletes lövését. 

3. Albert: 70!

Mezey György után nem sokkal a magyar futball másik legendája is betöltötte a hetvenedik életévét: hazánk egyetlen, Aranylabdával kitüntetett futballistája, a Nemzet Sportolója, Albert Flórián. Az egész karrierjét, mi több, egész eddigi életét a Ferencvárosnak szentelő Albert 1941. szeptember 15-én Hercegszántón született, és tizenegy évesen egy toborzót követően került az akkor még Kinizsinek hívott Fradihoz. Tizenhét évesen már az NB I-ben játszott, első mérkőzésén mindjárt egy duplával fektette két vállra a Diósgyőrt. A következő évben már gólkirály, majd 1961-ben megvédte a címét, holtversenyben a már akkor legendának számító Tichy Lajossal. 537 ferencvárosi mérkőzésén 383 gólt szerzett, négyszeres magyar bajnoknak, egyszeres kupagyőztesnek mondhatja magát. Tagja volt annak a ferencvárosi együttesnek is, amely eddigi egyetlen magyar csapatként nemzetközi kupát nyert, az 1965-ös VVK-fináléban a Juventust legyőzve. 56 nemzetközi kupameccsén 33-szor volt eredményes.

Albert és az Aranylabda

A válogatottban szintén tizenhét esztendősen mutatkozott be, a hatvanas években elképzelhetetlen volt nélküle a csapat, két világbajnokságot is megjárt. 1962-ben és 1966-ban is nagy bravúr kapujában állt az együttesünk, ám végül mindkétszer elbukott: előbb a csehszlovákok, majd a szovjetek énekelték ki a szánkból a sajtot a negyeddöntőben. Összesen hetvenötször húzta magára a nemzeti csapat mezét, és ezeken a fellépéseken 31 gólt lőtt. Részt vett az 1961-es Uruguay-Magyarország mérkőzésen is, ez volt a legendás fedezet, Bozsik József századik válogatottsága. 1964-ben a spanyolországi EB-n bronzérmes volt a válogatottal, majd itthon 1966-ban és 1967-ben is az Év játékosa lett. Utóbbi évben azonban, mintegy ráadásként elhódította a France Football Aranylabdáját is. 1969-ben pályafutását egy szerencsétlen sérülés törte meg: a Dánia elleni válogatott meccsen térde súlyosan megsérült. Hosszú kihagyás után még visszatért, de már nem volt a régi. Egyre többször rótta fel neki a sajtó, hogy nem fut, csak csípőre tett kézzel várja a labdát - ami egyébként előtte sem volt másként, csak éppen akkor futószalagon lőtte a gólokat. Ezekből pályafutása kései szakaszában már kevesebb jött össze, a válogatottban például már egy sem. 1974-ben előbb a Ferencvárosból vonult vissza, majd a Jugoszlávia elleni barátságos meccsen a nemzeti együttesből is. 2001 óta a Ferencváros tiszteletbeli elnöke, 2007 óta pedig az Üllői úti Stadion névadója.

4. Grosics-stadion Tatabányán

Egy futball-akadémia után egy futballpálya is az Aranycsapat legendás kapusának, Grosics Gyulának a nevét viseli ezentúl. A feltámadni látszó tatabányai csapat vezetői ugyanis úgy határoztak, stadionjukat a korábbi legendás kapusról, a Fekete Párducnak is becézett Grosicsról nevezik el. Az Aranycsapat korábbi kapusa a hatvanas években másfél éves eltiltását követően szép esztendőket töltött el a Bányász csapatában, ezért örömmel vállalta a felkérést - a nagyszabású ünnepségen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök is. Gratulálunk!

5. Kisiklások után gálázott a Barcelona

Mielőtt a katalánok drukkerei megijedtek volna, jött az ébresztő. Két balul sikerült mérkőzés 2-2-es döntetlenje után ugyanis alaposan kinyílt a gólcsap, és a Barcelona 8-0-ra mosta le a bátran játszó, de borzasztóan gyengén védekező Osasuna csapatát. Guardiola együttese eddig ebben az idényben igencsak szeszélyesen futballozik, egy-egy klasszisteljesítményt sokszor értelmetlen hibák követnek - ebben pedig az is benne van, hogy az edző és csapata egyelőre csak keresi megfelelő taktikáját. Hogy aztán ez vajon a Villarreal ellen látott 3-4-3 lesz, vagy éppen ellenkezőleg, marad a már évek óta csodált 4-3-3, az a jövő zenéje. Mi mindenesetre hamarosan külön cikkben kívánunk foglalkozni a kérdéssel a Taktikai Zóna című rovatunkban.

6. Gólgazdag rangadók Angliában

Még csak az ötödik fordulónál tart a sokak által a világ legjobb bajnokságának tartott Premier League, de máris több nagyszerű rangadót izgulhattunk végig. Most hétvégén a tabella élén hasító Manchester United fogadta a Chelsea csapatát, és bár pillanatnyi megingásai voltak Sir Alex Ferguson csapatának, összességében magabiztosan győzte le Andre Villas-Boas együttesét. Két lesgól mellett volt itt minden: bombagól Nanitól, pofátlan emelés Torrestől, parádés védések De Geától, és kihagyott tizenegyes Rooney tollából. A meccs negatív hőse mégis Fernando Torres lett, aki a mérkőzés nyolcvankettedik percében hiába cselezte már ki a manchesteriek kapusát is, hiába tátongott előtte hat méterre a teljesen üres kapu - végül mellé durrantott… A vasárnap másik nagy rangadóján a Tottenham a bűnrossz idénykezdetet feledtetve feltörölte a padlót a Liverpoollal, a vége 4-0 lett, a vörösöktől ketten is előresiettek megnyitni a zuhanycsapot társaiknak.

Heti hármas

1. Paolo Sousa "rábólintott" a Nemzeti Sport újságírójára

Sokan, sok helyütt elmondták már a véleményüket erről a dologról, ragozni nem is igazán szeretnénk - kikerülni viszont egyszerűen lehetetlen. Nagyon nehéz úgy véleményt nyilvánítani, hogy nem voltunk jelen az eseményen, azonban egy otromba fejelésre egy barátságos mérkőzésen nincsen mentség, pláne nem, ha minden kiváltó okot csak mende-mondákkal, szurkolóktól származó állítólagos információkkal lehet igazolni. Az viszont szinte biztos, hogy a háttérben bűzlik valami, máskülönben nem dobálózna egymásnak ellentmondó információkkal olyan hevesen a két a mérkőzésre labdarúgókat delegáló sajtóorgánum. A hatharom.com a továbbiakban szeretne kimaradni ebből az ügyből, Paolo Sousa edzői munkájáról persze a továbbiakban is készséggel beszámolunk.

2. Birkóztunk a körülményekkel

Ahogyan arról a Magyar Birkózó Szövetség honlapja is tudósít, földcsuszamlásszerű változásokat hozott a világ birkózó-sportjában az isztambuli világbajnokság - sajnos azonban nem a mieink látták előnyét ezeknek a változásoknak. A magyar küldöttség mindössze egy éremmel, és három olimpiai kvótával a zsebében érkezett haza, több versenyző is peches volt, míg mások csalódást keltően szerepeltek. Sastin Marianna ezüstérme kiemelkedő, csak a kétszeres olimpiai bajnok japán versenyző tudta két vállra fektetni - ez pedig több, mint biztató egy esztendővel az olimpia előtt. A világbajnok, de doppingügye miatt elvileg Londonban nem induló Kiss Balázs lemaradása a kvótáról volt talán a legnagyobb kellemetlen meglepetés, de az is sokkolóan hatott a magyar sportközvéleményre, hogy a szabadfogású csapat olimpiai részvételi jog nélkül kullogott haza.

Gulyás István

3. Egy, csak egy magyar lesz talpon a BL-ben

A mennyiség helyett a minőség viszi majd a prímet Magyarország és a női kézilabda Bajnokok Ligája viszonylatában a 2011-2012-es szezonban - a tavaly bajnoki ezüstérmes DVSC-Korvex ugyanis ezúttal nem tudta magát felverekedni a főtáblára. A nyáron jelentősen átalakuló, de nem feltétlenül erősödő Köstner-csapat a lengyelországi selejtezőben közel volt a bravúrhoz, előbb simán verte ugyanis portugál vetélytársát, ám a döntőben alulmaradt a német Buxtehudéval szemben. A Szűcs Gabriella vezette hajdúságiak a hajrához érkezve még 22-20 ra vezettek, de a rövid kispadjuknak hála nagyon elfogytak a végére, így sajnos vereséggel érkeztek haza. A csoportban megszerzett második hely azonban azt jelenti, hogy átkerülnek a KEK-be, ahol a legjobb 24 között kapcsolódnak be a küzdelmekbe.

megosztom