Szojka Ferenc 1931. április 7-én született Salgótarjánban, pályafutása során kizárólag szülővárosa egyesületeiben - előbb a Salgótarjáni SE-ben, majd 19 éves korától az SBTC-ben - futballozott. A kiváló jobbfedezet 324 NB I-es mérkőzésen lépett pályára csapatában, 1956-ban az év labdarúgójává választották, 1966-ban fejezte be futballista karrierjét.

Szojka Ferenc 1954 és 1960 között 28 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, és egy gólt szerzett címeres mezben, 1955-ben, a svédek ellen 7-3-ra megnyert találkozón. Tagja volt a helsinki olimpián aranyérmes együttes keretének, de nem lépett pályára a tornán. Részese volt az 1954-es svájci világbajnokságon elért második helyezésnek, a dél-koreaiak ellen 9-0-ra megnyert csoportmérkőzést végigjátszotta a tornán, majd négy évvel később szerepelt az 1958-as svédországi vb-n is.

Az SBTC örökös elnökségi tagja, a salgótarjáni stadion az ő nevét viseli. Április végén, nyolcvanadik születésnapja után a nógrádi megyeszékhely városi sportcsarnokában mellszobrot avattak fel tiszteletére.

Szojka Ferencet a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti.