Forma-1

A McLaren, mint szolgáltatás-exportőr?

  • Kele János
megosztom

Nem nyugszanak a kedélyek a wokingi csapat háza táján: nem elég, hogy élénk vitát szít a csapaton belüli Hamilton-Button küzdelem (jelenleg a 2009-es világbajnok áll jobban), a szakemberek pedig Sam Michael leigazolása miatt élcelődnek rajtuk, ráadásként még egy merész üzleti húzást is bejelentenek. Hát, ha a világbajnoki cím már elúszott, mással kell elütni az időt…

Button, 2011
Első blikkre egyébként a ma bejelentett GlaxoSmithKline – McLaren együttműködés nem tűnt korszakosnak. Az ember azt hihette, ez pusztán szponzori szerződés, a világ egyik legnagyobb gyógyszerészeti cége beszáll végre a Formula-1-be, és felteteti logóját az egyik legsikeresebb, legpatinásabb csapat autóira – ám mi sem áll távolabb az igazságtól, mint ez. Voltaképpen a szerepek is felcserélődnek: a McLaren fogja ugyanis támogatni elsősorban a GSK-t, mégpedig a K+F szektorban. A gyógyszeriparnak arra a hihetetlen mennyiségű tudásra és tapasztalatra van szüksége, amelyet a McLaren a Formula-1-es szerepvállalása során felhalmozott.

Ha úgy tetszik, ez az első alkalom, amikor egy F1-es szereplő - nem szorosan az autóipari fejlesztéshez kapcsolódó - know-how-t képes exportálni, közvetlenül az üzleti szektorba, szigorúan piaci alapon.

Kétségtelen, korszakváltás előtt állunk. Végre talán ráébrednek a piaci szereplők, hogy az F1 jóval több, mint egy átlagos sportverseny: az itt sikerrel kecsegtető tulajdonságok ugyanis bármelyik termelési szférában megállják a helyüket, a komplett üzleti élet épül ugyanis megbízhatóságra, az innovációra, a gyors reagálóképességre, a folyamatos megújulásra. Az F1-ben pedig ezek a tulajdonságok jó ötven esztendeje határozzák meg az erőviszonyokat, nyugodt szívvel mondhatjuk, van mit tanulnia például a McLarentől a világnak.

Korábban is felmerült már, hogy a Formula-1-es csapatok lehetőségeket kereshetnének az üzleti szférában, James Allen 2007-ben a Financial Times hasábjain elemezte a helyzetet és az esetleges szerepvállalást, Pat Symonds pedig lassan tíz éve szajkózza, hogy „az F1-nél komplexebb döntési mechanizmusokat igénylő sport nincsen, amit ma Forma-1-nek hívunk az sokkal inkább iparág, s mint ilyen, bizony kölcsönhatásba léphetne más szférákkal is.”

„Az F1-ben minden változik, folyamatosan, hétről-hétre. Alkalmazkodnunk kell, sokszor úgy kell döntéseket hoznunk, hogy abban sem vagyunk biztosak egy nap múlva mi történik. Az F1 gyakorlatilag egy hatalmas kockázattal, mégis eredményesen dolgozó iparág, szinte tökélyre fejlesztett innovációs stratégiákkal, döntési mechanizmusokkal – ez pedig, mint szolgáltatás, jelenleg hiánycikk a vállalati szférában.”

Nagy vonalakban arról van tehát szó, hogy az F1-ben az évek során kialakult egy bizonyos attitűd, amit kicsit szakmaibban szólva vállalati filozófiának is nevezhetünk. Ez a vállalati filozófia olyan szintű fejlettséget mutat, ami szinte egyedülálló a vállalati szférában, s mint ilyen unikum, természetesen keresletet generál. A Formula-1 voltaképpen szakmai szolgáltatást kínál a piacon, ezerszer bevált strukturális formákat, vezetési és szervezési automatizmusokat, melyekre a jelenlegi, állandó változások közepette lavírozó üzleti életben hatalmas szükség mutatkozik.

Tehát a Formula-1 és csapatainak a nemzetközi üzleti szférában szolgáltatóként való megjelenése piaci rést tölt ki.

Az ilyen piaci réseket elsőként felismerő, és azok kitöltésére elsőként lépéseket tevő gazdasági szereplők általában hatalmas sikert aratnak: ha nem is monopoláris, de nagyon kivételezett helyzetbe kerülnek, övék a versenyelőny a piacon, alakíthatják az árakat, a szolgáltatás minőségét – egyszóval szinte korlátlan marketing-lehetőségek felett rendelkeznek.

A McLaren döntött, lépett – és vélhetően nyer majd. Ha mást nem, tapasztalatot és szellemi tőkét mindenképpen, de nagyobb összegben mernék fogadni arra is, hogy jelentős anyagi hasznot hajt majd ez az üzlet. Arról nem is beszélve, hogy milyen utakat indít majd el a jövőben, ellaposodik-e a Formula-1 sport-jellege, és ezzel párhuzamosan erősödnek-e az iparági tulajdonságok – és ha igen, akkor ez vajon megállítható folyamat-e?

Az, hogy a szerződés 2016-ig szól, nyilvánvaló jelzése annak, hogy a kezdeményezés még gyerekcipőben jár – a hajlandóság viszont mindkét részről megvan, a GSK nyilván a csapat támogatójaként is megjelenik majd előbb-utóbb, közben viszont nem pusztán szponzor, hanem stratégiai partner és megrendelő is lesz majd. A kérdéskör kulcsa az lesz, vajon a McLaren erőforrásai nem aprózódnak-e szét, és képes lesz-e a csapat egyszerre sportszervezetként, gyárként, valamint szolgáltatásokat exportáló üzleti szervezetként működni.

Nekem nincsenek kétségeim.

megosztom