Angol foci

A futballvilág mintamárkája - a Manchester United pénzügyei I. rész

  • Kele János
megosztom

Nem lehet rossz manapság Manchester United drukkernek lenni: a csapat sorra nyeri mérkőzéseit a ligában, négy forduló alatt rúgott tizennyolc góljával rekordot állított fel, mindeközben pedig egy laza nyolcassal küldte haza az örök rivális Arsenalt az Old Traffordról. Azóta pedig már arról csiripelnek a madarak, hogy a katari királyi család szeretné kezébe venni a gyeplőt Manchester vörös felén. Pedig szegényháznak most sem nevezi senki a Unitedet…

Pedig tavaly még rendesen kongtak a vészharangok, a szurkolók kiátkozták a tulajdonos Glazer-famíliát a hatalmas adósság miatt, amit azok nem voltak restek pimaszul ráterhelni a klubra - no, meg persze némi bosszúságot a tükörsimán elvesztett BL-döntő is okozott, pláne a kilátástalan játékot és az öregedő kulcsembereket látva.

Sir Alex Ferguson azonban gondolt egy merészet, bevásárolt fiatal, tehetséges játékosokból, vegyítette őket egy-két saját nevelésű vadsuhanccal; a csapata pedig erősebben kezdte a bajnoki sorozatot, mint az elmúlt 10 évben bármikor. Olcsónak mondjuk a legnagyobb jóindulattal sem volt nevezhető a Sir fiatalítási és újjáépítési programja, a három érkező játékos összesen több mint 50 millió fontot kóstált, ami különösen sokkoló, ha azt nézzük, hogy közülük csak egy, Ashley Young játszhatott a vásárlást megelőzően hazája felnőtt válogatottjában. David de Gea és Phil Jones viszont már az U-21-es csapatban olyan teljesítményt tett le az asztalra, hogy az egyébként nem túlzottan bőkezű Ferguson is vigyorogva nyúlt a Glazerektől kapott csekkfüzete után.

Mindezt ráadásul egy olyan évad után tette, ami, ha korszakalkotó sikersztorit nem hozott ugyan, de irigylésre méltó eredményeket bőven. A négy éven belül játszott harmadik BL-döntő már-már historikus távlatba helyezte a csapat nagyszerűségét, a Liverpoolt felülmúló tizenkilencedik bajnoki cím megszerzése pedig egészen egyszerűen euforikus hangulatba ejtette a szurkolókat. Az FA-kupa győzelem viszont 2004 óta nem jött össze újra, ha volt csalódása a United-drukkereknek az előző szezonban hazai fronton, akkor az csakis a City elleni elődöntős vereség lehetett.

United veszteség
A Premier League csapatainak 2010-es tárgyévi eredménye. A Unitednél csak a városi rivális City gazdálkodott felelőtlenebbül, bár az is igaz, az IRFS-rendszer szerint jobb lett volna az összkép - igaz, nem sokkal.

A mi szempontunkból azonban sokkal fontosabb az, hogy a United a pályán kívül is remek idényen van túl. Mi sem példázza ezt jobban annál a ténynél, hogy a klub 16%-os növekedést produkálva, rekordot jelentő 331 millió fontos bevétellel zárta a most véget ért üzleti évet. Ekkora bevételt egyetlen idény alatt még soha nem realizált angol futballklub, ami viszont ennél is elképesztőbb az az operatív haszon egy szezon alatti 10%-os emelkedése, és 111 millió fontos összege. Amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy ugyanez a United alig egy esztendővel ezelőtt még 80 millió fontos adózás előtti veszteséggel zárta az üzleti évet - idén pedig 30 milliós nyereséggel. 110 millió fontot sikerült tehát találni valahol 12 hónap alatt; a kérdés már csak az, hogy hol, és hogyan.

A rejtély nyitja az, hogy a dolog korántsem akkora teljesítmény, mint amekkorának első ránézésre tűnik. A valóságban ugyanis semmiféle csodát nem csinált a United vezetősége, pusztán szemléletet váltott, és néhány technikai újítást vezetett be - más kérdés, hogy az eredmény ennél jóval nagyobb, jóval korszakalkotóbb felismerést sugallt. A 110 milliós növekedést valójában három fő okra lehet visszavezetni: a könyvelési rendszert kiigazították; a rendkívüli események gazdasági hatásait az előző évi kötvénykibocsátással kapcsolták össze; és természetesen valamilyen természetes növekedés és fejlődés is végbement a klubon belül - részben az első két változtatás következtében, majd látni fogjuk később.

Jól látszik, hogy a három növekedést generáló, és kulcsfontosságú változás közül kettő döntően technikai jellegűnek számít. Az persze, hogy a nagy futballklubok rendszeresen trükköznek a könyveléssel, különböző módszereket és mechanizmusokat alkalmazva szépítgetik a mérleget és az eredmény-kimutatást évről évre, teljesen nyilvánvaló - ám ettől függetlenül véleményem szerint érdemes megvizsgálni kicsit közelebbről azt, hogy hogyan is nyúlt a számláihoz a United az elmúlt egy évben, minek köszönhető a hatalmas változás, és a 110 millió fontos pálfordulás.

Most egyébként beszélhetnénk arról is, hogy mennyire korrekt az egyes mamut futball-klubok könyvelési technikája, elkezdhetnénk elmélkedni azon, hogy a könyvvitelben természetes módon tárgyi eszközként kezelt játékosok beszerzési értékét vajon hogyan és milyen kulcs mellett „írja le” amortizációs költségként a klub - de a kutya nem itt van elásva. Inkorrekt - nyilván teljesen az -, hogy bizonyos játékosokat beszerzési áron tartanak nyilván az együttesek pusztán azért, mert ezzel kedvezőbb kép jöhet ki az év végi eredmény-kimutatásban; hogy egy gyakorlati példát mondjak, méghozzá Manchesterhez köthetőt, ugyan ki fizetne most ki Dimitar Berbatovért 30 millió fontot? Alighanem senki. Sőt, akár azt is el tudom képzelni, hogy egy szemfüles könyvelő fogja magát, és a kivásárlási árat adja meg a mérlegben, bár ez azért annyiban valószínűtlen, hogy a számvitel alapját képező több elvet is durván sértene. No, de száz szónak is egy a vége: az óriás futball-klubok könyvviteli rendszere számos kis- és nagykaput foglal magában, ameddig a vásárolt és nevelt játékosok, mint tárgyi eszközök helyét és értékét a mérlegben nem tisztázza egy nemzetközi hatályú sport-könyvviteli szabályozás, addig bajos lenne minden nyilvánosságra kerülő adatot szentírásként kezelni.

United, eredmény
A Manchester United eredmény-kimutatása. Látszik, az IRFS-rendszerre való áttérés jelentősen szépíti az összképet, viszont ezzel párhuzamosan pozitív tendenciák is megfigyelhetőek.

A Manchester United mesés feltámadásának elsődleges oka voltaképpen igencsak prózai: a klub ebben az évben döntött úgy, hogy a korábban használt hivatalos Angol Általánosan Elfogadott Könyvviteli Alapelvek (GAAP) helyett a nemzetközi hatályú IRFS (International Finance Report Standards) mintájú könyvvitelre áll át. Nem végeztek rossz munkát a United pénzügyi részlegén, az érdeklődők és a hatóságok kedvéért ugyanis a 2010-es mérleget is elkészítették az IRFS szabályrendszere szerint, mely alapján kiderül, az új rendszer jóval toleránsabban kezeli a veszteségeket: a hivatalos GAAP-elvek alapján kiszámolt 80 milliós veszteség helyett ugyanis mindössze 15 millió font hiány jött ki a nemzetközi szabályrendszer mutatóit és elveit használva. Nem kétséges, a 110 milliós pálfordulásban bőven benne volt az is, hogy a United egy rugalmasabb könyvviteli rendszer használatára állt át.

A United a 2010 júliusában zárult üzleti év során mintegy 35 millió fontos cégérték-amortizációt könyvelt el magának - ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a klubot korábban jóval a piaci ár feletti összegért vásárolta meg a jelenlegi tulajdonosi kör. Amikor a Glazer család megvette a klub többségi tulajdonát, 790 millió fontot fizetett érte, miközben a valós érték valahol 260 millió körül mozoghatott. A fennmaradó 530 millió fontot tulajdonképpen pusztán a márkanévért, illetve a jövőben könnyedén realizálható haszonért fizette ki a család. A könyvvitel az ilyesfajta költséget cégértékként tartja nyilván, leírása pedig a hatályos angol jogszabályok alapján (ez egyébként Magyarországon is így van) csak lineáris módon történhet, méghozzá a cég becsült közgazdasági élettartama során egyenlő mértékben. Mivel ez az élettartam a gyakorlatban tizenöt esztendőt ölel fel, nem nehéz kiszámolni, egy üzleti évben cégérték-amortizációra 35 milliót kell leírnia a United könyvelői hadseregének.

Az sem mellékes persze, hogy a korábbi években a klub vezetése nemes egyszerűséggel alulbecsülte a gazdasági válságot, és nem voltak hajlandóak komolyan elgondolkodni azon, hogy mitévők lennének, ha ne adj’ Isten a Unitedet is komolyabban meglegyintené a recesszió szele. Márpedig pontosan ez történt, és erre kicsit későn, de legalább még időben a Glazer-család gazdasági holdudvara is rájött, az, hogy a klub újabb banki kölcsönök helyett kötvényeket bocsájtott ki, már ennek a jele volt. A kommunikáció hivatalosan persze tagadta a helyzetet, mindenesetre gazdasági körökben egyértelmű volt: a Unitednek gondjai akadtak a pénzpiacokon, nehézkessé vált a finanszírozás, ezért kellett kötvénykibocsátással stabilizálni a helyzetet.

Ami pedig a rendkívüli események kötvénykibocsátáshoz való kapcsolását illeti, meg kell jegyeznünk, semmiféle köze nem volt ennek a klub pénzügyi forrásainak változásához. Az IRFS jegyében módosított 2010-es mérleg alapján ezek a rendkívüli gazdasági események 38 millió fontos veszteséget okoztak a csapatnak - miközben idén már 9 milliós profit jött be rendkívüli csatornákon. A tanulság egyértelmű: bár sokat szépített a klub gazdasági mutatóin a könyvviteli rendszerben történt átállás, valójában igazi, klasszikus értelemben vett gazdasági növekedés is áll a javuló adatok mögött.

A következő részben többek között arra keresem a választ, hogy mik álltak a valós, klasszikus értelemben vett növekedés mögött, miképpen alakult több évre visszatekintve a bevétel növekedése, illetve milyen területeken képes még növelni bevételeit a United. Az elemző sorozat természetesen nem készülhetett volna el a Deloitte Football Money League című kiadványának, Swiss Ramble blogjának, illetve Stefan Szymanski Bibliájának a tanulmányozása nélkül.

megosztom