Heti 6:3

Szüzességüket elveszítő fővárosiak, szárnyaló magyarok, Nole a király - egy szörnyű tragédia történései

megosztom

Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti Hatos

1. A magyar válogatott moldovai győzelme

A magyar labdarúgó-válogatott azután, hogy szeptember 2-án a Puskás Ferenc Stadionban legyőzte Svédország legjobbjait, szeptember 6-án Kisinyovban 2-0-ra felülmúlta Moldávia csapatát. Egervári Sándor alakulata végig labdabiztosan futballozott, és ugyan akadtak "melegebb" pillanatok a mérkőzésen, egy percig sem forgott veszélyben a mieink győzelme. Ritkán írható le egy ilyen mondat a magyar válogatott kapcsán, de a tudatos építkezés nyomatékaként úgy tűnik, a válogatottunk megtanult "rutinból" lehozni egy gyengébb csapat elleni derbit. Nem mellékesen az egymás után elért két győzelemnek köszönhetően az Európa-bajnoki selejtezősorozat utolsó fordulója előtt Magyarországnak még reális esélye lehet a második hely megszerzésére, igaz sorsa már nem csak a saját kezében van.

.
2. Egervári győzelmi szériája

A magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitányát 2010-ben nevezték ki a nemzeti alakulat élére, de egy összevetésben már most felveszi a versenyt hazánk egyik legnagyobb tudású trénerével, Mezey Györggyel. Egervári Sándor ugyanis a svédek illetve a moldávok elleni győztes meccsel ötre hizlalta a sorozatban megnyert találkozói számát - ilyenre pedig utoljára 1984-85-ös években volt példa. Akkor a Mezey vezette magyar csapat hat mérkőzésen hagyta el győztesen a pályát, amennyiben október 11-én Budapesten két vállra fektetjük Finnországot, ezt a rekordot be is állíthatja Egervári.

Magyar válogatott
Dr. Mezey György hatmeccses győzelmi sorozata:
1984.09.26. Magyarország-Ausztria 3-1 VB-selejtező
1984.10.17. Hollandia-Magyarország 1-2 VB-selejtező
1984.11.17. Ciprus-Magyarország 1-2 VB-selejtező
1985.01.29. NSZK-Magyarország 0-1 Barátságos
1985.04.03. Magyarország-Ciprus 2-0 VB-selejtező
1985.04.17. Ausztria-Magyarország 0-3 VB-selejtező
Egervári Sándor ötmeccses győzelmi sorozatai:
2010.09.07. Magyarország-Moldova 2-1 EB-selejtező
2010.10.08. Magyarország-San Marino 8-0 EB-selejtező
2010.10.12. Finnország-Magyarország 1-2 EB-selejtező
2010.11.17. Magyarország-Litvánia 2-0 Barátságos
2011.02.09. Azerbajdzsán-Magyarország 0-2 Barátságos
 
2011.06.03. Luxemburg-Magyarország 0-1 Barátságos
2011.06.07. San Marino-Magyarország 0-3 EB-selejtező
2011.08.10. Magyarország-Izland 4-0 Barátságos
2011.09.02. Magyarország-Svédország 2-1 EB-selejtező
2011.09.06. Moldova-Magyarország 0-2 EB-selejtező

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. Megszerezte első győzelmét a Fradi és az Újpest

Nyolc fordulót kellett várni arra, hogy a magyar futball két legnépszerűbb labdarúgóegylete megszerezze első győzelmét a magyar pontvadászatban. A két fővárosi alakulat pocsékul indította a szezont, és ha nincs a válogatott mérkőzések miatti kéthetes szünet - talán pocsékul is folytatta volna. De lélegzetvételhez jutottak, ez pedig - úgy tűnik - elegendő volt arra, hogy rendezzék a sorokat. A zöld-fehéreknél Prukner László helyére Détári Lajos kinevezése jelentette a megoldást (?), az egykori válogatott futballista sajátos stílusával, edzésmódszerével és összetéveszthetetlen habitusával feltüzelte a keretben maradt játékosokat - akik a ligautolsó Zalaegerszeg ellen meg is szerezték az első győzelmüket. A negyedik kerületieknél hasonló a forgatókönyv, annyi változással, hogy Zoran Szpisljakot már korábban ültették le a Szusza Ferenc Stadion kispadjára. A lilák szintén nem egy "veretes" ellenfél ellen lábaltak ki a gödörből, de amikor egy csapat ilyen kínos és kritikus helyzetbe kerül, teljesen mindegy ki ellen és milyen áron, csak a győzelem jelenthet menekülő kiutat. Hogy "szitakötő" életű lesz-e a feltámadás vagy valóban átszakadt az a bizonyos lélektani gát hazánk két ikonikus együttesénél - az már a jövő zenéje.

4. Novak Djokovics a tenisz új ásza

Miután a US Open hétfő esti fináléjában közel négy és félórás csatában legyőzte a címvédő Rafael Nadalt, a 24 éves szerb teniszező feltette a koronát az idei évben mutatott szenzációs teljesítményére. Djokovics ezzel azt a hatalmas bravúrt hajtotta végre, hogy egy naptári éven belül három Grand Slam-tornán is diadalmaskodni tudott, amivel olyan "hatalmasságok" közé került, mint Rod Laver, Jimmy Connors, Mats Wilander, Rafael Nadal és Roger Federer. Ha "Nole" produkcióját kiegészítjük annyival, hogy 2011-ben 64-2-es mutatóval rendelkezik, még inkább felértékelődhet a teljesítménye.

Merthogy Djokovicsnak idén gyakorlatilag teljesen mindegy volt, hogy hol és kivel csapott össze, határtalan önbizalmának és hihetetlen stabil alapvonaljátékának köszönhetően gyakorlatilag demoralizálta a teniszvilágot. A US Openen vívott utolsó két mérkőzése ráadásul tagadhatatlanul beírta magát a sportág történelemkönyvébe, az elődöntőben a 16-szoros GS-bajnok Federer ellen 0-2-ről és két meccslabdáról tudott nyerni, majd a fináléban az utóbbi évek legnagyszerűbb játékosa ellen, talán a valaha volt legnagyszerűbb tenisszel söpörte be a győzelmet. Vitathatatlan - Walter Hill 2002-ben rendezett "klasszikusának" címe ez, de a filmvászon mellett jelenleg a valóságban is egyértelmű, ki az úr a háznál.

5. Kovács Sarolta és a magyar csapat ezüstérme Moszkvában

Az orosz fővárosban zajló öttusa csapat- és egyéni világbajnokságon a női szakágban két ezüstéremmel gazdagodott Magyarország dicsőségtáblája. A tavalyi évben még a juniorok között versenyző - és ott világbajnoki címet szerző - Kovács Sarolta az utolsó szám előtt még ugyan az első helyen állt, de a lövéssel kombinált futás során az ukrán Victoria Terescsuk megelőzte őt. Kovács számára így "csak" az ezüstérem jutott, de fiatal sportolónőnk így is kellemes meglepetést okozott a magyar sportbarátoknak. A magyar női csapat Kovács, Gyenesei Leila, Tóth Adrienn összeállításban Németország és Oroszország közé beékelődve lett második.

6. A közmédia sugározza a 2012-es EB-t

"Hivatalos, aláírt szerződés ugyan még nincs a kezünkben, de arról értesültünk az európai szövetségtől, hogy az MTVA pályázata nyerte el Magyarországon a jövő évi futball-Eb közvetítési jogát, így a közmédia sugározhatja a mérkőzéseket" - mondta Szabó László, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kommunikációs igazgatója. Vagyis a 2012-es Európa-bajnokság 31 mérkőzéséből 27-et élőben, négyet pedig felvételről tekinthet meg az egész ország - vagy legalábbis az, aki kiváncsi rá. A közelmúlt "trendjeit" elnézve nagy kő eshetett le sok százezer futballszerető ember szívéről, mikor meghallotta a hírt. Nem PRO4, nem Prizma Tv, nem DigiSportPlus, hanem a Magyar Televízió sugározza tehát az Eb-t, egy olyan csatorna, amelyhez nincs szükség különböző előfizetésekre, csomagokra, dekóderekre pusztán egy televízióra meg némi fémhuzalra...

Heti Hármas

1. A jaroszlavli tragédia

Az egyetemes sportvilágot sokkolta a hír, miszerint az orosz jégkorong liga egyik élcsapatát szállító repülőgép szerencsétlenséget szenvedett, és lezuhant.  A Jaroszlavl szerdán Minszkbe indult, ahol csütörtökön kezdte volna meg a 2011-12-es idényt, de erre soha nem kerül már sor. A Yak42 típusú repülőgép ugyanis felszállás közben lezuhant a Volga folyóba. A szerencsétlenséget a személyzet egyik tagján kívül senki nem élte túl, a 44 fedélzeten tarózkodóból 43-an életüket vesztették. Több külföldi világsztár - például a svéd Stefan Liv, a szlovák Pavol Demitra, a cseh Karel Rachunek, Jan Marek és Josef Vasicek, a lett Karlis Skrastins, a fehérorosz Ruszlan Szalej - mellett orosz tehetségek alkották az ütőképes együttest, így a jégkorongsport komoly veszteségeket könyvelt el. A cseh illetve a szlovák jégkorong-válogatottban többet egyetlen játékos sem viselheti a szerdai, jaroszlavli légi katasztrófában elhunyt játékosok mezszámát. Ugyan szó volt arról, hogy a csapatot más kluboktól érkezőkkel újraépítenék, ám végül ezt az elképzelést elvetették, mert - ahogy Jakovlev kiemelte - ezekben a napokban, hetekben a gyászolók támogatására kívánják fordítani erőiket.

2. A Győr "kivégezte" a Fradit - jó ez nekünk?

Elek Gábor lányainak tavalyi KEK-győzelme, valamint a nyáron véghez vitt igazolásoknak köszönhetően sok kézilabdabarát úgy gondolhatta, hogy a Ferencváros együttese az idei évben még többre viheti, és ha legyőzni nem is, azért megszorongatni meg tudja az időközben még bombaerősebbé váló Győri ETO-t. A Debrecen problémái miatt gyakorlatilag a második számú magyar csapattá előlépett FTC azonban akkora pofonba szaladt bele a Győr otthonában, amely után nem csodálkoznánk, ha hetekig ocsúdna fel a zöld-fehér társaság. Mert az odáig rendben van, hogy Konkoly Csaba együttesének kerete a nyár folyamán Ana Lekics és Heidi Löke személyében két újabb világklasszissal erősödött, de hogy a 2. félidő 40. percében a hazai publikum 20-at számoljon rá a KEK-győztes alakulatra - az azért némi túlzásnak mondható. Márpedig ez történt, a Győr a kapuban szenzációsan védő Pálinger Katalin vezérletével valósággal feltörölte a pályát a Zácsik nélkül küzdő (?) Fradival. A magyar bajnokság őszi szezonjának leginkább várt találkozóján, " a rangadón" a BL-győzelemre hajtó Rába-partiak nem kímélték a Fradit, amely Elek Gábor edző szerint teli volt olyan játékosokkal, akik "összetojták magukat" a neves ellenfél láttán. A kérdés csak az, hogy miért, mert a realitások talaján maradva az FTC-nek semmi vesztenivalója nem volt a mérkőzésen. A Győr Európa legerősebb keretével rendelkezik, a női Bajnokok Ligája idei kiírásának toronymagas favoritja, a magyar bajnokság abszolút egyeduralkodója, amely idehaza 2004 óta nem talált legyőzőre egyetlen összecsapáson sem. Megverni őket idén sem fogja senki, de legalább megszorongatni -  vagy ahogy Kökény Bea fogalmazott -, ötön belül kerülni legalább a KEK-győztes gárdának illene.

3. Ligakupa, de csodás!

A múlt héten rendezték a Magyar Ligakupa második fordulóinak mérkőzéseit, melyek közül több találkozó végeredménye is hasonlított inkább "egy haverok közötti" kispályás bajnokság eredményeire, mint professzionális labdarúgósorozatra.  A címvédő Paks úgy rúgott 10 gólt (!) a tavaly még elsőligás Szolnoknak, hogy a Tisza-partiak szereztek vezetést, de a Pápa idegenben vágott nyolcasa is megérne egy-két gondolatot. A csoportkör második körében 55 találat született, és ha ehhez hosszávesszük az első fordulóban esett 33-at, akkor kicsit elmosolyodhatunk akkor, amikor a sorozat komolyságán gondolkozunk.

Az ennek ellentmondó nyilatkozatok ellenére nyilvánvaló, hogy a Ligakupát egyetlen - tisztelet a kivételnek? - élvonalbeli klubvezetés sem veszi komolyan, a mérkőzéseket maximum arra használják, hogy a fiatalokat bedobják a mélyvízbe - vagy még arra se.  Emlékeztetőül, a másod- illetve harmadosztályban is van ám bajnokság, a NB I-es klubok "fiókcsapatai" pedig ugyanúgy hétről-hétre mérkőzést játszanak, mint élvonalbeli társaik. A szakvezetések elgondolásai szerint  - ha másra nem is - arra valóban jó közeg lenne a Ligakupa, hogy az első csapatok vezetői éles meccsen is megnézhessék az utánpótlást, a fiatalokat, csakhogy ha a színvonaltalan, tét- és néző nélküli ütközetek sorozatává válik a liga, akkor aligha nevezhetjük ezt "éles bevetésnek".  

megosztom