A pénteki délelőtti első szabadedzésen Lewis Hamilton verhetetlen volt: a mostanság sokat szidott, sokat támadott McLaren pilóta majdnem egy másodpercet vert saját csapattársára Jenson Buttonra, úgy is, hogy leggyorsabb körén közepes keverékű abroncsokat használt. Mögöttük a két Red Bull következett, ám sem a Mercedeseket, sem a Ferrarikat nem találtuk az élmezőnyben.

Az, hogy a Ferrari meglehetősen gyengén muzsikál egyelőre Monzában (a délutáni edzésen sem kapaszkodtak a negyedik, ötödik helynél előrébb), kiábrándító csalódás a tifosinak. És nem csak azért, mert az igen borsos jegyárak (170 és 520 dollár között mozognak a tikettek), és hatalmas forgalmi dugók ellenére is szép számmal kilátogattak minden olaszok Ferrarijának hazai versenyére, hanem azért is, mert az előzetes retorika mást ígért: Alonso és a csapat is váltig fogadkozott, az újításokat elsősorban Monzára optimalizálják majd, itt szeretnének győzni, kárpótolván a szurkolókat a vélhetően elúszó világbajnoki cím miatt. Ehhez képest mit lát a szurkoló? Csalódottan legyintgető Alonsót, éleken csatázó Red Bullt, és McLarent. Nem egy idilli helyzet, az egyszer bizonyos.

„Úgy néz ki, hogy a McLaren, a Red Bull és a Mercedes is versenyképesebb nálunk”  - kezdte nap végi értékelőjét Alonso. „Mindenféleképpen kell találnunk szombatra valamit, amivel felvehetjük a versenyt velük, különben búcsút mondhatunk a jó szereplésnek. Belgiumban már gyengék voltunk, nem volt meg a kellő tempónk, és bár tudtuk, hogy két hét alatt csodát tenni nem lehet, azért reménykedtünk. Most is azt teszem, bízom benne, hogy az időmérőig találunk néhány tizedet, de ha nem, el kell fogadnunk, hogy a nagy leszorítóerőt igénylő pályák a mi igazi terepünk.”

Egy csalódott ember csalódott szavai…

Délután egyébként az élen is változott a sorrend, Sebastian Vettel, bár rosszabb időt ment, mint a délelőtti, lényegesen gyengébb pályaviszonyok között Hamilton, le tudta győzni a mclareneseket. Hamilton azért bejött másodiknak, míg a harmadik helyre hatalmas meglepetést okozva, Michael Schumacher férkőzött be. Sokan el is könyvelték, hogy a németnek csak önbizalomra volt szüksége, ezt pedig a Spában szerzett bravúros ötödik helye végre megadta neki. Maga az érintett persze cáfol, és biztosít mindenkit, hogy eddig is teljes erőbedobással versenyzett „csak éppen nem volt meg az eredménye”. Ehhez azért mindenképpen hozzá kell tenni, hogy az utóbbi időkben versenyeken már nagyon gyors volt a hétszeres bajnok, Rosbergnél rendre jobb átlagtempót futott, egyedül azok a fránya időmérők nem mennek még mindig, ott a fiatalabbik német még jóval jobban teljesít nála. Rosberg egyébként pénteken délután csak huszonkettedik lett, bár a gyakorlás nagy részében KERS-problémákkal küszködött.

A szabadedzésekből persze oktondiság lenne túlzott következtetéseket levonni – mint általában - , hiszen fogalmunk sincsen arról, ki milyen üzemanyag szint mellett érte el az eredményeit. Az ördög mindig a részletekben rejlik, egy-két tizedet nagyon könnyű nyerni a benzinnel való variálással, és ne legyenek kétségeink, vannak bizony csapatok amelyeknek jól jön egy kis PR-eredmény pénteken. Még mielőtt valaki arra gondolna, hogy Schumacherre célzok, leszögezem: mindenki okoskodik ilyen téren is, nem csak a gyengébben muzsikáló istállók.

Érdekes volt azt is látni délután, hogy Hamilton leggyorsabb köre (ami ugye elmaradt a délelőtt futottól) egy úgynevezett repülőkörön született, miközben Vettelnek a lágy gumi második köre hozta meg az elsőséget. A Pirelli szerint ez nincsen összefüggésben azzal, hogy ezen a hétvégén minden csapatnak egyforma kerékdőlésszöget kell használnia, szerintük az az egy tizedes különbség, ami Vettel első, illetve második lágy abroncsokon futott köre között volt, elhanyagolható. Ebben minden bizonnyal igazuk van, viszont azt sem árt tudni, hogy a konzervatívabb kerék-dőlésszögek elsősorban az ezek variálásával Belgiumban nagyon sokat nyerő Red Bull vitorlájából fogják ki a szelet.

Hamilton lágy gumikon futott leggyorsabb ideje 1,2 másodperccel maradt el a közepes keveréken elérttől – ez elviekben megfelelne az előzetes várakozásoknak, ha fordítva mondhatnánk el. Főleg azért érdekes ez a tény, mivel Vettel nyolc tizeddel verte lágyon a közepes keveréken futott idejét, nála tehát elviekben éppen a jósolt különbség áll fenn a keverékek között. Érdekes lesz látni majd, hogy vajon egyszeri eltérésről beszélünk a McLaren esetében, avagy a wokingi autókon tényleg a közepes keverék működik jobban.

És akkor néhány érdekesség a középmezőnyből: mindkét edzésen tízbe jutottak a Sauberek, ez mindenképpen dicséretes, és sokat ígérő az időmérő edzésre. Bruno Senna ismét megverte Vitalij Petrovot, miközben kiderült, Robert Kubica október közepén ismét autóba ülhet, és elkezdheti a felkészülést. A nap legnagyobb balesete pedig Sebastien Buemi nevéhez fűződött, aki Parabolica kanyar kijáratánál találta el a falat. „Semmi gond, én hibáztam” – ismerte el a svájci. Bár, hogy gond van-e, arról érdemesebb lett volna a csapatot megkérdezni….