Serie A előzetes

Megerősödött nagy klubok kezdhetik pénteken az olasz foci feltámasztását

  • Marton Attila - Maruzsa István
megosztom

Miután született egy ideiglenes megállapodás a játékosok szakszervezete és a liga között, pénteken a Milan-Lazio rangadóval elkezdődhet a Serie A 2011-12-es idénye. A címvédő piros-feketék tehát nehéz meccsel kezdenek, hiszen ellenfelük is megerősödött, de lesznek bőven kihívóik, hiszen az Inter, a Juventus, a Roma vagy épp a Napoli keretei sem gyengültek - legalábbis többnyire. Alább áttekintjük, hogy ki hogyan változtatott, és azt is megpróbáljuk megjósolni, hogy ez kinek mire lesz elég.

A legfontosabb változással kell kezdenünk az olasz bajnokság új idényének beharangozóját: eggyel kevesebb csapat indulhat a Bajnokok Ligájában, mint az utóbbi években, mivel a Bundesliga megelőzte a Serie A-t az UEFA rangsorában. Az olaszok ezt persze nem veszik jó néven, egyes szakíróik fel is emelték a hangjukat, mondván: "Igaz, hogy az Inter BL-győzelmén kívül sokat nem értünk el az utóbbi években, de a németek is csak az UEFA-kupában és az Európa Ligában szerepeltek jól."

Csak azt felejtették el a kedves kollégák, hogy az ő csapataik még ott sem. Az olasz együtteseknek hosszú évek óta nyűg a második számú európai kupasorozat. Rendre B-csapataikkal állnak ki a mérkőzésekre, a negyeddöntőig-elődöntőig nem igazán érdekli őket a továbbjutás, és ilyen hozzáállással természetesen csak a legritkább esetben jutottak messzire. Ennek most meglett a böjtje: csak a Serie A első két helyezettje kerül automatikusan a BL csoportkörébe, a harmadiknak selejtezőt kell játszania, és a negyedik valamint az ötödik indulhat az Európa Ligában. Hogy ez felébreszti-e az utóbbi években jócskán visszaesett olasz foci szereplőit, vagy a büszkeségük miatt inkább még érdektelenebbé teszi számukra a nemzetközi focit, azt majd az idő mondja meg.

Utóbbival mindenesetre nem járnának jól, csak az a kérdés, hogy ezt felismerik-e. Annak ellenére, hogy a - már akkor is öreg - 2006-os világbajnokok után kimaradt egy generáció a válogatottjuknál, az utóbbi hónapokban válogatottjuk elért biztató eredményeket. Éppen kedden este biztosították be csoportgyőzelmüket a 2012-es Eb selejtezősorozatában, és nemrég a világ- és Európa-bajnoki címvédő spanyolokat is le tudták győzni barátságos mérkőzésen.

Az ezekben a sikerekben résztvevő játékosok eddig nagyrészt háttérbe szorultak, legfeljebb a nagy bajnokságok harmadik, negyedik, ötödik számú csapataiban játszottak, és épp mostanában kezdenek betörni a nemzetközi focivilág köztudatába. A további fejlődésükhöz - és az olasz foci feltámasztásához - azonban az kell, hogy a legnagyobb csapatokban ne megelégedett sztárok kóvályogjanak és bekkeljenek ki nézhetetlen 1-0-ákat, és a középcsapatokban ne "úgysem kerülhetek előrébb az öregek miatt"-gondolkodással játszó tehetségek kóvályogjanak és bekkeljenek ki nézhetetlen 1-0-ákat. A legnagyobb kluboknál látszott törekvés ezen a nyáron arra, hogy a fontos posztokat jó olasz játékosokkal töltsék fel, más kérdés, hogy ez maradéktalanul nem mindenhol sikerült.

Andrea Pirlo, Mirkp Vucinic, Milos Kraszics és a Juventus más játékosai ünneplik góljukat a TIM Kupán 2011 augusztusában

Milan A bajnoki címvédő például nagyon szerette volna leigazolni Riccardo Montolivót a Fiorentinától - igaz, csak azután, hogy Bastian Schweinsteigert a Bayern egyáltalán nem akarta eladni. Mivel egyik üzlet sem jött össze, megszerezték a Liverpooltól Alberto Aquilanit, akinek talán ez az utolsó lehetősége, hogy mutasson valamit. Rómában nagy tehetségnek kiáltották ki, ezt ő el is hitte magáról, emiatt azonban eddig nem tudott vezéregyéniséggé válni egyik csapatában sem, talán a tavalyi Juventusban mutatott a legtöbbet. A Milannál ugyanakkor nem lesz könnyű dolga a csapatba kerüléssel, hiszen a középpályán még mindig ott van Gattuso, Seedorf és Ambrosini, akik helyére mostanában egyre inkább előrelép Boateng, Flamini és Emanuelsson, valamint valószínűleg sok szerepet kap majd az újonnan igazolt Nocerino is. Ha emellé még a piros-feketék csatárait is elkezdjük felsorolni - Ibrahimovic, Robinho, Pato, Cassano, Inzaghi... -, akkor láthatjuk, hogy a címvédőnek még mindig hihetetlen erős a kerete, és minden kihívónak nehéz dolga lesz velük. Főleg, hogy a fiatalítás érdekében is tettek néhány fontos lépést.

Az évek óta motiválatlan Pirlót elengedték, valamint a védelemből távozott a mostanában már kevesebb szerepet kapó Oddo, Jankulovski, Legrottaglie vagy épp Papasztatopulosz is. A helyükre érkezők közül Mexés a legnagyobb név, de csodálkoznánk, ha ő egy egészséges Nesta-Thiago Silva páros mellett sok szerepet kapna.

Inter Az utóbbi fél évtized diadalmenete után elképzelhető, hogy a másik milánói óriásnak egy-két szűkebb esztendő következik. A holland Wesley Sneijdert meg tudták ugyan tartani, de csak annak árán, hogy Samuel Eto'o eligazolt, és már gólt is szerzett Dzsudzsák Balázs csapatában, az Anzsi Mahacskalában. Márpedig a tavalyi Internek ő volt az elsőszámú vezére. A keret alapjai nem változtak túl sokat José Mourinho távozása óta (a kiegészítő emberek igen, hiszen elment Pandev, Materazzi, Rivas, Santon, és érkezett Ricardo Álvarez, Castaignos, Zárate, Viviano, Jonathan és Poli), de a taktikát és játékosok lelkivilágát Rafa Benítez egyáltalán nem, és Leonardo is csak nyomaiban tudta hasonlóan felépíteni. A brazil szakemberrel érkezett feltámadásnak egyébként is inkább lelki mint szakmai okai lehettek, így nem tűnik rossz döntésnek tőle, hogy viszonylagos sikerekkel a háta mögött lelépett a színről.

Nagy kérdés, hogy a helyére érkezett Gian Piero Gasperini mire lesz képes. Az biztos, hogy a Genoánál jó munkát végzett, és az Inter-szurkolók számára az is örömteli lehet, hogy nem tömte tele a keretet a korábbi játékosaival, ami a középcsapatoktól érkező edzők egyik nagy hibája és bukásuk egyik okozója szokott lenni. Az persze más kérdés, hogy mit tud kezdeni Sneijderrel, Cambiassóval, Sztankoviccsal, Pazzinivel vagy Militóval, illetve a legnagyobb új névvel, Forlánnal, hogy a Ranocchia kivételével jócskán öregedő védelemről ne is beszéljünk. Kíváncsian várjuk, hogy az új mesternek meddig tart összerakni a csapatot, amely a Szuperkupa-döntőn még kicsivel rosszabb állapotúnak tűnt, mint a Milan. Igaz, azóta már jónéhány hét eltelt.

Mielőtt a kék-feketéktől továbbmennénk, Forlánra egy-két szót mindenképp érdemes vesztegetni. Egyrészt arra, hogy kíváncsian várjuk, hogy a tavalyi gyengébb szezonja után 32 évesen tud-e még olyan feltámadást produkálni, mint amilyeneket korábban a Villarrealban vagy az Atlético Madridban már bemutatott. Másrészt pedig arra, hogy nem játszhat a BL-ben az őszi szezonban. Ebben az igazi blama, hogy az Internél erről senkinek fogalma sem volt. Elképzelhető, hogy az, akinek tudnia kellett volna róla, már nem dolgozik a klubnál...

Napoli A tavalyi bronzérmes legnagyobb "igazolása" talán, hogy Cavani a következő szezonban is a csapat tagja lesz. Az uruguayi tavaly még kölcsönben szerepelt a délieknél, de már májusban biztos volt, hogy végleg az övék lesz, azaz a valószínűleg kígyózó sorokban álló óriásklubokat idejekorán leszerelték. Rajta kívül is érkeztek még komoly erősítések a védő Britos, a középpályás Gökhan és Dzemaili, valamint a csatár Pandev személyében. Fontos még, hogy a tavalyi csapatot remekül felépítő Walter Mazzarri is maradt a kispadon, akit pedig a Juventusszal és az Interrel is szóba hoztak. Szinte minden adott tehát a Napoli újabb sikeres idényéhez, de azért összességében egy hangyányival rövidebbnek tűnik ez a keret, mint például a két milánói együttesé, így mindenképp érdekes lesz, hogy a BL-lel és a bajnoksággal hogy birkóznak meg egyszerre.

Udinese Az előző idény másik meglepetéscsapatáról nem mondhatjuk el ugyanazt, amit a Napoliról. Legfontosabb embereik közül többet is eladtak (Sánchezt, Gökhant vagy épp Zapatát), és az Arsenal elleni BL-selejtező visszavágóján úgy tűnt, messzire kerültek a nemzetközi mezőnytől. Ha drasztikusan akarunk fogalmazni, lehet, hogy ők lesznek az idei év Sampdoriája, amely az európai szereplés után akár a kiesésre is esélyes lehet. Ez persze így durván hangzik, és ritka az annyira elhibázott játékospolitika, mint Koman Vladimir és Laczkó Zsolt együttesénél, de az biztosnak tűnik, hogy a Zebracsikók visszaesnek majd. Főleg úgy, hogy a tavaly mögöttük végző, náluk nagyobb klubok erősítései többnyire ígéretesnek tűnnek. Az Udinese legnagyobb erőssége valószínűleg ebben az évben is Antonio Di Natale lesz, de kérdés, hogy a csatárzseni biológiai órája hogy jár. Ő is elmúlt már ugyanis 33 éves.

Lazio A Sasok vezetőedzője, Edoardo Reja kisebb korszakváltást kezdeményezett a nyáron, hiszen elengedte Záratét az Interhez, Lichtsteinert a Juventushoz vagy épp Muslerát a Galatasarayhoz, és igencsak jól hangzó nevekk erősített. A Bayernnél a keretből gyakorlatilag kiszorult, de még mindig klasszis Miroslav Klose ingyen érkezett, Djibril Cisséért pedig közel hatmillió eurót fizettek. Utóbbi mondjuk nem tűnik annyira olcsónak a francia utóbbi években mutatott teljesítményéhez viszonyítva, de ha ő odateszi magát, és teljesíti, ami benne van, megérheti ezt a pénzt. A középpályára és a védelembe kisebb neveket igazoltak, Cana, Lulic, Konko és Stankevicius is sokat tehetnek azonban azért, hogy a csapat megtartsa a rá jellemző stabilitást. Az új csatárok segítségével pedig támadójátékban is jóval többet mutathatnak, mint amit tavaly sikerült a legtöbb mérkőzésen (55 rúgott góljukkal csak a középmezőnyhöz tartoztak).

Roma A Farkasoknál az új tulajdonosok új vezetőedzőt hoztak, méghozzá messziről, akinek ezen a szinten egyelőre csak a neve hangzik jól. Luis Enrique klasszis játékos volt, és a Barcelona B csapatával is sikeresen szerepelt, most pedig az is kiderülhet, hogy egy felnőtt együttessel mire lesz képes. Az nem meglepő, hogy a keretet jócskán átalakította - távozott Doni, Riise, Mexés, Ménez, Brighi és Vucinic a korábbi alapemberek közül, a helyükre pedig Stekelenburg, Heinze, José Ángel, Lamela, Pjanic, Gago, Kjaer, Krkic és Osvaldo érkezett, hogy csak a fontosabbakat említsük -, az azonban az volt, hogy az Európa Ligába nem sikerült bejutni a csapatnak. Követelték is rögtön a fejét a szakembernek, főleg, amiért a Slovan Bratislava elleni visszavágó második félidejében le merészelte cserélni a klubikont, Francesco Tottit.

Innen nézve már csak az nem érthető, hogy egy vezetőedzőnek ehhez miért nincs joga, és egy csapatkapitány miért sértődik meg, és miért vonul azonnal az öltözőbe ahelyett, hogy leülne a többiek közé a kispadra. Úgy tűnik, Luis Enriquének is meg kell küzdenie majd Tottival, és egyáltalán nem valószínű, hogy egy háborúból ő fog győztesen kijönni, hiszen ebbe többek között Luigi Delneri vagy Rudi Völler is belebukott már. Pedig a kapitány már elég régóta nem az, aki egykor volt. Sok mérkőzésen motiválatlannak tűnik, mezőnyben lassú, és bár a tavalyi 17 gólja nagyon jól hangzik, ezek közült 10-et (!) büntetőből szerzett. A kérdés tehát az lehet, hogy Luis Enrique fel tud-e építeni egy elöl ácsorgó oszlop köré egy csapatot. Ha igen, imádni fogják, ha mással próbálkozik, vagy nem jön neki össze, megbukik.

Juventus A Zebrák tavaly várakozáson alul, a hetedik helyen zártak, de visszatekintve nekik is el kell ismerniük, hogy az a keret sokkal többre nem volt alkalmas. Változtattak tehát ők is rendesen, és bár egy-két kiszemeltjükről - Sánchezről vagy épp Agüeróról - lemaradtak a többi sztárklubbal folytatott versenyben, jó játékosokat azért így is sikerült igazolniuk. Pirlo ugyan az utóbbi szezonjait nézve kicsit zsákbamacskának tűnik, de a lehetőség benne van, Pazienza, Vucinic, Vidal és Lichtsteiner valószínűleg hasznos tagjai lesznek a csapatnak, Eliába pedig óriási tehetség szorult, belőle már "csak" csapatembert kell nevelni. A kerékkötőnek bizonyult, alkalmatlan vagy épp öregedő játékosoktól - Salihamidzictól, Tiagótól, Grygerától, Sissokótól, Felipe Melótól - megszabadultak, a nevelést és az irányítást pedig egykori remek középpályásukra, Antonio Contéra bízták, aki tehát jó alapanyaggal dolgozhat, és akitől ezúttal talán joggal várhatják el, hogy legalább a dobogóra vezesse a csapatot.

MagyarokA tavalyihoz képest jócskán visszaesett a Serie A-ban szereplő magyarok száma, hiszen Rudolf Gergely a görög Panathinaikoszhoz ment kölcsönbe a Genoától, Vass Ádám (és a tavaly kölcsönben a Serie B-ben szereplő Feczesin Róbert) csapata, a Brescia kiesett, csakúgy, mint az óriási meglepetésre búcsúzó Sampdoria, amelyben Koman Vladimir és Laczkó Zsolt szerepel. Filkor Attila ugyan még mindig a Milan játékosa, de az előző évhez hasonlóan kölcsönadták, ezúttal Livornóba.

Az első osztályban tehát csak a Palermóhoz újonnan igazolt Simon Ádám szerepelhet majd. Az kérdés, hogy mennyit, hiszen általában nem jellemző az olasz középcsapatokra, hogy a külföldi játékosokat preferálnák. Igaz, a szicíliai klub több alapemberét is eladta, ami lehetőséget adhat az U20-as vb-bronzérmes válogatottban szerepelt Simonnak. Ugyanakkor Pastore (42 millió euróért ment a PSG-hez), Sirigu, Nocerino vagy épp Cassani távozása a csapat teljesítményén is meglátszódhat majd.

A többiek A mezőny többi csapata számára (talán a Fiorentina és a Genoa kivételével) az elsődleges cél a bentmaradás elérése lehet, ezenkívül az köti még össze őket, hogy vagy az élcsapatoktól kiselejtezett, vagy a kiesőktől kölcsönvett játékosokkal erősítettek többnyire. További azonosság, hogy az anyagi biztonság (vagy a gazdasági talpon maradás?!) miatt egy-két kulcsjátékosukat kénytelenek voltak eladni: a Parma Amaurit és Dzemailit, a Catania Silvestre-t, a Chievo Mantovanit és Constantot, a Bologna Vivianót és Britost, a Cagliari Lazzarit és Matrit, a Lecce az elmúlt két szezont egy meccs kivételével végigvédő Rosatit, a Cesena pedig Giaccherinit. Az újoncok, vagyis az Atalanta, a Siena és a Novara nagyjából egyben tudta tartani a feljutást kiharcoló keretét egy-egy játékos kivételével, sőt, előbbi kettő 10 millió euró körüli összegért vásárolt új játékosokat (szemben a Novara 3,5 milliós költésével).

Serie A
A 63.hu szerkesztőségének tippje az élmezőny végeredményére
1. AC Milan
2. Internazionale
3. Juventus
4. Napoli
5. AS Roma
6. Lazio
megosztom