Tavaly ilyenkor hasonló volt a szereposztás, az előadás és főként annak hangulata azonban közel sem volt annyira oldott, mint a mostanié. 2010 szeptember 3-án Svédországban kezdtük az Európa-bajnoki selejtező sorozatot, és az alakulgató magyar válogatott a szövetségi kapitányként első tétmeccsén debütáló Egervári Sándor irányításával vereséget szenvedett a skandinávoktól. Ennyi talán belefér - vigasztaltuk magunkat, elvégre egy a miénknél jóval magasabban jegyzett, Európa élmezőnyébe tartozó együttestől ki lehet kapni, majd jönnek a moldávok, és javítunk. Jöttek is négy nap múlva, és ha nem is túl meggyőző játékkal, de legyűrtük őket. Most szintén a svédekkel futottunk neki a szeptemberi dupla-fordulónak, méghozzá olyan játékkal és eredménnyel, amilyenre tizenhat éve nem volt példa, tétmeccsen nyertünk egy második kalapos válogatott ellen. Így, ezzel a tudattal és érzéssel utazik a csapat Moldovába, ami önmagában kevés lesz a sikerhez, de hogy esélynövelő tényező, az biztos. A kisinyovi három ponttal egyébként több mint egy évtizedes átok törne meg, ez idő alatt ugyanis a vb-, illetve Eb-selejtezőkön kilenc alkalommal fordult elő, hogy szeptemberben négy napon belül két meccset játszott a válogatott, és soha sem sikerült megszerezni a hat pontot (négyet is csak egyszer, hármat viszont hatszor, azaz a győzelem után jött a vereség, vagy fordítva).

A magyar-moldáv futballtörténelem mindössze tizenkét esztendőre nyúlik vissza, igaz, a volt szovjet tagköztársaság, Moldova labdarúgó-szövetsége is csak 1990-ben alakult, a válogatott pedig egy évvel később, 1991. július 2-án játszotta első hivatalos mérkőzését Grúzia ellen. Mi az első három meccsünkön csak barátkoztunk velük, az elsőn Bicskei Bertalan irányította legjobbjainkat, és Sebők Vilmos valamint a moldávok gólvágója, Serghei Clescenco alakította ki az 1-1-es végeredményt. Négy évvel ezután, már Gellei Imre vezetésével Kisinyovban nyertünk 2-0-ra, abban a csapatban a jelenlegi keretből ott volt már Király Gábor és a most sérült Gera Zoltán is. Még ebben az évben ismét találkozott egymással a két válogatott, ezúttal sem sikerült hazai pályán legyőzni a moldávokat, a premierhez hasonlóan 1-1 lett a vége.    
   
A barátságos meccsek sora ezzel befejeződött, a következő három már tétre ment, Eb-selejtező volt valamennyi. 2007 márciusában Várhidi Péter kapitánysága idején sikerült először nyerni itthon, és annak a sikernek a maiak közül részese volt Juhász Roland, Vadócz Krisztián, Hajnal Tamás, Gera Zoltán és Priskin Tamás, utóbbi két játékos egy-egy góljával győztünk 2-0-ra. A ,,visszavágót” ugyanabban az évben novemberben rendezték, és azzal együtt a moldávok is jól lerendeztek minket (0-3). Az előbb említettek mellett Vanczák Vilmos és Dzsudzsák Balázs is beszállt a táncba, és szó mi szó, megforgatott minket rendesen az ellenfél, a harmadik góljukat a második félidőre beállt, ma a Kaposvári Rákócziban futballozó Serghei Alexeev lőtte. A legfrissebb emlék ennél csak szebb lehetett, és ez már az Egervári Sándor-féle válogatotthoz fűződik. A svéd zakó után, 2010. szeptember 7-én Rudolf Gergely és Koman Vladimir góljára tíz perccel a vége előtt Suvorov válaszolt, ezzel azonban csak izgalmassá tudta tenni a hátralévő perceket, a három pont a miénk lett. A győztes csapatunk a Király - Lázár, Lipták, Juhász, Laczkó - Koman (Vadócz), Elek, Czvitkovics (Szalai), Dzsudzsák - Gera, Rudolf (Vanczák) összeállításban szerepelt, s közülük sokan ott voltak pénteken a Puskás Stadionban, és ott lesznek kedden Kisinyovban is.

Hogy is mondta Egervári Sándor egy héttel ezelőtt a honlapunknak adott interjújában? ,,Semmiképpen nem szeretnénk lemondani arról, hogy esetleg pótselejtezőt játszhassunk, ugyanakkor tartom magam ahhoz, amit a sorsolás pillanatában is mondtam, az a célunk, hogy megelőzzük a finneket és közelebb kerüljünk a svédekhez.” Nos, a finneket már rég megelőztük, a svédekhez pedig olyannyira közel kerültünk, hogy ott lógunk a nyakukon. Moldovában elintézhetjük, hogy ez így is maradjon.

A két válogatott eddig 6 hivatalos mérkőzést játszott egymással, a mérlegünk 3 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség 8-6-os gólkülönbség.

Magyarországon: 4 mérkőzés, 2 győzelem, 2 döntetlen, 0 vereség (6-3)
Moldovában: 2 mérkőzés, 1 győzelem, 0 döntetlen, 1 vereség (2-3)
Barátságos: 3 mérkőzés, 1 győzelem, 2 döntetlen, 0 vereség (4-2)
EB-selejtező: 3 mérkőzés, 2 győzelem, 0 döntetlen, 1 vereség (4-4)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi kellene a pótselejtezőhöz?

Egy jó adag szerencse - a tudás ugyanis megvan. Az alapképlet egyszerű: ahhoz, hogy második helyen végezzünk, egy ponttal többet kellene szereznünk, mint a svédek. A gond az, hogy mi kétszer, a skandinávok pedig háromszor lépnek még pályára. A hátralévő három játéknap bármelyikén eldőlhet a sorsunk. A legrosszabb esetben (amit gyorsan felejtsünk el) már kedden befejeződhet számunkra a sorozat érdemi része, ha ugyanis vereséget szenvednénk Moldáviában, és a svédek legyőzik San Marinót, akár ki is kaphatnak az utolsó két meccsükön, övék a második hely. Október 7-én mi nem játszunk, ha viszont pontegyenlőség lesz a magyar és a svéd válogatott között, azaz nyerünk Moldovában, a skandinávok pedig San Marinóban, akkor egy Helsinkiben aratott svéd győzelem után szintén elúszna számunkra a pótselejtező lehetősége. Az utolsó játéknap október 10-e, elképzelhető, hogy a döntés erre a napra marad. De csakis abban az esetben, ha mi hozzuk a moldáv meccset, a svédek pedig a San-Marinó-i kötelező győzelem után maximum egy pontot szereznek Finnországban. Ebben az esetben az egyidőben rendezett svéd-holland és magyar-finn párharc során nem csak a mieink győzelméért kell szurkolni, hanem azért is, hogy a hollandok minimum egy pontot elhozzanak a Rasunda Stadionból. Ha ez sikerülne, irány a rájátszás - a magyar válogatott részvételével.

 

Most Norvégia a legjobb második

Három csoportban (G–I) csak öt csapat vesz részt, ezért az A–F csoportok második helyén végzettek esetén a csoportjukban a hatodik helyezett csapat elleni eredményeket nem kell figyelembe venni a rangsorolásnál.
A csoportmásodikok sorrendjét a következők szerint kell meghatározni:
1. több szerzett pont
2. jobb gólkülönbség
3. több szerzett gól
4. több idegenben szerzett gól
5. jobb UEFA-együttható
6. jobb Fair Play pontszám
7. sorsolás

A legjobb csoportmásodik automatikus résztvevője lesz az Európa-bajnokságnak. A további nyolc második helyezett pótselejtezőt játszik. Az UEFA versenyszabályzata értelmében a nyolc pótselejtezőn résztvevő csapatból az UEFA-együttható alapján a legjobb négyet kiemelik. A kiemelt csapatok a visszavágó mérkőzést játsszák majd hazai környezetben. A pótselejtezők első mérkőzéseit 2011. november 11. és 12-én, a visszavágókat 2011. november 15-én rendezik meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Úton a 70% felé

A magyar labdarúgó-válogatott 1986 óta nem jutott ki Európa-, illetve világbajnokságra. Ez idő alatt 12 selejtezősorozatot játszottunk, az alábbi táblázatban ezeknek a mérlege olvasható. A jelenlegi, 2012-es EB-kvalifikációból még két mérkőzés van hátra. A moldávok és a finnek ellen szerezhetünk 6, 4, 3, 2, 1 vagy 0 pontot. Utóbbi esetben - amire a svéd-meccs tükrében a legkisebb az esély - 50%-os teljesítménnyel zárnánk a sorozatot, ami még így is a vizsgált időszak, a két és fél évtized második legmagasabb értéke volna. A remélt, maximális 6 pont begyűjtése esetén 70%-os lenne a mutató, de sajnos ez sem biztosan elég a pótselejtezőt érő 2. helyhez (érdekesség, hogy az 1998-as vb-kvalifikáción az 50% play-offot jelentett, bár a jugoszlávok elleni két mérkőzés a legfájóbb emlékeink egyike). Négy (63,33%), három (60 %), illetve két (56,66%) pont megszerzése esetén szintén túlteljesítenénk az eddigi legjobb teljesítményünket, míg egy ponttal megismételnénk az előző selejtezősorozat eredményét (53,33 %), és ez egyértelműen mutatja a magyar válogatott fejlődését.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

M=mérkőzés, GY=győzelem, D=döntetlen, V=vereség, GK=gólkülönbség, P=pont, T=teljesítmény (győzelemért 3, döntetlenért egy pontot számoltunk)