A magyar labdarúgó-válogatott eddigi ellenfelei közül Ausztriához fűződik a legtöbb emlékünk, 136-szor találkoztunk a szomszédokkal, s bár ezután óriási a szakadék, Svájc (44) és Svédország (43) áll a képzeletbeli dobogón. A skandinávok tehát pénteken este ledolgozzák a helvétekkel szembeni hátrányukat, aminek persze az égvilágon semmi jelentősége nincs, de legalább arra jó, hogy ha már a pályán az utóbbi időben nem sikerült eljátszadozni velük, megtegyük ezt a statisztikával. Abban ugyanis, ha csak egyetlen győzelemmel is, de még jobbak vagyunk.

A két ország futballmúltja 1902-ben kezdődött, és a Schlosser Imre fémjelezte magyar csapat Göteborgban döntetlennel nyitotta a svéd sorozatot. Két évtizedig barátkoztunk egymással, az időszak első felében mi oktattuk őket, majd miután megtanulták a leckét, két méretes pofonnal adták tudtunkra felkészültségüket. Az első tétmérkőzésre az 1938-as világbajnokságon került sor, a franciaországi torna elődöntőjében a későbbi ezüstérmes magyar együttes lemosta a pályáról a svéd válogatottat (5-1). A második világháború idején sem szakadt meg a kapcsolatunk, bár ezt utólag sajnálhatjuk, hiszen 1943-ban eddigi legnagyobb gólkülönbségű vereségünket szenvedtük el ellenük, és a legtöbb gólt kaptuk tőlük (2-7).

Az Aranycsapat fémjelezte ötvenes évek első felében a svédeknek sem volt sok sikerélményük, Puskásék a helsinki olimpián szintén az elődöntőben egy hatossal alapozták meg az ötkarikás aranyérmet. Három évvel később - túl az '54-es vb-ezüstön - mi is megszórtuk az északiakat saját pályájukon (3-7), a tíz gólos meccs egyébként az eddigi legtöbb találatot hozó mérkőzés volt. 1958-ban Svédország rendezte a világbajnokságot, ennek előnyeit maximálisan kihasználva meg sem állt az ezüstéremig, ami azonban számunkra fájó, az akkor még mindig klasszis futballistákkal (Grosics, Sándor, Tichy, Bozsik) felálló magyar válogatott a csoportmeccseken vereséget szenvedett a házigazdáktól (1-2).

Az 1974-es vb selejtezői jelentették talán a legnagyobb traumát számunkra. Svédországgal, Ausztriával ás Máltával kerültünk egy csoportba, és veretlenül jutottunk el az utolsó mérkőzésig, amit 80 ezer néző előtt (akkoriban ez nem volt meglepő, pedig már megkopott a magyar futball fénye) játszottunk a Népstadionban - természetesen(…) a svédek ellen. A feladat - papíron - egyszerűnek tűnt, ha csak egy apró góllal is, de nyerünk, ott vagyunk a világbajnokságon. Álomszerű kezdés után (Kozma-gól a 9. percben) a skandinávok fordítottak, az utolsó félórát azonban ismét egálban kezdte a két válogatott, sőt, Zámbó húsz perccel a vége előtt a vezetést is megszerezte. Nem sokkal később véget vethettünk volna az izgalmaknak, ám Kocsis szabadrúgása után a labda a kapufán csattant, folytatódott az idegörlő küzdelem, miközben a lelátó népe pokoli hangulatot teremtett a stadionban. Aztán a 76. percben elhalkult minden(ki)…Jött, azaz hogy felugrott a svédek közül is kimagasló Ralf Edström, és bebólintotta a nekünk kiesést, nekik a továbbélést jelentő gólt. Úgy kellett búcsúznunk, hogy a svédekhez és az osztrákokhoz hasonlóan nyolc pontot szereztünk, de mivel nekünk kettővel rosszabb volt a gólkülönbségünk, ők játszhattak egymással egy harmadik mérkőzést, amit az északiak nyertek.

A bukásra az sem jelentett vigaszt, hogy az ezt követő években veretlenek maradtunk a svédek ellen, majd 1980 után következett egy tizenkét esztendeig tartó pauza, minden szinten elkerültük őket. Bár végleg megtettük volna…

Az 1992-93-as két barátságos mérkőzés veresége már sejttette, a látvány pedig egyértelműsítette, hogy a folytatásban alárendelt szerep jut nekünk, igaz, a svéd labdarúgás ebben az időszakban élte második fénykorát (Eb-bronz). 1994 óta csak tétmérkőzésen találkoztunk, a mérlegünk siralmas. Az egyetlen, az eddigi utolsó győzelmünket 1995-ben szereztük, akkor sokan úgy gondolták, hogy a Mészöly Kálmán vezette magyar válogatott tíz év után újra ott lehet majd egy világversenyen, nevezetesen az angliai Európa-bajnokságon. Aztán hamar kijózanodtunk…Másfél hónappal a győztes meccs után vereség Izlandon, s bár a sorozat utolsó körében visszavágtunk (ez volt a második győzelmünk), a két döntetlen (Törökország, Svájc) és a négy vereség (Svédország, Svájc, Izland, Törökország) a negyedik helyhez volt elegendő a csoportban. 2002-ben még pariban voltunk a svédekkel (1-1 a Rasunda Stadionban), bár a továbbjutás szempontjából ez sem ért semmit, azóta viszont csak ők nyertek - egymás után hatszor.

A legutóbbi magyarországi emlék tragikomikus. Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt a mostanihoz hasonló felfokozott várakozás övezte a vb-selejtezőt, amit ha megnyerünk, maradt volna esély a dél-afrikai részvételre. Telt ház és forró légkör a Puskás Ferenc Stadionban (az omladozó felső karéj miatt ez most már csak 40 ezer nézőt jelentett), majd a 9. percben hidegzuhany a pályán. Mellberg vezető gólja sokáig azt jelentette, hogy elsüllyedt a hajó, pedig a vihar csak ezután következett. Huszti a 78. percben 11-esből egyenlített, szűk negyedóránk volt tehát arra, hogy hozzuk a bravúrt - ehelyett a svédek vitték el a három pontot. A 94. percben, már a jelzett hosszabbítás után, ész nélkül kontráztunk, amikor egy előrevágott labdára Ibrahimovics minden-mindegy alapon rástartolt, Babos kifutott elé, a csatár megpöckölte a labdát, ami a kapus lábáról visszapattant a mellére, onnan meg a hálóba vánszorgott. Vége - a meccsnek, a reménynek, mindennek… A hangulat nagyjából az Edström-féle nagyjelenethez volt mérhető, azzal a különbséggel, hogy most negyvenezerrel kevesebben szentségeltek, bámultak, sírtak a stadionban, de ugyanúgy milliók omlottak össze a képernyők, a kivetítők előtt.

Magyarország-Svédország 1-2 (2009. szeptember 5., Puskás Ferenc Stadion)

Pénteken megint jönnek! A tét most sem kisebb, ha nyerünk, marad esély a play-offra, ha nem, tovább íródik a magyar válogatott tizenhat éve tartó svéd-komplexusa. Ja, és még valami! Itt lesz Ibra is, aki az elmúlt két évben semmit nem változott, lábbal, fejjel, és mint tudjuk, mellel is veszélyes. Ha csak azt elérjük, hogy ezeket a testrészeit ne tudja kedvére használni, már előrébb vagyunk.
Igaz, akkor még mindig ott van a háta…

Statisztikák

A két válogatott eddig összesen 43 hivatalos mérkőzést játszott egymással, a mérlegünk 17 győzelem, 10 döntetlen, 16 vereség 88-75-ös gólkülönbség (1963-ban az olimpiai válogatottunk kétszer találkozott a svédek legjobbjaival - 4-0 itthon, 2-2 idegenben -, ezek azonban nem hivatalos válogatott mérkőzések voltak).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Forrás: magyarfutball.hu)