És talán, azt kell mondjam, nem is érdemtelenül. Tény, hogy
Vettel alig hibázott idén, tény, hogy rendre jó megoldásokat választott a
kritikus szituációkban, és az is tény, hogy az időmérő edzéseken valami
förtelmes fölényben van a többiekkel szemben. Huszonnégy éves korára ez a
tavaly még kissé heves, többször hirtelenkedő német ifjonc lenyugodott, és
olyan mintaszerű versenyzéssel hozta le a 2011-es évet, amilyet legutóbb tán’
Michael Schumachertől láttunk ebben a sportágban.
Tény persze az is, hogy a Ferrari-éra óta technikai fölény sem volt még ily elsöprő, mint idén a két Red Bullé.
Lehetne most vitatkozni persze azon, hogy akkor mi is volt előbb, a tyúk vagy a tojás (értsd: Vettel akkor most csak az autónak köszönhetően lett hirtelen hű, de erős, vagy sem), hogy Newey szerepe nagyobb-e ebben a vb-címben vagy Vettelé, de a lényegen mindez vajmi keveset változtat - 24 éves korára kétszeres világbajnok lett a felnémetek Luke Skywalkere. Mert én már biztosra veszem, Belgium után meg főleg.
Nem voltak persze hiú reményeim a nyári szünet alatt sem, de mégis volt egy kis remény, hogy talán valami megmozdul. A McLaren autói kifejezetten erősek voltak, már időmérőkön is szorongatták a Red Bullokat, a Ferrari a versenyeken gyorsult, Alonso elkapta a fonalat, megérezte a vérszagot, de ahogy a közhely tartja, a szünet a legjobbkor jött a Red Bullnak. Ahogy mondani szokás, a megütött bokszolónak időt adott a gong, a ringsarokban pedig összeszedte magát kicsit.
Nem is titkolom, arra gondolok, hogy Adrian Newey megint kiötölt valamit, valamit, amiről nekünk halandó szurkolóknak halvány segédfogalmunk nincsen, persze vigasztalhat bennünket a tudat, hogy jó pár hétig még az ellenfelek mérnökeinek sem lesz. Egy azonban bizonyos, a spái aszfaltcsíkot sosem komáló Red Bull lehengerlően simán nyerte a Belga Nagydíjat - a győzelem voltaképpen egy percig nem forgott veszélyben. Ehhez jött még hozzá, hogy a leintést követően a pitwallon feltűnően sokan ölelgették Newey-t, aki pedig feltűnően szélesen vigyorgott, s már kész is volt a magam hevenyészett kis összeesküvés-elmélete.
Ennek a gondolatnak persze némiképpen ellentmond, hogy azok a problémák, amelyek a Red Bullt a nyári versenyeken hátráltatták (gyors gumifogyasztás), bizony jelentkeztek Belgiumban is. Hogy nem lett belőle komolyabb baj, az javarészt annak köszönhető, hogy a riválisok is éppen úgy szenvedtek a jelenségtől, mint az osztrák csapat - ami ugye annak lehetőségét veti fel, hogy valójában a pálya habzsolta kétpofára az abroncsokat. A helyzet megítélésére jómagam nem vállalkoznék, az idő (meg a monzai versenyhétvége) majd eldönti a kérdést.
Az azonban egészen bizonyos, hogy a Red Bull koncepciót változtatott, és inkább lépett egyet előre, mint, hogy folyamatosan a háta mögé nézelődjön, a riválisok húzásait kémlelve. Newey-ék meglehetősen aggresszívre hangolták a kocsit, a gyengus motor ellenére a Red Bullé volt a legjobb végsebesség a hétvége során, ez pedig mindenféleképpen mutat valamiféle szemléletváltást az osztrákok háza táján. Lehet persze, hogy éppen emiatt falta a gumikat az RB 7-es, emiatt hólyagosodtak fel az abroncsok a kvalifikáció végére. Ha így is volt, megérte, annyi szent.
Webber helyzete is megér egy misét, akinek a szerződéshosszabbítását ugye szombaton jelentették be (mintegy szülinapi ajándékként), hogy aztán az egész hétvégén mutatott parádés formáját követően vasárnap az első lehetséges helyen elbaltázza a versenyét. Sokadszor fordul elő a derék ausztrállal, hogy képtelen normálisan elindulni a rajtnál, lefullad alatta egy pillanatra a motor, és onnantól kezdve már csak a riválisok jóindulatára van bízva, vajon eltrafálja-e valaki hátulról. Tény persze, hogy Webber sohasem volt az a nagy startoló - Prosttal együtt vallja, hogy győzteseket nem az első kanyar után avatnak. Én erre viszont azzal replikázom, hogy veszteseket viszont avatnak már az első kanyarban, és ő most (sokadszorra az elmúlt két évben) már itt kiérdemelte ezt a címet.
Vannak nálam rosszabb indulatú szurkolók is, ők ezzel szemben azt vallják, hogy Webber gépével folyamatosan megy a susmus. Ezt magyarra fordítani leginkább úgy lehetne, hogy miközben Webber egy ócska Trabantot kap Red Bull-köntösbe öltöztetve, addig Vettel egy Dodge Vipert, aztán mindenki mehet nyugodtan a maga feje után. Még jó, innentől már különösebb csoda kellene ahhoz, hogy Webber át tudja ugrani a csapattársat.
Én viszont amondó vagyok, hogy ha van valami ilyesmi a levegőben, akkor arról Webbernek tudnia kell. Tudnia, hiszen minden nap ott dolgozik a csapattal, ismer mindenkit a garázsokban, és hát a rutinja is megvan hozzá, hogy kiszagolja a disznóságot, az az igazság. A szerződéshosszabbítása tehát két dolgot jelenthet: vagy így is vállalja a Red Bullt, ha úgy tetszik, az időnkénti győzelmek, a dobogók reményében hajlandó lemondani a világbajnoki címről (Rubens Barrichello vándordíj); vagy pedig az ég egy adta világon semmi susmus nincs a háttérben.
A McLarennél annál inkább megy a duma, pedig valljuk meg őszintén, ezen a hétvégén a blamát leginkább maguknak köszönhették. Button versenye már szombaton el lett fuserálva (két perc van hátra a kvaliból, a pálya folyamatosan szárad, érthető reakció behozni a boxba a versenyzőmet, nemdebár?), és bár az angol a zsenialitásának köszönhetően így is hozott egy pódiumot, az üdvösséghez ez édeskevés. Ilyenkor már persze könnyedén le lehet nyilatkozni, hogy, ha nincs a hiba, akkor simán nyerik a versenyt, csak épp az a probléma, hogy már senkit nem érdekel - tetszettek volna nem hibázni, kérem tisztelettel.
Hamilton ugyanez pepitában. Már szombaton kihúzta a gyufát a britek fenegyereke, de ott a sokadik kameraállás és lassítás megmutatta, igazából van az a szempont, ahonnan ki lehet őt mosni a legnagyobb vádak alól. Maldonado tahósága (erre nincs jobb szó, bocsánat) azonban nem homályosíthatja el a tényt, hogy Hamilton már megint kérdéses szituációba keveredett, ráadásul megint benne volt a buliban a maga módján, és a mártott gyertyánál azért valamivel nagyobb a felelőssége is. Vasárnap pedig már egyértelműen ő hibázott, elfelejtett belenézni a bal oldali visszapillantó tükörbe, húzódott a pálya széle felé, aztán pedig „már csak egy csattanást halott”. Lehet persze ebben az esetben is mosdatni őt egy kicsit, mondván nem tudni mit is akart ellenében Kobajasi egy leszakadó alkatrészekkel és rongyos gumikkal súlyosbított Sauberrel, de az igazság mégiscsak az, hogy Hamilton figyelmetlen volt, túlontúl magabiztos, uram bocsá’ bugyuta. Persze legalább lesz vita, meg ölre menő szurkolók, kell az ilyen az F1-nek mostanság, mert a világbajnoki versenyfutáson ugye nem rághatjuk le a körmeinket idén.
Hasonló a helyzet Schumacher-ügyben is: már éppen kedve lett volna az embernek leírni, hogy „íme, tessék, még mindig van vér az öreg pucájában, ezt tessék figyelni, hogy odatette!” – erre jön az a bugyuta csapatvezetés, és egy jól irányzott balhoroggal keresztbeveri Schumacher egész napi kőkemény munkáját. Tessék nekem megmondani: ugyan milyen jelentősége volt annak, hogy a hétszeres bajnok hatodik vagy ötödik helyen fut be a jubileumi nagydíján? Főleg úgy, hogy a huszonnegyedik helyről rajtolt. A világ a lábai előtt hevert volna, a szakma elismerően tapsol, az ellendrukkerek egy pillanatra szívükbe zárják, a show pedig megy tovább, úgy, hogy mindenki megkapta azt, amire vágyott. Ehhez képest egy ostoba csapatvezető beszólás - „Nico, spórolj a benzinnel!” - megint előhozta a régi vitákat, és újból lehet azon csámcsogni, hogy vajon mit ért volna el a bajnok piszkos csapatvezetői utasítások nélkül.
Nem mellesleg, aki tudja a válaszokat a fenti kérdésekre, azt habozás nélkül, és azonnal szívesen látnám a Mercedes GP csapatvezetői székében.
De mehetne akár a Ferrarihoz is, lévén ott is tátonganak méteres lyukak a csapatvezetésben, vagy épp a taktikai csapatban. Sikerült ugyanis megint elbaltázni egy sikeresen induló hétvégét, ráadásul úgy, hogy mind a két pilóta versenyét egy rossz időben húzott taktikai megoldás döntötte romba. Alonsónak ugye Vettellel egyidőben sikerült feltenni a Ferrarikon hidegben köztudottan nem működő kemény keveréket (volt még két friss szett lágy), Massa pedig két körön belül kétszer járt a boxban, egyelőre nem tudni, milyen okokból. Lehetett persze egy hibás szett is a ludas, de valamiért (tán tapasztalat?), arra hajlik az ember, hogy itt is a csapat fuserált el valamit, s lett az ötödik-hatodik helyből egy nyolcadik. Ilyen csapattal ne csodálkozzon az ember, ha nem küzd a vb-címért, pláne úgy, hogy az autó sem egy nagy eresztés, valljuk meg őszintén.
A nagycsapatokon kívül is akadt persze érdekesség bőséggel a versenyen, előzés például annyi volt, mint a pelyva, tán túl sok is, a Le Combes előtti egyenesbe helyezni a DRS-zónát (csak tisztázásképpen: ez a leghosszabb padlógázas szakasz versenynaptárban) akkora hülyeség volt, hogy kívánni sem lehetne nagyobbat. Itt lett volna előzés dögivel enélkül is, cserébe pedig lehetett volna olyan helyre tenni a szárny-zónát, ahol tényleg előzések lesznek a dologból, nem pedig olyan kikerülések, mint amikor személyautóval biciklis mellett haladunk el.
No, de elég a dühöngésből, főleg, mivel egyébként nem volt rossz kis futam, a végére kissé unalmassá vált ugyan, de végigültünk ennél már sokkalta semmitmondóbb véghajrát is. Sennán ráadásul nevethettünk is egy jót, igaz, még a rajt után, amikor annak ellenére, hogy külön figyelmeztették, szépen belerongyolt az első érkező riválisba a hajtűben. Persze, még rutintalan (28 éves, csak úgy mellesleg), ennyi belefér, főleg a bravúros időmérő miatt, de azt hiszem nem tévedek nagyot, amikor kijelentem: Grosjean hamarabb beül a Renault-ba, mint azt bárki gondolná.