A spanyol futballisták szövetsége (AFE) és a profi labdarúgóliga (LFP) képviselői csütörtöki egyeztetésén végre megszületett a megállapodás a kollektív szerződésről, így egy hetes csúszással elrajtolhat a Primera Divisón 2011-2012-es szezonja. Rögtön a második fordulóval, hiszen a sztrájk miatt elhalasztott első kört majd Karácsony előtt fogják csak pótolni.

A spanyol bajnokság az elmúlt években gyakorlatilag kétpólusúvá vált, a nemzet két legnagyobb klubja, a katalán Barcelona és a fővárosi Real Madrid egyértelmű ki-ki harcáról szólt minden. A világ két legdrágább és leggazdagabb csapata saját hazájában olyan szinten kiemelkedik a többi közül, és taszítja homályba ellenfeleit, ami korábban a holland, a portugál vagy a skót bajnokságra volt leginkább jellemző. Pedig nem akármilyen csapatok "szaladgálnak" a La Ligában, hiszen a Valencia vagy éppen a Villarreal is remek labdarúgókat tudhat magáénak.

Ennek ellenére az elmúlt évek során a Katalánok és a Blancók rendre egymás között osztják el a bajnoki elsőséget, 2005 óta öt alkalommal a Barcelona, kétszer pedig a Real Madrid hódította el a győztesnek járó serleget. Az arányokat figyelve azt is megállapíthatjuk, hogy a gránátvörös-kékek fölényben vannak a királyiakkal szemben, ami a Real-szurkolókat igencsak bánthatja. Hiába ért el rekordpontszámokat a Madrid, a Barca rendre "lekörözte" őket, amit idén már egyszerűen nem engedhet meg magának a Királyi Klub, mert az azt is jelentené, hogy sorozatban negyedik évben maradnának alul az ősi riválissal szemben - amire pedig nagyon ritkán volt példa.

Barcelona A címvédő keretében ugyan voltak változások - leginkább bővült a létszám -, de a játékukban nem biztos, hogy sok újdonságot láthatunk majd. A kérdés inkább az, hogy az újonnan érkezők hogy illeszkednek majd az eddig tökéletesen felépítettnek tűnő rendszerbe. Cesc Fabregas egy-két évre valószínűleg szó nélkül leül Xavi vagy épp Iniesta mögé a padra, ha Josep Guardiola ezt kívánja, és ennyi idő alatt fel fogja venni a csapat ritmusát, meg fogja találni a helyét. Alexis Sánchez csapatba illesztésével sem valószínű, hogy sok gond lesz, hiszen technikás, gyors futballista, ezt már a Szuperkupán is megmutatta. Fejfájást a híres egység és béke fenntartása okozhat majd Guardiolának. David Villa már a Real Madrid ellen a Bernabéuban játszott találkozón sem vette jó néven, hogy lecserélték, Javier Mascherano sem biztos, hogy örülni fog, ha kikerül a kezdőből, amikor mindenki egészséges lesz, Afellaynak pedig úgy tűnik, hogy esélye sincs, hogy játsszon. A Barcelona vezetőedzője az elmúlt években többé-kevésbé tudta kezelni a hasonló gondokat (Ibrahimovic és Krkic esetében inkább kevésbé), de lehet, hogy a bőség zavara most fogja neki a legtöbb problémát okozni.

Real Madrid A Blancók új szerzeményei közül néhányan rögtön érkezésük után lesérültek, de ez nem biztos, hogy gond José Mourinhónak, hiszen nehéz elképzelni, hogy vajon mik a tervei például Hamit Altintoppal a Real Madridnál. A török szélső természetesen jó játékos, de nem a világ egyik legjobb csapatának a mércéjével mérve. Nuri Sahinban már jóval több lehet a potenciál, hiszen fiatal, a német bajnok Dortmund egyik legjobbja volt, vele nőnek a portugál szakvezető variációs lehetőségei. Csakúgy, mint Fabio Coentraóval, aki egy marék poszton bevethető, a támadásokat és a védekezést is stabil játékkal tudja segíteni, gyorsan a Real egyik nagy erősségévé nőheti ki magát. Az újak közül talán Raphaël Varane-t érdemes még megemlíteni, aki talán egyelőre még nem elég jó ahhoz, hogy a védelem oszlopa legyen, de ha nem történik semmi a posztja legjobbjaival, akkor jó mesterektől tanulhat majd. A Real Madrid a Szuperkupa mérkőzésein megmutatta, hogy a tavasszal bemutatott nézhetetlen bekkelésnél sokkal jobban is tud focizni, igaz, ez még eredményre nem vezetett. Náluk az lehet a kérdés, hogy José Mourinho meddig bírja cérnával, hogy egy kicsi mindig hiányzik. A visszavágó hajrájában nem bírta, és az ilyen manőverek finoman szólva sem tesznek jót a csapat megítélésének. Márpedig külső nyomás alatt nehéz jól teljesíteni. Amellett meg sokkal jobban néz ki, ha fenséges titánok küzdenek egymással, mint ha... mások.

A két nagy mellett természetesen szót kell ejtenünk a többi csapatról is. A Valencia annak ellenére tudja tartani a harmadik helyet két éve, hogy kerete szinte csak gyengül. A Denevérek számára a legnagyobb "veszélyt" a Sevilla-Villarreal-Atlético-Málaga négyes jelentheti.

Valencia A tavalyi harmadik helyezettre sosem volt jellemző a fejetlen költekezés és a nagybevásárlás, sokkal inkább a csapatépítésben hittek. Ez persze azt is jelenti, hogy nagyjából állandóan újra és újra fel kell építeni azt a csapatot. Ahogy írtuk, az elmúlt évek sztárjai szépen egyenként elmentek, és Unai Emery legfőbb feladata, hogy őket pótolja. A legutóbbi nagy távozó Juan Mata volt, akinek a helyére akad jónéhány fiatal feltörekvő játékos, mégsem valószínű, hogy ők egyelőre túl messzire repítenék a csapatot. Legfeljebb hasonló magasságig, mint tavaly, azaz mindenki más elé, de jócskánt a két nagy mögé.

Villarreal A Sárga Tengeralattjáró hasonló úton jár, mint a Valencia. Legjobbjaik közül néhányat ezen a nyáron még meg tudtak tartani, de nem mindenkit. Márpedig Capdevila és különösen Cazorla hiányozni fognak ebből a csapatból - legalábbis az első néhány hétben mindenképp. A dán Odensét ugyan a papírformának megfelelően bedarálták, de a sztrájkkal a bajnokság első körére "megnyerték" maguknak a Barcelonát, a másodikra pedig a Sevillát. Ha ezeket a meccseket letudták, jöhet az építkezés.

Atlético Madrid A második számú fővárosi csapat számára az lehetne a következő napokban a legnagyobb siker, ha meg tudnák tartani Diego Forlánt. Agüero távozása után ugyan érkezett a rendkívül gólerős Falcao, de neki nagy szüksége lesz arra, hogy valaki odategye elé a labdát, márpedig az uruguayi képes erre. De nem biztos, hogy egy egész szezonon keresztül, hiszen alapvetően nem irányító, és bármennyire is megmutatta már többször, hogy gyengébb szezonok után fantasztikus teljesítményekre képes, az idő telik, és ő is elmúlt 32 éves. Ki tudja, meddig képes nagy feltámadásokra. (Mondjuk az Interben valószínűleg képes lenne rá...)

Sevilla Az andalúzok az előző idényben kissé elmaradtak a korábban mutatott teljesítményüktől, így nem meglepő, hogy több helyen is jelentősen változott a keretük. A korábbi fontosabb játékosok közül Zokora, Alfaro, Capel vagy épp Prieto távozott, azonban az érkezőkre sem panaszkodhatnak. Manu del Moral, Cáseres, Trochowski vagy Spahic neve nem hangzik rosszul, már "csak" csapatot kell belőlük csinálnia Marcelinónak.

Málaga Már-már időszerű volt, hogy a spanyoloknál is megjelenjen egy "újgazdag" csapat, amely nagybevásárlással akar egyből az élre törni. A Hércules tavaly már próbálkozott valami hasonlóval, de ők becsődöltek, most a Málaga tör a babérjaikra. Megszerezték többek között van Nistelrooyt, Joaquínt, Mathijsent, Cazorlát és Toulalant. Ha azt mondtuk, hogy Marcelinónak csapatot kell építenie Sevillában, akkor ez sokszorosan igaz Manuel Pellegrinire. A chilei mester néhány helyen már bizonyította, hogy ért a dologhoz, valószínűleg most sem fog kudarcot vallani. Ennek ellenére azért a bajnoki címre még nem lesz azonnal esélyes a tavalyi 11. helyezett.

Ami a spanyol bajnokság magyar résztvevőit illeti, nincsenek túl jó híreink az utóbbi napokból, főleg Vadócz Krisztiánt illetően. Úgy tűnik, a válogatott középpályására nem tartanak igényt az Osasunánál, és azon dolgoznak, hogy még az átigazolási szezon vége előtt el tudják adni. Pintér Ádám sem sok lehetőséget kapott a Zaragozánál a felkészülési mérkőzéseken, de ebben szerepe volt annak is, hogy kisebb sérüléssel bajlódott. Reméljük, ő be tudja magát küzdeni a kezdőcsapatba.