Nem tisztem értékelni és megítélni a mindenki által Kati néninek ismert Fábiánné Rozsnyói Katalin körül kialakult helyzetet. Kívülállóként erre nem is igazán lennék feljogosítva, a részletek ismerete nélkül pedig tényleg újságírói felelőtlenség is lenne pálcát törni egyik vagy másik fél felett. Az ördög nyilván a részletekben rejlik, ahogy maga az igazság is, amely vélhetően valahol félúton van a versenyzőit féltő edző és a tőle egy időben „menekülő” tanítványok korábbi párharcában.

A magyar kajak-kenu sport egyik legtapasztaltabb edzője körül az utóbbi időszakban tán kevesebb hullám fodrozódik, tanítványai révén azonban - szerencsére –-a világbajnokságon ismét hallat magáról. Pénteken még udvariasan hárította el a hatharom.com interjú felkérését, mondván, nem akar ő semmiről beszélni. „Majd a pályán a versenyzőim beszélnek helyettem” - gondolhatta hozzá csendesen Kati néni, aki alig egy nappal később ismét rivaldafénybe került. Az MTK-ban dolgozó tréner két kajakosa, Tóth Dávid és Kulifai Tamás ugyanis hatalmas szenzációt okozva világbajnoki címet szerzett a kajak kettesek 500 méteres versenyében.

Az utóbbi időben "fedezékbe húzódó" Kati néni persze ennek ellenére sem fog a háttérből mellet döngetve előlépni. Ő mindig is a munkában hitt és ez a felfogás segítette át nehéz pillanatokon, olykor hiteltelen, alaptalan támadásokon. Bár külföldről is hívták sokszor, ő sok más tehetséges trénerrel ellentétben mégsem a gyors meggazdagodást választotta, hanem - az olykor nehéz körülmények és az általa sokszor érzékelt „ellenszél” ellenére - itthon folytatta edzői pályafutását. Kedves Kati néni, ezt a hozzáállást és a sportág iránti lojalitást külön köszönjük. A szombati vb-cím már csak hab volt a tortán.