Heti 6:3

Djokovics, Cseh Laci és Rodman a hét sztárjai, edzőkirúgásban világelsők vagyunk

  • Vásárhelyi Tamás

Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti hatos

1. Djokovics zabálja a rekordokat

A szerb Novak Djokovics továbbra is megállíthatatlan. A wimbledoni győzelme után egy hónapot pihenéssel (és londoni reklámfilm forgatással) töltő játékos Montréalban immáron friss világelsőként is győzött. Az amerikai Mardy Fish elleni döntőben ismét remeklő szerb játékos idén szinte verhetetlennek számít, 54 találkozójából ugyanis 53-at (!) nyert meg (csak Federertől kapott ki a Garroson). Ezzel a sikerrel ráadásul ő lett az első olyan teniszező, aki a kilenc állomásból álló ATP Mesterverseny-sorozaton egyetlen esztendőn belül öt különböző állomást tudott megnyerni. Előbb kemény pályán Miamiban és Indian Wellsben, majd salakon Rómában és Monte-Carloban is győzött ATP 1000-es versenyen, montréali sikerével pedig újabb rekordot döntött meg. Idei formáját látva pedig ki tudja, hogy hol van még a vége...

Novak Djokovicsnak sikereihez méltó, gyönyörű barátnő dukál

2. Az első napok vizsgái remekül sikerültek az Universiadén

Cseh László, a sanghaji úszó-világbajnokságon a 400 méteres vegyesúszás előfutamábanTekintsünk el a férfi vízilabda válogatott gyengébb rajtjától és örüljünk annak, hogy nem sokkal a sencseni nyári Universiade rajtja után már két aranyéremmel áll a magyar küldöttség. Cseh László ugyan nem biztos, hogy szívébe zárja a kínai helyszíneket (ld. pekingi olimpia és sanghaji világbajnokság), de újra megmutatta, hogy nem szabad őt leírni. A helyszínre történő megérkezés után ugyanis nem sokkal, alig kétórányi alvás után magabiztosan (a sanghaji vb-n úszott idejénél jobb eredménnyel) győzött a 200 méteres pillangóúszásban. A szintén aranyat gyűjtő párja az a Szényi Péter volt, aki edzője, Szőcs Bertalan távollétében is remekül helytállt, így bizonyította, hogy az utóbbi időszak visszafogottabb eredményei ellenére is van potenciál a magyar vívósportban. Hasonló folytatással kiegyeznénk a jövő hétre is.

3. Bojana Radulovics befejezte

Bár a női kézilabda válogatottban régen láthattuk játszani, a magyar szurkolók olykor még mindig visszasírják a keretbe Bojana Radulovicsot. Bizony a németek elleni vb-selejtezőn is jól jött volna a magabiztosságával, ellenállhatatlan lendületével mindig a csapat hasznára váló - immáron 38 esztendős - legenda, aki korábbi visszavonulása után még két évet játszott egykori sikercsapatában, a Dunaújvárosban. A 2003-as vb-n 97 góllal örök időkre felálló gólrekordot elérő játékos Szabadkáról induló karrierje előbb Spanyolországban, majd a Caola SE érintésével Dunaújvárosban teljesedett ki. A Bajnokok Ligáját (1999), EHF-Kupát (1998) és KEK-et (1991) is nyerő jobbátlövő a nemzeti csapattal is sikert sikerre halmozott, a Sydneyben emlékezetes körülmények között elbukott olimpiai döntőn és a 2003-as világbajnoki finálén is ott volt a nemzeti csapatban. Utóbbi alkalommal 13 gólt lőtt a franciák ellen, így nem rajta múlott, hogy ünneplés helyett végül Zágráb mégis felkerült a „magyar sport Mohácsai”-nak listájára. A Boki becenévre hallgató játékos még negyvenhez közel is csapata meghatározó tagjának számított, és ha gerincsérülése nem szól közbe, aligha 2011 augusztusában ér véget ez a remek karrier. Bojana, ezúton is köszönjük!

4. Rodman bűnbánó könnyei

Dennis Rodman, az NBA Hírességek Csarnokába való beavatásakorNem mondanám, hogy a kedvenc NBA-játékosaim közé tartozott annak idején, sőt még azt sem, hogy mindig is olyan szerettem volna lenni, mint ő. Dennis Rodman igazi egyénisége, paradicsommadara volt az észak-amerikai profi kosárlabda ligának, aki egyedülálló atlétikai képességeit és testi adottságait a pályán remekül kamatoztatta. Nem volt olyan istenáldotta tehetség, mint Chicago Bulls-os csapattársai, Michael Jordan és Scottie Pippen, de akarata és szenvedélye így is az átlag fölé emelte. Bohém és gyakori botrányoktól övezett magánélete ellenére szombaton - immáron 50 esztendősen - bekerült az NBA Hírességek Csarnokába. A beavatási szertatáson egyik mentora, Phil Jackson jelenlétében elmondott beszéde után az én szememben Rodman nagyot nőtt. Extrém külsőségek ide, tengernyi piercing és feltűnési viszketegségről árulkodó ruhatár oda, erre az emberre érdemes odafigyelni. Aki tud annyira angolul, annak érdemes megnéznie a Rodman-beszédet, mert benne egy sokak által félreértett sztár igazi arca nyílik meg alig nyolc perc alatt.

5. Magabiztosan győzött a nemzeti csapat

Dzsudzsák Balázs lő gólt Izland ellen a Puskás Ferenc Stadionban a Magyarország-Izland barátságos mérkőzésen - Fotó: MTILegutóbb nem jött be nekem, hogy a felkészülési mérkőzés után - igaz visszafogottan, de - dicsértem a magyar nemzeti labdarúgó-válogatottat. Az Izland elleni 4-0-s siker és a mutatott játék alapján azonban ismét „elő kell venni” Egervári Sándor csapatát ebben a rovatban. Ha figyelembe vesszük, hogy a ’90-es években milyen kellemetlen vereségekkel szembesültünk a derék szigetlakók ellen, most kifejezetten élvezet volt nézni a második félidő pontos, gólra törő és eredményes játékát. A lista magasabb fokának eléréséhez azonban ennél többre, egy igazi bravúrra lenne szükség. Mondjuk a svédek elleni Eb-selejtezőn majd szeptember másodikán a Puskás Ferenc Stadionban. Ha hollandok ellen idegenben mutatott bátor játék az Izland elleni gólérzékenységgel párosul, ígérjük, mi is előkelőbb helyre rangsoroljuk majd aranylábú fiainkat.

6. Végre vége a Fabregas-sagának

Több száz tonna papír és több tíz liter tinta elfogyott már az utóbbi hetekben a Fabregas-Barcelona házasságról szóló hírek kapcsán, amely úgy tűnik nem volt hiábavaló. Az utóbbi években többször is a nevelő klubjával hírbe hozott játékos ugyanis végre aláírt a katalán csapathoz, így a hatharom.com szerkesztősége által ebben az ügyben elkoptatott billentyűk sem vesznek kárba. A Barca a 24 éves játékosért a potomnak aligha nevezhető 29 millió fontot fizetett az Arsenalnak. Az üzlet létrejöttét pedig talán szimbolikus módon az új spanyol fociévad felvezetésének számító Szuperkupa-döntő (mi más, mint egy újabb El Clásico) szünetében jelentették be. A ’97 és 2003 között a katalánok futball akadémiáján nevelkedett klasszis tehát hazatért, kérdés, a Barcelonában kölyökként felszedett játékrendszerből mennyit felejtett el az Ágyúsoknál töltött nyolc esztendő alatt…

Cesc Fabregas első edzése a Barcelonával



Heti hármas

1. Már augusztus elején beindult az edzőkeringő

Prukner László, a Ferencváros vezetőedzője a Budapest Honvéd elleni NB I-es mérkőzésenHa pikírt akarnék lenni, azt is mondhatnám, hogy legalább van valami, amiben tartjuk a lépést, sőt még meg is előzzük a nemzetközi labdarúgás erősebb bajnokságait. Nálunk kevesebb türelemmel kevés országban viszonyulnak szurkolók, tulajdonosok, játékosok - tisztelet a kivételnek - a trénerekhez. Jöjjön két-három rosszabb eredmény és máris a menesztésektől, felmondásoktól hangos a sajtó. Az Újpestnél kegyvesztetté váló Mészöly Gézát, a Fradi mindig tűzforró kispadjáról önként távozó Prukner Lászlót, a Vasassal tavasszal még remek szériát produkáló Komjáti Andrást még követni fogják páran ebben a szezonban, a ZTE-vel öt meccset elbukó Csank János feje felett továbbra is lebeg Damoklész-kardja. A kérdés számomra minden évben az, hogy miért? Miféle racionalitás vesz rá klubelnököket arra, hogy hároméves távlatokban gondolkozva kössenek szerződéseket trénerekkel, akiket aztán egy-két hét alatt simán „dobnak”, ha az élet úgy hozzá. Lehet, hogy eljön majd a kor, amikor egy évadra, vagy akár csak őszi-tavaszi szezonra kötnek szerződést az edzőkkel? Vagy netán valaki közülük tényleg hosszútávra kap bizalmat?

2. Két vereség - messzebb került a kosár Eb

Hosszú szünet, több mint tíz év után szeretne kijutni ismét Európa-bajnokságra a magyar férfi kosárlabda-válogatott. Az ígéretes tehetségekkel (ld. Hanga Ádám, Lóránt Péter) és honosított légióssal (Trotter Obie) felálló nemzeti csapat ugyan a csoportkörből nem tudta kiharcolni a litvániai EB-szereplés lehetőségét, de az európai szövetség tavaly decemberi döntése új reményt adott. A kontinenstorna mezőnyét ugyanis 16 csapatról 24-esre bővítették, így a magyar nemzeti csapat - pótselejtező formájában - még egy esélyt kapott. Első látásra a portugál-finn duó elleni továbbjutás (az első kettő jut tovább az oda-vissza meccsek után) nem tűnt megoldhatatlan feladatnak, de a coimbrai vereség (71-66) és a finnek elleni szívszaggató szolnoki kudarc (73-75) után kevésbé vagyunk optimisták. Az esélyek csökkentek ugyan, de a remény nem úszott el, igaz ehhez már északi nyelvrokonaink portugáliai győzelmére, no meg persze legalább egy magyar sikerre is szükség van.

3. Nem jött létre a KHL-es álom

Pedig milyen szép lett volna. A csíkszeredai születésű Mihály Árpád közel állt ahhoz, hogy a világ második legerősebb jégkorong-bajnokságában, a KHL-ben szereplő Avtomobiliszt Jekatyerinburghoz igazoljon. A csatár előbb kéthetes edzőtáborban vett részt az orosz együttesnél, majd két edzőmérkőzésen is pályára lépett. Előbb dicsérték teljesítményét, és Mihály bevallása szerint a klub edzője jelezte is, számít rá a jövőben. A 31 esztendős játékos meg is kezdte az átigazoláshoz szükséges papírok intézését, de végül még sem kellett rohamtempóban vízumot szereznie. Menet közben ugyanis valami megváltozott az orosz klubnál, így mégsem tartanak igényt a hamarosan magyar állampolgárságot kapó játékosra, aki azonban azzal vigasztalódhat, hogy jövőre magyar nemzeti színekben léphet jégre a divízió-I-es világbajnokságon Ljubljanában. Ha Jekatyerinburgban nem is, a feljutásra pályázó nemzeti csapatnál igenis nagy szükség van rá.