Heti 6:3

Gyurta hajrája, Button technikája, Powell világcsúcsa és Ronaldo keze a fókuszban

  • Göbölyös János
megosztom

Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti Hatos

1. A nagy Gyurta és a Kis Gergő

Úszóválogatottunk sanghaji szereplése felemásra sikeredett, bár a szövetségi kapitány összességében elégedett a csapat teljesítményével. Tény, hogy azok nyújtottak kevesebbet, akiktől a leginkább vártuk az aranyat. A sorból Gyurta Dániel lóg ki, világbajnoki címét megvédve 200 mellen ödapörkölt legnagyobb riválisának, Kitadzsimának. A négyszeres olimpiai bajnok japán 190 méterig fürdött a medencében, a végén viszont Gyurta a népszerűségben. A magyar válogatott egyetlen aranyérmét szerző úszó káprázatos hajrával tudatosította ellenfeleiben, hogy a hosszabbik távon ő a mellúszás királya. Kis Gergő egyelőre csak hercegnek mondhatja magát a hosszú távú gyorsúszó számokban, a 800 és 1500 méteren elért országos csúcsai és az ezekkel járó két vb-bronz azonban legalább akkora teljesítmény volt, mint Gyurta produkciója. Cseh László harmadik helyét 200 vegyesen vártuk, hozta is a bronzot, az erősebbik számában, 400-on viszont ,,eltűnt” a medencében. Kis László szerint a párás levegő okozta Cseh vesztét, fogadjuk el tőle, miként azt is, hogy ha két-három nappal előbb érkezik a csapat Sanghajba, jobb eredmények születhettek volna. Természetesen tiszteletben tartom a kapitány érvelését, csak azt nem értem, hogy ha a hosszabb akklimatizáció valóban tizedmásodpercekben és helyezésekben mérhető, akkor a csapattal együtt utazó Gyurta Dani és Kis Gergő kiugró teljesítménye mivel magyarázható?  

Gyurta Dániel aranyat hozott - Fotó: AFP

2. Lochte textiles világcsúcsa

Miután a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) tavaly betiltotta a köztudatban cáparuhaként elterjedt csodadresszt, egyúttal azt is elintézte, hogy jó ideig világcsúcs javítás nélkül rendezzenek versenyeket. Az űrszerkóban elért eredmények bebetonozódtak, és a FINA 1908-as fennállása óta 2010-ben fordult elő először, hogy 50 méteres medencében nem született világrekord a sportágban. Már-már úgy tűnt, hogy a textilbe visszaöltözött (vagy levetkőzött) úszók az idei esztendőben is tiszteletben tartják a csúcsokat, ám a sanghaji világbajnokságon bebizonyosodott, hogy az emberi teljesítőképesség határai kitolódtak, és ki tudja, hol a vége. Ryan Lochte 200 vegyesen ,,megtörte az átkot”, és Michael Phelps valamint Cseh László előtt 1.54.00-val csapott a célba. A két amerikai fantasztikus versenyt vívott egymással (a mi fiunk az utolsó hosszra a hatodik helyről fordult, de a remek hajrá ellenére is több, mint két másodperccel lemaradt tőlük), és végül a 27 esztendős, sokáig Phelps árnyékában versenyző Lochte érintette meg először a falat, egy tizedet lefaragva saját rekordjából. Amúgy nyert még ezen kívül 200 gyorson és háton, 400 vegyesen és tagja volt a 4x100-on aranyérmes amerikai gyorsváltónak. Ha így folytatja, a fenti számok cápamezes világcsúcsai sem maradnak sokáig életben.          

3. Jenson Button: 200!

Nem kell más, csak egy kis eső, és máris történik valami a Hungaroringen. Ez így persze nem teljesen igaz, a Magyar Nagydíj akkor sem unalmas, ha forró a levegő és izzik az aszfalt, előzésre azonban az egyik legalkalmatlanabb pálya. A hétvégén volt miért kapkodni a fejünket (a pilóták meg a kormányt), és ebből a kavalkádból egy olyan versenyző jött ki győztesen, akihez amúgy is közel áll a mogyoródi gyűrű. Jenson Button 2006-ban nálunk nyerte élete első nagydíját, és ez a siker – legyünk kicsit elfogultak – indította el azon az úton, amely három évvel később a világbajnoki címig vezetett. Erősíti a brit magyarországi kötődését, hogy a mostani volt pályafutása 200. rajtja, és ezt mi mással, mint győzelemmel ünnepelte. Kissé árnyalja a képet, hogy a McLaren pilótája csapattársával, Lewis Hamiltonnal vívta a legnagyobb csatát, ám egy kommunikációs hiba és egy elkapkodott gumicsere miatt elmaradt a kettős győzelem. Buttont mindez persze cseppet sem taszította letargiába, úgy örült a kockás zászlónak, mint amikor annak idején először intették le a Hungaroringen. Remek verseny volt, az idény egyik legizgalmasabb futama, és nem kellett hozzá más, mint egy kis eső. No és persze egy tökéletes technikával és hidegvérrel versenyző, magyar emlékeket őrző világbajnok.

Button nyerte a Magyar Nagydíjat - Fotó: MTI

4. Asafa Powell: 80!

Asafa Powell remek idővel nyertTíz másodperc semmire nem elég - úgy általában. Vannak viszont olyan területei az életnek, amikor ennyi idő alatt ünnepelt sztár lehet valaki. Nem kell hozzá mást tenni, mint futni, egészen pontosan 100 métert (nem lejtőn lefelé, hanem síkon). Asafa Powell is ezt gyakorolja, méghozzá világszínvonalon. A jamaicai sprinter a Gyulai István Emlékversenyen vágtatott kétszer is 10 másodperc alatt, az előfutamban 9.90-ig, a döntőben 9.86-ig jutott, és ezzel tökéletesen megdolgozott a rajtpénzéért. Azon túl, hogy simán verte a mezőnyt, kétszer is megjavította eddigi világcsúcsát, nevezetesen azt, hogy 80. alkalommal teljesítette a távot 10 másodpercen belül. Hogy mi magyarok is büszkélkedhessünk a teljesítményével, szombattól elmondhatjuk, nálunk is volt már tíz alatti futás. Usain Bolt, Powell honfitársa, a szám világcsúcstartója (9.58) egy héttel ezelőtt megfutotta idei legjobbját (9.88), és annak nagyon örült. De vajon szűk egy hónap múlva a degui világbajnokságon melyikük lesz boldogabb?

5. Végh Zoltán a Ferencvárosban

A múlt héten elköszöntünk Végh Zoltántól, valamivel kulturáltabban, mint tette azt vele a Vasas. A kapusnak nem ajánlott szerződést az angyalföldi klub, hiába a csúcsnak számító 569 élvonalbeli mérkőzés, a 25 válogatottság, ,,Pipának” mennie kellett, búcsúmeccs, pályafutásához méltó elismerés nélkül. Saját bevallása szerint egy évet mindenképpen védett volna még az NB I-ben, s mivel nem csak jó kapus, de reális értékítélettel és önkritikával rendelkezik, hihető volt, hogy van még benne minimum egy szezon. Volt persze aki azzal érvelt, hogy a 40 év már ezen a poszton is érezhető kor, ugyanakkor számos példa bizonyítja ennek ellenkezőjét. Aztán eltelt két hét, és Végh ismét címlapra került, megegyezett a Ferencvárossal. Hogy egészen pontosan milyen feltételekkel, az a történet szempontjából nem releváns, viszont sokat sejtet, hogy bár a Fradi utánpótlás-kapusedzőként számít rá, a felnőtt keretnek is a tagja, azaz ha Prukner László úgy dönt, hogy beállítja a kapuba, akkor folytatódhat a kivételes karrier. Végh visszatérésében minden bizonnyal nagy szerepet játszott az a tény, hogy egykori mestere, aki tulajdonképpen elindította a profi pályán, Kakas László, a Ferencváros jelenlegi kapusedzője. Ha valaki tehát tökéletesen tisztában van azzal, hogy a zöld-fehéreknél kell-e Ranilovics mellé, mögé, vagy elé egy rutinos, jó kapus, és aki a leginkább ismeri Végh kvalitásait, az éppen ő. Most már csak az a kérdés, mikor mondja azt Kakas Pruknernek, hogy ,,Laci, a Pipa bevethető, én kipróbálnám”.

6. ETO Legendák, német világbajnokok, nosztalgia

A futball olyan mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Pláne nem akkor, ha valaki egykor világszínvonalon művelte. Pénteken testközelből láthattunk korábbi német és magyar sztárokat Győrben, akik közül többen már túlvannak a sokadik ikszen és a versenysúlyukon, de egy-egy labdaérintésük, cselsorozatuk, szerelésük vagy védésük a fénykorukat idézte. Az ETO nap keretében megrendezett gálameccsen a Bayern München All Star csapata a hatvan esztendős Paul Breitner vezérletével megpróbált bemutatót tartani az ETO legendás játékosaiból összeállított együttesnek, ám a terv fordítva sült el. A győriek 80-as évekbeli aranycsapatának edzője, Verebes József a rá jellemző hittel és elszántsággal készítette fel egykori tanítványait illetve a közelmúltban pályafutásukat befejező, a klubhoz kötődő futballistákat a németek ellen, és óriási közönségsikert aratva 5-1-re legyőzték a szintén nem sörmeccsre hangolt bajorokat. A találkozó hangulata olykor a legfeszültebb derbikét idézte, volt olyan pillanat, amikor nemhogy a barátságos jelleg, de a sportszerűség is veszélyben forgott, mégsem az maradt meg a szurkolókban, hogy például Karsten Janckernél majdnem elszakadt a cérna, vagy hogy Breitner a szúrós tekintetével igazi falkavezér módjára védte társait, vagy éppen támadta verbálisan a bírót. Felüdülés volt látni Hajszán Gyula megindulásait és cseleit, Vincze Ottó pazar passzait, vagy Herczeg Miklós góljait, egy-egy megmozdulás után az volt az érzése az embernek, hogy ezek a játékosok, ha csak csereként is néhány percig, de a maiak közül sem lógnának ki. Az ETO vezetősége kitett magáért, olyan nappal ajándékozta meg a szurkolókat, ami egyrészt nosztalgikus érzésekkel töltötte el őket, másrészt megerősítette bennük azt a hitet, hogy ezt a klubot, annak mindenkori csapatát igenis érdemes szeretni. De ha ennek a rendezvénynek csak annyi volt a hozadéka, hogy ezután pár ezer nézővel többen látogatnak ki az ETO Parkba, már megérte tető alá hozni a győri futballünnepet.      

Nagy küzdelem folyt a pályán   


Heti Hármas

1. Érem nélkül maradt a magyar vízilabda-válogatott

Egy héttel ezelőtti összeállításunkban a magyar vízilabda-válogatott is befért a heti hatosba. Kemény Dénes csapata remekül kezdte a sanghaji világbajnokságot, háromból hármat nyert a csoportmeccseken, majd legyűrte az amerikaiakat, és máris ott találta magát az elődöntőben, ahol ,,kedvenc” ellenfele Szerbia várt rá. A harmadik negyed közepéig Birosék úgy vízilabdáztak, mint talán még soha, négy góllal mentek, szakértők szerint az utóbbi évtized legszínvonalasabb játékával padlóra – stílszerűen a medence aljára – küldték a szerbeket, aztán…A folytatást ismerjük, egyenlítés, hosszabbítás, győzelem – nem nekünk. Hogy ebben mekkora szerepe volt a görög játékvezetőnek, azt láthattuk, bár a magyar válogatott lehengerlő játéka és az azt követő dekoncentráltsága tudatában nem elegáns az amúgy valóban gyengén bíráskodó Stavridiszre fogni a vereséget. Azt ugyan tudtuk, hogy ha elfogy a levegő, Udovicsics kapitány játékosai kopoltyúval is képesek lélegezni, a végsőkig tudnak küzdeni, sokszor szó szerint harcolnak a vízben, ám ekkora feltámadásra nem számítottunk. A baj az, hogy Madarasék sem…Maradt a bronzmeccs, amelynek csak a végén volt némi esélyünk a győzelemre, amúgy kezdettől fogva futottunk az eredmény, és úsztunk a horvátok után. Apróságokon, konkrétan egy gólon múlott a siker, meggyőződésem, hogy ha a szerbeken túljutunk, megvan az arany is. A remélt negyedik olimpiai bajnoksághoz nagyon kellett volna legalább egy dobogós hely, jelezve ezzel azt, hogy zökkenőmentesen megtörtént a fiatalítás. Elkeseredésre azért nincs ok, 2000 előtt sem mi voltunk a legjobbak, aztán hová jutott a csapat. Sydney, Athén, Peking…London?

Ismét nem szerzett érmet a Kemény-csapat

2. Ronaldo keze és golyója

Nem haragszunk rá, de azért megkeverhette volna jobban is a golyókat. A Fenomén, vagy ahogy kevesebben ismerik, Ronaldo Luís Nazário de Lima, szombaton emlékeztetett minket arra, hogy nem a keze, hanem a lába miatt imádIsmét Hollandiával küzdhetünktuk. A 2014-es brazíliai labdarúgó-világbajnokság selejtező csoportjainak sorsolása nem teljesen úgy alakult, ahogyan azt szerettük volna. Amikor Jerome Valcke, a FIFA főtitkára, egyben az esemény házigazdája felkérte Ronit, hogy az európai 3. kalap kiürítésével folytassa a ceremóniát, lélegzetvisszafojtva figyeltük, mikor húzza ki Magyarországot. Az ezredforduló futballzsenije korábban a szabadrúgásaival, cselsorozataival okozott akkora izgalmakat, mint most, amikor a kezével matatott a gömbben. A D csoport következett, ahol Andorra, Észtország és Románia már nyeregben érezhette magát, és akkor elérkezett a várva várt pillanat…Hungary. Ezt még úgy ahogy megbocsátottuk volna Ronaldónak, ám amikor ezután a törökökkel, majd a hollandokkal is összehozott minket, nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk – kínunkban. Egyvalami vigasztalhat bennünket: járhattunk volna rosszabbul is, bár ahogy a csoportokat elnézem, a miénk erőssége azért befér az első háromba. Ebből a hatosból kellene három év múlva kijutni valahogy Brazíliába, ott aztán megkeresni a Fenomént, és elmondani neki, hogy jól ránk ijesztett annak idején…

3. Bunda és dopping

A bunda olyan, mint a dopping, harcolni kell ellene, de kiirtani nem lehet. A sportban, azon belül is a labdarúgásban egyre markánsabb méreteket öltő megvesztegetési botrány, egészen pontosan annak egyik szála Olaszországban okoz kellemetlen pillanatokat kluboknak, játékosoknak egyaránt, nem beszélve azokról a szurkolókról, akik az ominózus mérkőzéseken nem biztos, hogy azt látták, amit néztek. A legújabb ügy még június elején kezdődött egy letartóztatási hullámmal, jelenleg a kihallgatásoknál tart. Ami biztos, a hatóságok mintegy 60 mérkőzést vizsgálnak, 18 klub és 26 játékos keveredett gyanúba, közülük a legismertebb a Serie A-s Chievo és az Atalanta, illetve utóbbi együttes csapatkapitánya, a hétszeres olasz válogatott Cristiano Doni. Szintén múlt heti hír, hogy a Török Labdarúgó Szövetség elhalasztotta az augusztus 5-ei bajnoki rajtot, az ok mi más is lehetne, mint az ottani bundabotrány. Eddig harminc személyt vádoltak meg az ügyben – a bajnok Fenerbahce elnöke már előzetesben van -, és amíg nem tisztul a kép, meccseket sem rendeznek, a rajtot előreláthatólag egy hónappal későbbre halasztják. A görögök sem akarnak lemaradni a törököktől, pénteken úgy döntött a hellén szövetség, hogy a Szélesi Zoltánt is foglalkoztató Olympiakosz Voloszt és a Kavalát kizárja az élvonalból. Az ok természetesen a bundabotrány, a két klub elnökét a biztonság kedvéért örökre eltiltották a futballtól. S ha már a doppinghasonlattal kezdtük, fejezzük be azzal. A Magyar Antidopping Csoport pozitív A mintát analizált egy-egy atlétánál és kerékpárosnál. A B próba még hátravan, de ahogy az esetek túlnyomó részében lenni szokott, ez csupán formalitás. 

megosztom