Legendák

Öt éve nincs közöttünk Szusza Ferenc

megosztom

Kereken öt évvel ezelőtt hunyt el Szusza Ferenc, az Újpest és a magyar válogatott egykori legendás középcsatára, a lila-fehér klub valaha volt egyik legnagyobb játékosa.

Az újpestiek első „Ferikéje” a ma már a fővároshoz tartozó egykori elővárosban született, és egész pályafutása során csak lila-fehérben játszott. Nem is csoda, hogy a városrész díszpolgári címével ismerték el az egykori kiváló csatár szolgálatait 1996-ban. A klub pedig azzal köszönte meg a csapatban legtöbbször pályára lépő és legtöbb gólt szerző játékos teljesítményét, hogy még életében elnevezték róla a Megyeri úti stadiont. Szusza Ferenc az Újpest 75. évfordulójára megjelent könyv 104. oldala szerint 472 mérkőzésen 518 bajnoki gólt szerzett, más források szerint 462 találkozón 393 gólig jutott.

Karrierje kezdete éppen a második világháborúra esett, de talán fontosabb, hogy Zsengellér Gyula mellett kezdhette a játékot. A világbajnoki ezüstérmes csatártól rengeteget tanult, klasszissá nőtte ki magát. Mindhárom belső poszton jól játszott, tökéletesen bánt a labdával, távolról is jól lőtt, taktikai érzéke is kiváló volt. Talán csak fejjátékban és gyorsaságban volt egy kis lemaradása.

1942-ben lett először válogatott és a következő években kisebb-nagyobb rendszerességgel lehetőséget kapott. Az 1947-49 közötti időszakban már meghatározó szerepet töltött be a nemzeti csapatban is. Legjobb teljesítményeként egy 1947 őszi, Ausztria elleni találkozót említhetünk, ahol csapatunk mindhárom gólját ő szerezte. Sajnos ezen a mérkőzésen a védelem nem nyújtott kimagaslót, így Szusza remek alakítása ellenére is az osztrákok nyertek 4-3-ra.

Valószínűleg fontos szerepet tölthetett volna be az Aranycsapatban is, de ebben egy súlyos sérülés megakadályozta. 1949 júliusában, egy Lengyelország elleni mérkőzés előtt a debreceni stadionban gödörbe lépett, a térde megbicsaklott, és ő hónapokra kidőlt. Régi formáját hosszútávon többé már nem tudta hozni, ennek is köszönhető, hogy ezután már csak négyszer volt válogatott.

Klubjával ’45-47 között sorozatban háromszor lett bajnok, ehhez 1960-ban tudott még egy győzelmet hozzátenni. Nagyszerű, közel 0,9-es gólátlaga ellenére gólkirályi címet sosem tudott szerezni. Az IFFHS statisztikái szerint ugyanakkor a világon a legtermékenyebb játékos volt azok közül, akik egész pályafutásuk során ugyanazt a csapatot szolgálták. A statisztikákban is mérhető teljesítménye mellett ki kell emelnünk, hogy ahogy ő tanulhatott Zsengellértől, úgy mellette nőtt fel többek között Göröcs vagy Kuharszki.

Edzői végzettséget 1960-ban szerzett, és először Győrben dolgozott. Ezután Újpest, majd ismét Győr és egy kupagyőzelem, végül Eger következett, mielőtt nemzetközi terepen is megmérette magát. 1970-71-ben a lengyel Górnik Zabrze csapatának kispadján ült, és a bajnoki címet valamint a kupát is elhódította. Következő állomáshelye a spanyol Real Betis volt, amelynél öt szezonon keresztül dolgozott, utolsó évében megszerezték a Király Kupát. Egy évig a madridi Atléticónál is edzősködött, és velük ugyan nem nyert semmilyen trófeát, egész spanyolországi pályafutása elismeréseképp mégis kiérdemelte a „Mágus” becenevet az ottani szurkolóktól.

Visszavonulása előtt még egy évig irányította az Újpestet. 1996-ban Újpest díszpolgárává választotta, 2003-ban pedig róla nevezték el a lila-fehér klub stadionját. 2006. augusztus 1-jén, kereken öt esztendővel ezelőtt, Budapesten hunyt el.

megosztom