1. A futball nagy pillanatai elrepülnek
A Brazília elleni negyeddöntőben az Egyesült Államok a hosszabbítás utolsó másodperceiben egyenlített, ezzel tizenegyesrúgásokra mentette a meccset. Abby Wambach fejese a továbbjutást is jelentette, mert a "szétlövésnél" már jobbak voltak, mint a dél-amerikaiak. Az amerikaiak számára valóságos katarzissal ért fel a 122. percben szerzett találat - de a "másik" 121 perc számukra egy nagy semmi volt.
Az amerikaiak unalmasnak találják a játékot - részben a kevés gól miatt - így az internetes videó megosztók világát élve nem látják értelmét, miért kellene másfél-két órát megnézni egy mérkőzésből, mikor a lényeget külön is megtekinthetik - mindössze 1-2 percben.
2. A többi sportág árnyékában
Az amerikaiak szerint az európai futballban gólt szerezni nagyon nehéz dolog, mégis szinte ugyanúgy esik minden találat. Az az érzésük, hogy ezt már látták korábban. Az amerikai foci erőszakos, gyors és látványos kitörései nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, mint egy jól eltalált lövés vagy éppen védés.
A kosárlabdában látható zsákolások, hárompontosok, blokkolások egyelőre jobban mozgatják a tengerentúli emberek fantáziáját. Manapság a baseball is egyre kevésbé népszerű a tengerentúlon, pedig az a sport ízig-vérig amerikai, mégis unalmassá kezd válni az amerikai emberek számára, mert lassan történnek benne az események. Ha a "saját" játékukat sem kedvelik már, akkor egy "idegen" és hasonlóan "unalmas" sportágat sem fognak megszeretni.
3.Túl nagy a pálya, és miért van piros lap?
Az amerikaiak számára érthetetlen lehet a végleges kiállítás szabálya, vagyis a piros lap. Az emberhátrányba került csapatnak lényegesen csökkennek az esélyei a győzelmet illetően, így felborulhat a játék menete. Mivel ez a "négy nagy" tengerentúli sportágban ismeretlen fogalom, ezért ellenérzéseket vált ki belőlük a futball ezen eleme. Szintén antipatikus számukra az óriási játéktér. Ha kisebb lenne a pályafelület, több akciót, ütközést és persze gólt láthatnának, ráadásul a túl nagy pálya miatt az NHL-hez vagy az NBA-hez képest a játékosok a televízióban pici kis bábuknak látszanak - hiába a számos kamera és technikai segédlet.
4. AZ ESPN-t nem érdekeli a foci
Jobbá tehetné a helyzetet, ha a média kicsit "rásegítene" a népszerűsítésre. A világ egyik legnagyobb televíziós csatornája azonban nem karolja fel eléggé az európai futballt. Az ESPN segíthetne a labdarúgás kedveltebbé tételében, de az igazi nagy tornákon kívül szinte semmilyen nézettséget nem produkál a futball - márpedig a nézettség a kereskedelmi médiában a "mindent" jelenti. A németországi vb negyeddöntőjében az USA győzelmét Brazília felett 3,9 millió néző látta. Összehasonlításképpen a tavalyi, dél-afrikai férfi vb-n az angolok elleni csoporttalálkozót 17 millióan nézték, de a másik két csoportmeccset is közel 8 millióan tekintették meg. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy volna keresnivalója a focinak odaát, mégsem indul komolyabb kampány a sportág felfuttatásáért.
5. A bíró személye
Az amerikai sportokhoz képest a játékvezető szerepe a futballban túlzottan fontos lehet. Egy kosárlabda-mérkőzésen ugyan a bíró szintén szubjektíven ítélhet meg egy szabálytalanságot, de képtelen befolyásolni érdemben a mérkőzést, nem úgy, mint például egy focibíró (lesgól). A játékvezető tévedései olykor súlyosan beleszólhatnak egy meccs végeredményébe, ráadásul az amerikai néző számára érthetetlen lehet, hogy bizonyos szituációk után miért rohanják le a játékosok a "sporit", hogy meggyőzzék igazukról. Ez a bíró szerepének komolytalanságát sugallhatja számukra, és ennek okaként magát a sportot is komolytalannak látják.
6. A játékidő és az érthetetlen szabályok
Az európai futballban nincs tiszta játékidő, ami megint csak eltért az Amerikában népszerű sportoktól. Valóban előfordulhat, hogy a 90 percből futballal csak 50-60 perc telik el, a maradék időt az ápolások, szabálytalanságok stb. teszik ki. Egy másik probléma az USA-belieknek a szabályok tág értelmezése. Ugyan az európaiak számára világosak a futballban megengedett dolgok, de egy amerikainak nem egyértelmű, hogy egy-egy szabálytalanságot miért is fúj le a játékvezető - hogy a lesről már ne is beszéljünk...
7. Sztárok hiánya
A legnagyobb amerikai sztársportolók a kosárlabdázók, a baseballozók és az amerikai focisták közül kerülnek ki. Nem véletlenül: ezekben a sportágakban jóval több pénz áramlik, mint mondjuk az öreg kontinensen. A legnagyobb "királyok" hatalmas összegeket tesznek zsebre, a fiatalok azt látják, hogy NBA-játékosként milyen jól lehet élni. Az sem segíti a sportág kedveltebbé tételét, hogy az amerikai futballisták nem feltétlenül vívtak ki maguknak rokonszenvet. Landon Donovan ugyan ismert játékos Amerikában is, de mégsem kedvelik úgy, mint egy NBA-sztárt, de ugyanez a helyzet Tim Howarddal vagy éppen Jozy Altidore-al. Az Egyesült Államok még nem tudott kitermelni magának egy igazi labdarúg világsztárt, aki a fiatalok számára is példakép lehetne. Hiába vannak jó labdarúgóik, ma az amerikai kisgyerekek inkább LeBron Jamesek akarnak lenni, nem pedig Landon Donovanek, vagy éppen Wayne Rooney-k.
