Forma-1

Párhuzamos életrajzok - Trulli és Fisichella I. rész

  • Kele János
megosztom

Mindketten jócskán több, mint 10 esztendeje szolgálnak már a Cirkusz legkülönböző csapatainál, mégis gyakorta messzire elkerülte őket a szerencse. Mindkettejük karrierjében feltűnik majd egy bizonyos Flavio Briatore, és bizony nem feltétlenül a legelőnyösebb oldalát mutatva. Szintén közös pont lesz életutukban egy Fernando Alonso nevű spanyol fiatalember, aki szintén nagy hatással volt az akkor már rutinosnak számító olasz pilóták további eredményeire - szintén nem túl jó előjellel.

Fisichella és Trulli a 2009-es Belga Nagydíj időmérő edzése után

Mindketten a 70-es évtized szülöttei, annak az évtizednek, amelynek  nem sok siker jutott a Forma-1-ben; Michael Schumacher árnyékában ennek az évtizednek mindössze két világbajnoki cím jutott: az 1971-ben született Jacques Villeneuve és a '79-es "évjáratú" Kimi Raikkönen jóvoltából. Ebből is kitűnik, hogy az akkoriban születetteknek bizony nem volt egyszerű dolga a Száguldó Cirkuszban. Két hősunk közül Fisico az idősebb, szinte pontosan másfél évvel korábban a kis Giancarlo 1973 januárjában Rómában, míg a kis Jarno 1974 júlusában, Pescaraban látta meg a napvilágot. A Giancarlo név választását talán nem kell magyaráznunk, ám a Jarno minden bizonnyal idegenül cseng az olasz nyelvet ismerők számára is. Nem véletelenül, hiszen Trulli szülei (csak mellékesen: megrögzött motorsport rajongók) egy finn motorversenyző emlékére választották fiuk keresztnevéül. Jarno Saarinen 1973-ban Monzában szenvedett halálos balesetet.

Innentől tehát a Trulli útja kijelöltetett. 1983-ban, tehét nem egészen 10 esztendősen már versenyszerűen gokartozott, ám természetesen még csak a mini osztályban, ahol egészen 1986-ig nyüstölte a pedálokat. Már itt is megmutatkoztak csodálatos adottságai, hiszen sorra nyerte a versenyket korosztályában, ám ami a későbbiekben következett, az minden képzeletet felülmúlt: az aktív versenyzők közül ugyanis mindmáig Jarno Trulli rendelklezik a legfényesebb és legeredményesebb gokartos múlttal! És a régiek közül sem sokan tudnak vele versenyezni... 1987-től egészen 1995-ig folyamatosan versenyzett ebben a géposztályban, azaz még  F-1-es debütálását megelőzően két évvel is! Az olasz gokartbajnokságok szinte örökös győztesének mondhatja magát, de ezen kívül győzött a hong-kongi gokart Grand Prix-n is, valamint az Ayrton Senna gokartemlékverseny kétszeres győztesének is vallhatja magát. Természetesen a világnak is megmutatta magát, ekkor már, mint a legnagyobb olasz reménység, elvégre kétszer egyhuzamban megnyerte a gokart-világbajnoskágot!

Mindeközben néhány 10 kilométerrel odébb Rómában is útjára indult egy rendkívüli módon tehetséges ifjonc: Giancarlo Fisichella. Az ő karrierje ugyan Trulliéhoz képest később indult csak (hiába Fisi az idősebb), ám eredményességben megközelítette honfitársát; habár meg kell jegyeznünk, hogy többnyire jó érzékkel elkerülték egymást a gokartos erőpróbákon. 1988-ban már pole-ban volt a junior gokart-világbajnokságon, majd a következő évben ugyanezen a viadalon a negyedik helyen futott be. Mindeközben pedig kétszer is volt második a junior gokart EB-n, valamint interkontinentális bajnoki címet is szerzett. Ekkor azonban épp időben a Forma-autókra váltott, és nem maradt továbbra is a gokartban, mint Jarno. Ekkoriban már vitathatatlanul Itália legnagyobb reménységeit látták bennük a szakemberek, és már csak azért is óriási becsben tartották őket, mert az olasz versenyzők ebben az időben bizony nem halmozták a sikereket a Cirkuszban.

Fisichella 1994-ben harmadszori nekifutásra megnyerte az olasz Forma-3-as bajnokságot, méghozzá imponáló fölénnyel: 10 győzelmet és 11 pole pozíciót szerzett az évad során. Ennél azonban sokkal inkább növelte az ázsióját azzal, hogy vendégszerepelt a brit szériában, méghozzá az angol Forma-1-es nagydíj betétfutamán. Ráadásul az olasznál jóval erősebb mezőnyben a negyedik helyet szerezte meg. Miközben Jarno még mindig gokartozott, Fisico 1995-re a Minardi csapat hivatalos tesztpilótájává lépett előre, és fejlődése érdekében a Német Túraautó Bajnokságba igazolt át. A német sorozatban Alfa Romeójával a 15. lett, míg a világbajnokságban - ahol szintén indult - 10. helyen zárt. 1996-ot is ebben a két sorozatban kezdte, ám befejezni már nem tudta: a Minardi ugyanis kirúgta addigi pilótáját, Giovanni Lavaggit, és a helyére Fisico ülhetett be!

Eközben Jarno Trulli is váltásra szánta el magát, és abbahygta a gokartozást: a német Forma-3-as bajnokságban lett negyedik végül, ám ami talán ennél fontosabb volt, hogy mindezt a Benetton Junior csapatának tagjaként érte el.  Fisichella pedig 8 futamon már a Forma-1-ben is megmérette magát, pontot szerezni azonban nem tudott. Ennek ellenére a tehetségeket jó érzékkel felismerő Eddie Jordan nem habozott őt leigazolni 1997-re a Jordanhez! A csapat másik pilótája pedig egy bizonyos Ralf Schumacher lett... A Minardinál így megüresedő helyre a csapat ismételten olasz pilótát szeretett volna megnyerni. A választás pedig nem is eshetett volna másra, mint Jarno Trullira! Az 1997-es idénynyitót tehát mindkét hősunk testközelből élhette meg, ami gyakorlatilag annyit jelentett: elérték céljukat. Ám ahogy az már lenni szokott, egyrészt evés közben jött meg az étvágy, másrészt néhány nagyhatalmú, nem mellesleg olasz nemzetiségű személy ekkoriban már jóval többet várt tőlük. Ők voltak a Ferrari hazájának legújabb bajnok-reménységei.

A két pilóta F1-es pályafutásáról a következő részben olvashattok.

megosztom