Thiago Alcantara hanyag eleganciával két lépésről, jobbal, jó negyvenről Sommer fölött a kapu bal oldalába ívelte a szabadrúgáshoz letett labdát. Parádés alakítás volt. A gól szépségét csak a fontossága múlta felül, Spanyolország U21-es válogatottja ezzel a találattal biztosította be győzelmét Svájc ellen a dániai Európa-bajnokság döntőjében. A hétvégi siker egyben üzenet volt a világnak: a spanyol labdarúgás aranykorszaka még hosszú évekig kitolódhat. Hogy meddig, azt most még senki sem tudja, abban viszont szinte mindenki egyetért, hogy amíg a Barcelona holland licenc alapján felépített és katalán következetességgel működtetett utánpótlásbázisa ilyen mennyiségben és minőségben ontja a tehetségeket, addig más számára bevehetetlennek tűnik a futballvilág trónja. A Bajnokok Ligájában folyamatosan, az Európa és világbajnokságokon kétévenként szembesülhetünk a szimbiózis erejével, 2022-ben pedig arra is választ kaphatunk, hogy ez a bizonyos katalán kapocs kompatibilis-e Katarral is.

A következő évtized első vb-helyszíne nem csak pénzzel és pompával, hanem jól felépített stratégiával és nem titkoltan, a jelenleg legeredményesebb szakmai koncepció importálásával készül a díszelőadásra. A szereplők kiválasztása elkezdődött, igaz, gyerekszínészként egyelőre valamennyien csak reménykednek abban, hogy a casting után később a felnőtt társulatnak is tagjai lesznek. A producerek mindenesetre már jó ideje azon dolgoznak, hogy a legjobb forgatókönyvvel együtt megszerezzék a legfelkészültebb rendezőt is, aki nem más, mint Pep Guardiola.

A negyven esztendős edző katari kapcsolata nem újkeletű, 2003 és 2005 között játékosként az Al-Ahli nevű csapatot erősítette. Akkoriban egyébként sztárok sora gondolta úgy, hogy aktív jelenlétével népszerűsíti az arab miniállamban maximálisan támogatott labdarúgást. A Q-League 2003-as indulásakor a tíz élvonalbeli klub mindegyike tízmillió dollárt kapott a Katari Olimpiai Bizottságtól azért, hogy nemzetközi klasszisokat szerződtessen. Guardiola mellett így igazolt a Perzsa Öböl menti országba többek között Stefan Effenberg, Mario Basler, Marcel Desailly, Frank Leboeuf, a de Bour fivérek, Ronald és Frank valamint Gabriel Batistuta. A cél egyértelmű volt, a szövetség a hazai játékosok teljesítményét próbálta serkenteni a sztárok megvásárlásával, a terv azonban nem igazán jött be, a bajnokság színvonala nem emelkedett. A busásan megfizetett külföldiek (Batistuta két év alatt nyolc millió dollárt tett zsebre) évekkel később hoztak igazi hasznot, óriási szerepet vállaltak abban, hogy Katar megkapja a 2022-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát, hiszen mindannyian emellett kampányoltak.


Guardiola sem lógott ki a sorból, társaival együtt kötelességének érezte, hogy népszerűsítse a pályázatot. 2010 februárjában mindez hivatalos formát öltött azzal, hogy sajtótájékoztató keretében bejelentették, ő lesz a 2022-es vb megrendezésére kandidáló katari pályázat nagykövete. A Barcelona vezetőedzője akkor halkan azt is hozzátette, hogy egyszer szívesen lenne szövetségi kapitány is, igaz, nem konkretizálta, melyik válogatottat irányítaná. Az a félmondat árulkodó volt, s mint egy évvel később kiderült, a katariak értettek a célzásból, vagy legalább is magukra vették Guardiola sejtelmesnek tűnő kijelentését. Mivel a 2018-as helyszínre Spanyolország is kandidált Portugáliával együtt, furcsa helyzet állhatott volna elő, ha sikertelen nevezés esetén a spanyolok ismét beszállnak a négy évvel későbbi torna lehetséges rendezőinek sorába. Akkor ugyanis Guardiolának - ha következetes akar maradni – nem csak Katar mellett, hanem közvetett módon saját hazája ellen is kampányolnia kellett volna. S bár ezt nyilván soha nem tenné, kényelmetlenül érezte volna magát abban a helyzetben. A problémát az azóta vesztegetési gyanúba keveredett, de abból profi módon kimosakodott FIFA oldotta meg azzal, hogy tavaly december 2-án egyszerre jelölte ki a 2018-as (Oroszország) és a 2022-es (Katar) vb rendezőjét.

Apropó, FIFA! A június elsejei elnökválasztást megelőző botrányról ma már alig esik szó, pedig van még elvarratlan szál. Elsősorban Bin Hammam szerepe kérdéses, az Ázsiai Labdarúgó Szövetség katari elnöke ugyanis amilyen váratlanul tűnt fel Joseph Blatter kihívójaként, olyan hirtelen lépett vissza a jelöltségtől. Pedig a vád súlyos volt, állítólag 40 ezer dollár kenőpénz járt egy-egy voksért, a vélt megvesztegetési kísérlet árnyékában pedig nem kisebb személyek álltak, mint Jack Warner, a CONCACAF zóna első embere, amúgy a FIFA alelnöke, valamint Észak és Közép-Amerika néhány futballvezetője. Miután a szintén gyanúba kevert Blatter szokás szerint tisztázta magát az ügyben, az elnökhöz hű potentáltak Bin Hammammal akarták elvitetni a balhét, ő azonban ezt nem várta meg, a vizsgálat és a választás előtt hátat fordított a bűnbak kereső hadjáratnak. Azóta csend van. Színjáték volt az egész? Lehet, hogy egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlott a komédia, amelyben a katariak beáldozták emberüket az ölükbe hullott vb-rendezésért cserébe? Minden elképzelhető…

Visszatérve a Guardiola-Katar vonalhoz, a 2022-es győztes pályázat kihirdetését követően nem szakadt meg az arab olajmágnások és a katalán edző közötti kapcsolat, sőt, az addiginál még szorosabbá vált. Ugyanakkor más dimenzióba került azzal, hogy az ázsiaiaknak most már nem kellett izgulniuk azért, hogy megkapják-e a rendezés jogát, így aztán teljes erővel kiszemeltjükre koncentrálhattak. S hogy még inkább nyomatékot adjanak tervüknek, az év elején konkrét ajánlattal kínálták meg Gardiolát. Természetesen nem egyedül ácsingóztak érte, a sztáredző menedzsere szerint a CSZKA Moszkva, az Inter, a Chelsea és a Manchester United is konkrét ajánlattal kereste meg az egykori remek középpályást. Pep azonban nemet mondott valamennyi klubnak, és a barcelonai szerződésének meghosszabbítása előtti napokban visszautasította a katariak által felkínált lehetőséget is.

S hogy mire mondott nemet Pep-mester?

A kellemetlen dopping-sztori

Pep Guardiola játékos-pályafutásának levezető szakaszát, majd edzői karrierjének kezdetét ha beárnyékolni nem is tudta, de kissé megzavarta egy ügy. A történet tíz évvel ezelőtt kezdődött, az akkor 30 esztendős középpályás a Brescia csapatában futballozott, és a Piacenza elleni bajnoki után dopping ellenőrzésen kellett megjelennie. A vizsgálat a megengedett 2,0 helyett 3,5 nanogramm nandrolont mutatott ki a szervezetében. Az olasz szövetség a vétségért négy hónapra eltiltotta a futballtól, a bíróság pedig hét hónapos felfüggesztett börtönbüntetéssel és 50 ezer eurós bírsággal sújtotta a játékost. Guardiola mindvégig az ártatlanságát hangoztatta, fellebbezett az ítélet ellen. Hat évet kellett várnia arra, hogy előbb a fellebbviteli bíróság, majd az Olasz Labdarúgó Szövetség is megszüntesse ellene az eljárást.

Már-már úgy tűnt, hogy lezárult az ügy, amikor az Olasz Olimpiai Bizottság mellett működő doppingellenes bizottság leporolta az aktákat. A szervezet elfogadhatatlannak tartotta,hogy felmentették Guardiolát, mondván, az eljárás érthetetlen okok miatt fejeződött be, ezért Ettori Torri ügyész új tárgyalás lefolytatását kezdeményezte. A bíróság elfogadta az indítványt, 2009. szeptember 15-én - nyolc évvel a pozitív eredményt hozó vizsgálat, és két évvel a felmentő ítélet után újra megpróbálták elmeszelni az akkor már a Barcelonával szárnyaló edzőt. Nem sikerült. Szeptember 29-én végleg ejtették a vádat, Guardiola megnyugodhatott (a jóakarói kevésbé), és dolgozhatott tovább. A sors fintora, hogy idén tavasszal, az El Clásico sorozat kellős közepén ismét előjött a dopping téma, ezúttal a Real Madrid részéről. Ez az eset azonban inkább a lélektani hadviselés része volt, senki nem vette komolyan a vádakat. Bár ki tudja, lehet, hogy nyolc év múlva valaki megint késztetést érez arra, hogy megkeverje a… szert. Nos, az emírség futballvezérei felettébb szokatlan kondíciókkal kedveskedtek Guardiolának, 2014-től 2022-ig, a világbajnokság végéig szóló kontraktust toltak az orra elé, plusz prémiumok nélkül, szezononként nettó 22 millió eurót fizettek volna neki, ha elfogadja a felkérést. Ő azonban köszönte szépen, hogy gondoltak rá, de udvariasan visszautasította az ajánlatot, majd néhány nap múlva aláírt egy évet a Barcelonához. Okosan tette. Tudta, hogy sem a katariakat sem őt nem szorítja az idő, a Barcánál 2012-ben lejáró szerződése és az új ajánlat kezdete közötti két esztendőben lesz ideje bőven gondolkodni azon, hogy valamelyik európai óriásnál, vagy az ,,arab törpénél” gyakorolja tovább a szakmát.

2011 tavasza nem gyengítette Guardiola addig sem bizonytalan pozícióját. Szárnyalt a Barcelonával, s bár a Király Kupát a hosszabbításban elbukta a csapat, az El Clásico dömpingből összességében jól jött ki, sorozatban harmadszor lett bajnok, és a második BL-győzelemmel újra elfoglalta a klubfutball trónját. Három éven belül tíz trófea - a maga nemében világcsúcs, pláne úgy, hogy a sikerszériát egy ,,első csapatos” edzővel érte el a Barca. A katariaknak sem kellett több, újra feltűntek a színen, miután gratuláltak Guardiolának a Manchester United elleni győzelemhez, a BL-döntő másnapján meglepték őt egy az országuk címerével és az edző nevével díszített tortával. Hogy aztán ez valóban váratlan volt-e, vagy inkább egy jól időzített marketing fogásról volt szó, azt csak az érintettek tudják, mindenesetre a szeletelés pillanatában készült közös fotón a megilletődöttség halvány jele sem látszott az arcokon. Az arabok persze nem érték be holmi torta akcióval, még inkább megerősítették szándékukat, emeltek a téten. Hamad Bin Khalifa Al Thani sejknek, Katar emírjének beleegyezésével 36 millió euróra módosították az ajánlatot, a megállapodás dátumát pedig előrehozták egy évvel, azaz a tervek szerint már 2013-tól ketyeg Guardiola szövetségi kapitányi szerződése.

Addig persze még sok millió tonna olajat kitermelnek a sivatagban, a katalán kedvenc akár meg is gondolhatja magát, a Marca sportnapilap információi szerint egyébként rápihen majd a következő feladatra, és csak egy év szünet után, 2014-ben folytatja a munkát. A történetben sok még a bizonytalanság, egyvalami azonban állandósulni látszik: Katar kitartóan küzd Guardioláért, s vele együtt azért az utánpótlás-nevelési szisztémáért, amelyből a mai Barcelona táplálkozik, és hosszú időre meghatározhatja a klub - és a spanyol válogatott - eredményességét. Az ugyanis nem kétséges, hogy ha Guardiola elfogadja az ajánlatot - ami egy-két év múlva nyilván nem 36 millióról szól majd (ugye, hogy okos ez a katalán), akkor vele együtt az eddig felhalmozott tudásból, szakmai tapasztalatból, nevelési-képzési szisztémából is átszivároghat valamennyi az öböl menti paradicsomba.

Hogy valójában mit is jelent mindez, hogyan működik a Barcelona játékos-neveldéje, a La Masia, mitől különleges az a képzés, ami a katalán klubot a világfutball tetejére emelte, az a következő cikkünk témája lesz. Aztán betekinthetünk abba a rendszerbe is, amelynek képviselői - közöttük Lionel Messi felfedezőjével - immár a világ számos országából gyűjtik a tehetségeket Katarnak, és nevelik őket egy szupermodern akadémián - előkészítve ezzel a terepet Guardiolának.
Már persze, ha egy év múlva ő is úgy akarja…