Európa Nagydíj előzetes

Fapados Monaco avagy Valenciába érkezik az F1 mezőnye

  • Kele János
megosztom

Két utcai verseny után ismét nem mindennapi helyszínen körözgetnek a világ leggyorsabb autóversenyzői a hétvégén - Valenciára azonban csak a legnagyobb jóindulattal lehetne ráfogni azt, hogy utcai, vagy netalántán városi versenypálya lenne. Sokkal inkább a rakpart nagydíjára hasonlít…

A 2010-es Európa Nagydíjon Lewis Hamilton vezet egy McLaren Mercedest.
Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a helyzetet, azt mondanám, a valenciai aszfaltcsík, mintegy montázsa a monacói és a montréali pályáknak: előbbiből a versenyvonalat határoló betonfalakat, utóbbiból pedig a hosszú, padlógázas egyeneseket csenték el az építői. Így azonban kicsit toldozott-foldozottnak tűnik maga a pálya, nincs igazi jellegzetessége, nem túl egyedi a vonalvezetése - olyan, mintha a tervezői csapat innen-onnan összegyűjtött ötleteket pakolt volna egymásra, és aztán az egészet rászuszakolta volna egy kikötő látképére. A versenyzők sincsenek odáig egyébként Valenciáért, a nézők meg egyenesen utálják: van ugyanis olyan lelátó a pálya mellett, ahonnan egy betontömbön kívül semmit nem lehet látni.

Annak idején egyébként városi, sőt villanyfényes városi pályaként harangozták be Valenciát - azon, hogy villanyfényt nem kaptunk, nem különösebben lepődtem meg. Na, de hogy várost sem… Pedig pontosan ez a helyzet, magából a városból egyáltalán semmit nem látni errefelé, nyoma sincs a szűk utcáknak, a hepehupás aszfaltnak, vagy a nagyon magas kerékvetőknek. Vannak viszont helyettük pompázatos magasságokba emelkedő daruk, majomfogó hálók, az ezeket eltakarni akaró betonmonstrumok; így aztán az aszfaltcsík nagyjából úgy néz ki, mint egy óriási betonteknő, amiben időnként feltűnik egy-egy száguldó versenyautó. Pontosan az hiányzik Valenciából, ami miatt megéri utcai versenypályát építeni manapság: a különlegesség. Ilyet ugyanis kis túlzással bármelyik ország bármelyik kikötőjében fel lehetne húzni, a látkép nem sokat változna… Nem véletlenül beszélt tehát arról a napokban Heikki Kovalainen, hogy ő speciel csak fél-városi pályának nevezi Valenciát.

Ha igazán különleges nagydíj rendezésére nem is jó a valenciai teherkikötő, arra éppen megfelelő, hogy egy izgalmas, néhány Safety Carral, vagy ne adj’ Isten piros zászlóval tarkított futamot összehozzanak rajta a pilóták. Mondjuk eddig többnyire ez sem jött be, az itteni versenyek mindösszesen arra voltak jók az elmúlt években, hogy az ember szunyókáljon rajtuk egy jóízűt. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy aki látta tavaly Webbert, amint repülni tanul Kovalainen hátán, az mindent látott az valenciai Európa Nagydíjak történetéből.


Idén azonban végre van kilátás néhány izgalmasabb momentumra is, a már tavaly is igen aktív Kobajasi például váltig azt hajtogatja, hogy most minden adott egy kitűnő, előzésekkel tarkított versenyhez. Én abban teljesen biztos vagyok, hogy a derék japánon semmi sem fog múlni, elvégre ő már akkor is bőszen kerülgette az ellenfeleket, amikor DRS-nek meg KERS-nek híre hamva nem volt… Ráadásul az is az izgalmas verseny teóriáját látszik erősíteni, hogy az utóbbi két futamon egyre több pilótának gurult el a gyógyszere, hol Hamilton, hol Button, hol Kobajasi, hol Sutil ámokfutásain izgulhattunk - egy-egy ilyen akció pedig, teherkikötő ide, rakpart oda, még Valenciában is tud nagy galibákat okozni.

Az erőviszonyokra rátérve, azt kell mondanom, hogy nem várható különösebb változás Montréalhoz képest - legalábbis elviekben. A két pálya karakterisztikája ugyanis nagyjából megegyezik, Spanyolországban is hiába keressük a tempós, nagy leszorítóerőt igénylő kanyarokat, helyettük inkább hosszú egyeneseket, és embert próbálóan kemény féktávokat találunk. A Red Bullnak tehát nem lesz egyszerű dolga, ha tovább akarja növelni az előnyét a világbajnoki összetettben - úgy meg pláne nem, hogy a szombati időmérőn már nem használhatja a számára eddig oly sok sikert hozó speciális kvalifikációs motorbeállításokat. Illetve, hogy pontosak legyünk, használhatná, csak ebben az esetben a versenyen is ezzel kellene elrajtolnia, ami ugye kész öngyilkosság lenne a részükről.

Az F1-es Európa Nagydíj pályarajza, Valencia Papíron a valenciai pálya csak úgy hemzseg a kanyaroktól (összesen 25-ig jutottak el a számozásban), ám a valóságban ebből mindjárt le is vonhatunk kilencet, hiszen ennyi alkalommal még a fékpedált sem érintik a versenyzők kanyarodás közben. Ahogy az már csak az ilyen helyeken lenni szokott, a brutálisan hosszú egyeneseket kemény féktávok és nagyon lassú kanyarok, sikánok követik, ezért aztán a csapatoknak, főleg a szárnybeállítások terén nagyon komoly kompromisszumokat kell kötniük. A lassú kanyarokban nagyon jól jönne a meredek szárnyállás, ám az egyenesekben az lenne célszerű, ha a leszorítóerőt a minimálisra csökkentenék a versenyzők - ennek az időmérőn egyébként nem lesz akadálya, hiszen mindenki ott nyitja ki a DRS-t, ahol csak akarja, ám a versenyen már csak a két kijelölt zónában lehet aktiválni a hátsó szárny légellenállását csökkentő rendszert.

Apropó DRS-zóna: kevés nagyobb hülyeséget lehetett látni az elmúlt évek F1-es versenyein a Kanadában debütáló kettős DRS-zónánál (mondjuk a Ferrari 2008-as elektromos nyalókája komoly versenyre késztet). Ugye, a két zóna ötlete akkor született, amikor a korifeusok Ausztráliában megbizonyosodtak arról, hogy igenis van létjogosultsága az előzéseket elősegítő szerkezetnek, és mivel szentül meg voltak róla győződve, hogy a jóból sosem elég, az első adandó alkalommal megduplázták a használati zónák számát. Az alapvető cél ugye az lett volna, hogy az esetlegesen megelőzött versenyzőnek legyen alkalma visszatámadni - ehhez képest társítottak a két DRS-zónához egy(!) mérési pontot, vagyis mind a két zónában az nyithatja ki a szárnyát, aki az adott ponton egy másodperces hátrányban volt. Ha teszem azt, valaki az első DRS-zónában előzött, a másodikban újra szárnyat nyithat, és még el is húzhat a riválisától, mint ahogyan azt Montréalban Schumacher és Webber esetében láthattuk is. Így gyakorlatilag éppen a célját nem éri el a rendelkezés…

A Pirelli eközben a szuperlágy abroncsok mellett a közepesen kemény keverékű gumikat utaztatja Valenciába, és mint a gyártó munkatársai mondják, nem elképzelhetetlen, hogy a két keverék között egy másodperces különbség is kialakuljon a versenyen - körönként. Ez nyomban csempész egy különleges varázst a futamba, lévén a különböző taktikák között nagyon nagy lehet az eredménybeli különbség, következésképpen pedig nem nehéz elképzelni azt sem, hogy valaki ígéretes rajtpozíciója ellenére eltűnjön a süllyesztőben. Ahogyan például a Mercedesek Monacóban…

A fentiek fényében tehát igen nehéz megtippelni az erősorrendet, ráadásul még abban a tekintetben sem mehetünk biztosra, hogy az időmérőn úgyis a Red Bull nyer. Nem tudni ugyanis, hogy a salzburgi csapat mennyit veszít a spéci motorvezérlés betiltásával, ami egyébként (bár hivatalosan még lehetne használni) a forró befújásos diffúzor végnapjait is jelenti. Mivel a szombati időmérő után már nem lehet babrálni a motorral, aligha lesz olyan istálló, amelyik megkockáztatja a hengerfejekbe fecskendezett benzin kipufogóban történő begyújtását a megbízhatósági veszélyek és a magas üzemanyagfogyasztás jelentette rizikófaktor miatt. Szóval, akár még az is előfordulhat, hogy a Red Bull kiskirálysága egy szempillantás alatt szertefoszlik - ennek ellenére én senkinek nem javaslom, hogy nagy összegben fogadjon az osztrákok ellen az időmérőn.

Európa Nagydíj, Valencia
Program
Első szabadedzés: 10:00 – 11:30
Második szabadedzés: 14:00 – 15:30
Harmadik szabadedzés: 11:00 – 12:00
Időmérő edzés: 14:00 – 15:00
Futam: 14:00 – 16:00
megosztom