Magaslabda

A sportpszichológus munkája nem arról szól, hogy beszélget a sportolóval - Lénárt Ágota

megosztom

Lisztes Krisztián mellett dr. Lénárt Ágota sportpszichológus, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának tanszékvezetője volt a hathárom.hu rádiós magazinműsorának, a Magaslabdának a vendége a szerdai adásban. A szakember többek között elmondta, hogy szakmájuk korántsem arról szól, hogy leülnek egy sportolóval és beszélgetnek, valamint azt is, Magyarországon még mindig sok edző véli úgy, hogy egy személyben mindent meg tud oldani egy sportoló vagy egy csapat körül.

A sportpszichológusi szakmáról"A sportpszichológiában sokszor azt gondolják, hogy csak leülünkk a sportolóval és beszélgetünk. Nem erről van szó, erről csak akkor, amikor meg kell tudni azt, hogy mi van a háttérben, mi a problémának a gyökere. De utána meghatározott módszerek vannak, amiket el kell sajátítani. A sportpszichológia, és önmagában a sport egy nagyon kreatív szakma, hiszen ahhoz, hogy valaki jól tudjon versenyezni, nem csak a technikai tudás szükséges, hanem azok a módszerek is, amelyek hozzásegítik a váratlan helyzetek legyőzéséhez, vagy egy kiélezett helyzetben való nyerni tudás képességéhez. A sportolás egy folyamat, ennek a folyamatnak rész kell legyen, hogy néhány versenyt elveszít, vagy beáldoz az ember a jó teljesítmény érdekében."

A gyermekkor veszélyeiről "Nagyon sok sportágban a külső motiváció a meghatározó. Ha erősen motivál az edző, a család, akkor a fiatalokat bele lehet kényszeríteni egy olyan sportolói életpályába, ami nem az ő döntésük. Ennek megfelelően a későbbiekben ebből rengeteg probléma származik, nagy a kiesés, kiugrás veszélye serdülőkorban. Az Európai Unióban különösen küzdenek ezzel a problémával, sajnos nálunk is magas a korai zárás aránya. A sportolóknak körülbelül 12 éves korukig nem az a fontos, hogy nyerjenek, hanem szeretnék jól érezni magukat, szeretnének baráti körre szert tenni. Ez ellenkezik az élsport elveivel. Az a jó edző, aki ezeket az elemeket ötvözni tudja azokkal, amelyek játékosan  megtanítják őket arra, hogy mit jelent a versengés. Nagyon sok országban fantasztikusan csinálják ezt, a finnek sportlövő példáját tudnám megemlíteni, ahol 10-12 éves korukig nem engedik a gyerekeket állva versenyezni, mert azt mondják, hogy a gerincüknek ez megterhelő. Ezért ülve rendeznek nekik különbözős versenyeket"

A magyar viszonyokról "Magyarországon is alapvető probléma, hogy nagyon hamar jó teljesítmény elérésére kényszerítik a gyerekeket, és ha nem sikerült, hamar kiselejtezik őket. A gyerekkornak nemcsak az a lényege, hogy megtanulja valaki a sportmozgásokat, hanem megtanuljon a különböző szituációkkal is bánni, és jól kijönni belőle. Ez az edzőnek is felelőssége. Nálunk az edzők nagy része még mindig azt gondolja, hogy mindent ők irányítanak, pedig a mai sport nem erről szól. Nemzetközi szinten már alátámasztott dolog, hogy a stábmunka elengedhetetlen. Sok edző, ha tudná, a konyhaasztalon megoperálná a játékosát, mert ahhoz ő jobban ért, de kénytelen-kelletlen átengedi a sportorvosnak. Orvos, gyúró, dietetikus, pszichológus, edzésmódszertanos, biomechanikus kell egy szakmai stábba."

A teljes interjút az alábbi linken hallgathatjátok meg:

megosztom