Gianni Infantino ügyesebb is lehetett volna. Amikor az UEFA főtitkára a BL-selejtező sorsolásakor párba állította a Sturm Grazot a Videotonnal, elkezdődött az össznépi esélylatolgatás, vajon mekkora esélye van a magyar bajnoknak arra, hogy egy lépcsővel feljebb lépjen. Arra a fokra, amelyik még mindig messze van a csoportkörtől, de legalább közelebb az álomhoz. Az érintettek megfutották az ilyenkor szokásos tiszteletkört, véletlenül sem ejtették ki a szájukon, hogy nekik van nagyobb sanszuk, sőt, inkább az ellenfelet dicsérték. Paulo Sousa úgy vélte, ,,fejben is erős” csapatot kapott a Videoton, Franco Foda ennél egyértelműbben nyilatkozott, a Sturm trénere szerint a lehető legnehezebb együttes jutott a Graznak.

Az éppen aktuális sorsolást követő reakciókból persze soha nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, azok nagyrészt arra jók, hogy megszólaljanak a főszereplők, élővé tegyék a száraz hírt. A dolog érdemi része most kezdődik, amikor célirányosan, az adott ellenfél játékára kihegyezve kell kidolgozni, gyakorolni a taktikát, összeállítani a keretből azt a csapatot, amelyik kiharcolhatja a továbbjutást. Anélkül, hogy belemennénk a mély szakmai elemzésbe, nézzük, mi szól a Videoton és mi a Sturm mellett, milyen előnyt élvez az egyik a másikkal szemben.

Kezdjük egy kis statisztikával, ami inkább érdekességnek, iránymutatásnak jó, a játék, az aktuális forma ugyanis sokszor felülírja a matematikát. Nos, mivel a magyar bajnokot nem emelte ki az UEFA a sorsolás előtt, ezért senkit nem érhetett váratlanul, hogy papíron erősebb csapat ellen kell megmérkőznie a Videotonnak. Hogy a Sturm hol helyezkedik el ebben az összevetésben, ahhoz a klubvilágranglista adhat némi támpontot, eszerint az osztrák Bundesliga első helyezettje a 305. a sorban, míg a Vidinek sikerült felkapaszkodnia a 376.-ra. Hozzáteszem, a kiemeltek csoportjából csak a Wisla Kraków, a HJK Helsinki és az FF Malmö áll rosszabbul az osztrákoknál, a többi gárda magasabban jegyzett, pedig olyan is van közöttük, mint a grúz Zesztafoni, a litván Ekranas, vagy a fehérorosz BATE Boriszov, utóbbi vezeti az erősorrendet az 50. pozíciót elfoglalva…Fodának egyébként abban igaza volt, hogy a nem kiemeltek közül valóban a Videoton tűnik a legerősebbnek. A FIFA-tagországok ranglistája ugyanakkor nekünk kedvez, hiszen míg Ausztria a 74., addig Magyarország az 52., bár ez kizárólag a két ország válogatottja közötti különbséget mutatja, a bajnokokat aligha minősíti, hiszen itt is, ott is légiósok erősítik a keretet.

A számokból kiindulni tehát nem érdemes, s mivel a két csapat piaci értéke között sincs egetverő különbség, ezért kijelenthető: a Videoton ,,matekban” versenyképes a Sturmmal.

Az utazásra sem panaszkodhat egyik fél sem, mindketten megúsztak egy macerás és költséges keleti túrát, az a néhányszáz kilométeres buszozás akár kellemes kirándulásnak is felfogható. Az osztrákokat csak az aggasztja, hogy július 13-án nem fogadhatják saját pályájukon ellenfelüket, mert ott éppen amerikaifutball-vb meccset rendeznek. Bevétel szempontjából nyilván jól jár a klub, kérdés, hogy a klagenfurti stadionban mennyire mozognak majd otthonosan Szabicsék. Az edző mindenesetre kikelt magából emiatt, bár ezt felfoghatjuk akár műbalhénak is, hiszen nehezen elképzelhető, hogy a klubvezetők ne tudtak volna jó előre a tojáslabdások tornája és a BL-selejtező időpontjának egybeeséséről. De hát, ez maradjon a gráciak gondja, az biztos, hogy a szurkolók részéről, legyenek azok osztrákok vagy magyarok, tökmindegy, hogy Graz vagy Klagenfurt a helyszín.

Eddig tehát hosszabbításra áll a párharc. Hogy akkor mégis mi dönthet?

Érdemes kicsit visszapörgetni az időt, és megvizsgálni, mennyire volt kiélezett a küzdelem az osztrák és a magyar bajnokságban, milyen motivációval lépett pályára a két csapat a tavaszi szezonban, melyik együttes játszott több éles meccset ebben az időszakban. Ez a faktor egyértelműen a Sturm esélyét növeli. Már maga az osztrák bajnoki rendszer (10 csapat, 4 kör, 36 mérkőzés) nagyobb koncentrációt, magasabb felkészültséget igényel, mert bár a színvonal nem nő lényegesen a magyar fölé, a nagyok (Sturm, Austria, Rapid, Salzburg, Ried) egy idényen belül négyszer találkoznak. A gráciak végeztek az élen - némi meglepetésre -, és mivel az utolsó fordulóig éles meccseken kellett hozniuk a maximumot, mindvégig motiváltan futballoztak. Nem úgy a Videoton, amelyik kis túlzással azzal múlatta a tavaszt, hogy megvédje történelme első, az ősszel már bebiztosított bajnoki címét. Arról persze nem a fehérváriak tehetnek, hogy méltó vetélytárs híján kellett végigjátszaniuk a bajnokság utolsó harmadát, Mezey doktornak ebben az időszakban több időt kellett fordítania a motivációra, mint a szakmára. Az elveszített kupadöntő sem növelte a játékosok önbizalmát, s bár a bajnoki cím megünneplése minden igényt kielégítő, európai színvonalú volt, a díjátadásra, a városi fiesztára egy újpesti vereség után érkezett a csapat. Mindent összevetve, bár a két ország legjobb együtteseiről van szó, tavasszal egyértelműen a Sturm játszott bajnokhoz méltó formában, a Videotonnak elegendő volt annyi, hogy hozza a kötelezőt.

És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ami véleményem szerint kulcskérdés a BL-selejtező végkimenetele szempontjából.

Mennyire tudnak majd hatni az edzők a csapatukra? Ahhoz persze, hogy egyáltalán tudjanak, jól kell ismerniük a játékosokat, nem kevésbé azt a közeget, ahol dolgoznak. Franco Foda ebben évekkel megelőzi Paulo Sousát. A korábbi német válogatott futballista számára ,,családi ügy” a Sturm, és nem csupán azért, mert a fia is kerettag, hanem mert három esztendeig maga is a klub játékosa volt, majd miután befejezte pályafutását, maradt Grazban, és némi rákészülés után (amatőrök, pályaedzőség), 2006-ban ő lett a főnök. Tavaly osztrák kupagyőzelem és Európa-Liga csoportkör, idén bajnoki cím, egyszóval ,,belakta magát” a Schwarzenegger Stadionba.

A Videoton portugál trénere alig egy hónapja van Magyarországon, két hete edzi a fehérvári együttest, s bár játékos-pályafutása jóval fényesebb Fodáénál, edzőként még nincs eredménye. Hogy lesz, az szinte biztos, hiszen akinek Luiz Felipe Scolari egyengette az útját, Marcello Lippi volt a mentora, és híres a ,,mourinhós” precízségéről (meg is kapta ezért a Geodéta becenevet), az nem menekülhet el a sikerek elől. Az angol másodosztályban töltött két esztendő (QPR, Swansea, Leicester) volt számára a nekifutás, az ugródeszkát pedig a Videoton jelentheti. Ehhez persze az kell, hogy valóra váljon az elképzelése, miszerint a Videoton néhány éven belül (ideális esetben a hároméves szerződésének végére) Európa egyik meghatározó csapatává váljon, vagy legalább is a Bajnokok Ligája csoportkörének állandó résztvevője legyen.

Sousa céltudatosságával, önbizalmával tehát nincs gond, játékosként ezt már többször bizonyította, ha pedig hasonló mértékű szakmai tudás is párosul ehhez, elérheti célját Fehérvárott. Az biztos, hogy edzői pályafutásának legfeszítettebb felkészülési szakaszába lépett, hiszen néhány hét alatt kell beépítenie új labdarúgókat, kialakítania egy olyan csapatot, begyakoroltatnia azt a játékrendszert, taktikát, amelyik már a Sturm Graz ellen is eredményes lehet. Így, feltételes módban. Az idő ugyanis rövid, a kétkedők sora pedig hosszú. Mert magyarok vagyunk. De hát, ezt nyilván Sousa is tudja, ha még nem is tapasztalta.