NHL

A Boston kapusa ismét lehúzta a rolót, a Bruinsé a Stanley-kupa

megosztom

Beigazolódtak Claude Julien hatodik meccs utáni szavai, miszerint a Stanley-kupa elhódításához „hihetetlen kapusteljesítményre” van szüksége egy bajnokcsapatnak - Tim Thomas pedig ezúttal sem hagyta cserben csapatát, stílusosan 37 évesen 37 védéses shutoutot elkönyvelve - az egész finálé folyamán már másodszor - csapatát 4-0-s győzelemre és bajnoki címre vezérelte a kapus. Nem is meglepő, hogy ezt követően megkapta a rájátszás legértékesebb játékosának járó Conn Smythe trófeát.

Tim Thomas, a Boston Bruins kapusa csókolja meg a Stanley Kupát, miután csapatával legyőzték a Vancouver Canucksot az NHL nagydöntőjében 2011 júniusában
A hazai pálya előnyében bíztak leginkább a vancouveri szurkolók és játékosok, hiszen az idei fináléban eddig egyik csapat sem tudott a másik otthonában diadalmaskodni. A nagy kérdés az volt, hogy az előző gyenge meccset követően fel tud-e Roberto Luongo úgy állni, mint ahogy tette azt az ötödik meccsen, amikor 1-0-ra győzött a csapata, amiből a védéseivel oroszlánrészt vállalt. Az inkonzisztens teljesítménye miatt azonban sokan kritizálták Alain Vignault vezetőedzőt, hogy miért szavaz három borzalmas bostoni fiaskó után is bizalmat Luongónak a hetedik meccsen, és végül a kételkedő kritikusoknak lett igazuk, hiszen míg Thomas mind a 37 kapuja felé irányuló lövést hárította, addig Luongo a bostoni teljesítménnyel hozakodott elő, 20 lövésből csupán 17-et hárított.

Természetesen Thomas egyedül nem könyvelhetett volna el sikert, kellettek hozzá a csapattársak: ebből a szempontból a csatárok közül Brad Marchand emelkedett ki, Patrice Bergeron első harmadban esett találatához ő asszisztált, majd a második harmad közepén betalált, és a meccs vége felé egy üres kapus találattal oszlatta szét a vancouveri kupaálmokat. Patrice Bergeron lőtte a találkozó harmadik gólját, emberhátrányban, mely gól után foghatták csak igazán a fejüket a szurkolók Luongo miatt, akin meglátszott addigra, hogy teljesen elvesztette önbizalmát: egy korongszerzést követően két védőtől szorongatva vezethette rá Bergeron a pakkot Luongóra, aki nem tudott rátenyerelni a játékszerre, holott a csatár nem is találta el jól azt, és az így becsurgott a kapus mellett. A gól igencsak vitatható volt, elvégre Bergeronnal együtt Luongo is besodródott a kapuba, de a bírók megadták, szöget ütve a Canucks koporsójába.


A lelátóról Nathan Horton nemcsak jelenlétével buzdította csapatát, hanem a bemelegítés előtt másfél órával egy kulacsból bostoni vizet locsolt a bostoni kispad elé, hogy elhozza a hazai pályát a csapattársainak. Maga sem sejthette, hogy ilyen jól sikerül a húzása.

Csupán egy kis jeget próbáltam idevarázsolni a Gardenből (bostoni aréna), hogy a saját pályánkká tegyük ezt” - nyilatkozta a húzásról az előző két bostoni hetedik meccs hőse, aki a döntő harmadik meccsén egy ütközést követően elvesztette eszméletét, és így már nem is szerepelhetett újra a fináléban.

A 43 éves Mark Recchi is egy újabb kupával a kezében vonulhat vissza a nyáron, amire elég nagy az esély. Azonban egyelőre nem törődik ezzel, és hihetetlenül boldogan nyilatkozott:

Megszereztük az első gólt, amiről tudtuk, hogy nagyon fontos idegenben. Ha helyzetbe kerültek, Timmy a helyén volt, és egészen félelmetes, hogy mennyire jól védett ma. Hihetetlen jó érzés ez. Nagyszerű srácok gyűltek itt össze a csapatban, és akármi történhetett volna a mai estén, amondó vagyok, hogy ezek a játékosok a legjobbak, akikkel valaha is játszottam.

Alain Vignault, a Vancouver edzője is elismerte a vendég kapus zsenialitását:

Nagyon nehéz dolgunk volt a kapusukkal. Ahogyan játszottak a kapusuk előtt, már az is megnehezítette a dolgunkat. Volt néhány A-kategóriás helyzetünk, melyeket sajnos nem voltunk képesek gólra váltani.”

2009 után a Bostonnak ismét sikerült idegenbeli csapatként győzedelmeskednie hetedik meccsen, és ezzel elhódítva a Stanley-kupát. 2009-ben Sidney Crosbyék hasonló kimenettel lettek bajnokok: az ötödik meccset elbukták Detroitban, behúzták a kötelező hatodikat, majd egy rendkívül szoros hetedik találkozón tettek pontot a feltámadás végére. A szoros eredmény azonban nem igazán volt jellemző erre a döntőre, már ami a bostoni győzelmeket illeti. A négy győztes meccsen 21 gólt lőttek Marchandék és csupán 3-szor kapituláltak. A vancouveri csatáralakulat impotenciáját jól jellemzi, hogy a Boston az utolsó két meccsen több gólt lőtt (9-et), mint a vancouveriek a finálé hét meccsén összesen (8-at).

A Bruinsnak 1972 óta ez volt az első bajnoki címe, ezzel pedig immáron hatszoros kupagyőztesnek mondhatja magát a klub. A másik oldalról nézve a dolgokat, a Vancouver a harmadik nagydöntőjét is elvesztette, 1994-hez hasonlóan ezúttal is a 7. meccsen. A bostoniak csapatkapitánya, a szlovák Zdeno Chara a detroiti Nicklas Lidström után a második európai csapatkapitány, akinek vezérletével Stanley-kupát szerzett az NHL-es klubja. A meccs után, a Stanley-kupa átadása előtt, Tim Thomas megkapta a teljesen megérdemelt Conn Smythe trófeát, ami minden évben a rájátszás legértékesebb játékosának jár.

A vancouveri szurkolók nehezen viselték a vereséget. Az aréna közelében számos szabadtéri vetítésre gyűltek össze az emberek, több mint százezren, de az újabb elbukott döntő után sok szurkoló a randalírozásban találta meg örömét, amit a Canucks nem tudott nekik biztosítani. Azonban bele kell nyugodniuk, hogy a 2010-2011-es szezon bajnokcsapata a Boston Bruins, és hiába nyerte meg az NHL történetének legtöbb pontjával az alapszakaszt a kanadai gárda, a Stanley-kupa döntőjére kifulladtak a húzóemberek, míg a bostoni Tim Thomas és társai csak akkor pörögtek fel igazán. A Bruins siker teljesen megérdemelt, egyedül Marc Savard sopánkodhat, hogy nem került fel a neve a kupára, amihez előfeltétel, hogy a rájátszásban legalább egy meccsen részt vegyen egy játékos, azonban a bostoni center az év elején újabb agyrázkódást szenvedett, ami miatt az idei szezon hátralévő meccseit ki kellett hagynia.

A Boston erősségét jól mutatja, hogy még olyan játékosok hiányában is képes volt elhódítani a kupát, mint Nathan Horton vagy Marc Savard. Egy igazi bajnokcsapat, egy kitűnő kapussal, remek védelemmel, és jól teljesítő csatársorral, nemcsak papíron, de immáron kimondható: gyakorlatban is.

NHL Stanley-kupa döntő

megosztom