NHL előzetes

Egy négyévtizedes korszak lezárul a hokiban - de melyik?

  • Maruzsa István
megosztom

Mindössze egy nappal az NBA után az NHL-ben is elkezdik a nagydöntőt, a Vancouver Canucks és a Boston Bruins négy győzelemig tartó, a Stanley Kupáért folyó párharcát. A legkiegyensúlyozottabb, látványos támadójátékot produkáló csapat a szezon közben néha hullámvölgybe kerülő, kőkemény védekezéséről híres együttessel mérkőzik. Sűrűn nem találkoznak, úgyhogy mindenképp érdekes, nehezen kiszámítható döntőnek nézünk elébe, amelynek a végén egy 39 vagy egy 41 éves korszak lezárul.

Előbbi a Bostoné, amely alapító tagja volt ugyan az NHL-nek, ötszörös győztesnek mondhatja magát, de 1972 óta egyetlen egyszer sem nyerte el a kupát annak ellenére, hogy azóta már ötször is járt a nagydöntőben. A 41 év pedig a vancouveri csapat életkorát jelzi, egyben azt is, hogy még sosem mondhatta magát a Kanada nyugati csücskéből jövő csapat az NHL bajnokának. Ők eddig összesen kétszer jártak a rájátszás ezen szakaszában, de mindkétszer vesztesként fejezték be az évet. 1982-ben a sorozatban négy bajnoki címet szerő New York Islanders harmadik diadalához asszisztáltak, 1994-ben pedig az 54 éves nyeretlenségi sorozatot megszakító másik New York-i klub, a Rangers győzelméhez.

Henrik Sedin, a Vancouver Canucks csatára a Boston Bruins védői előtt a két csapat NHL-mérkőzésén 2011 februárjában

Ami az idei évet illeti, a Canucks magabiztos teljesítménnyel nyerte az alapszakaszt, és szerezte meg ezzel az Elnöki Trófeát, aztán borzasztó nehezen indult számukra a rájátszás. Illetve ez nem teljesen igaz, hiszen 3-0-ra vezettek a címvédő, de tavaly óta jócskán meggyengült Chicago ellen, amely az utolsó játéknapon, szerencsével harcolta ki a playoff-részvételt. Ekkora előnyt sikerült majdnem elherdálnia a Vancouvernek, amely a hetedik mérkőzésen kicsiben lemásolta az egész párharcot: magabiztosan vezetett, visszaengedte ellenfelét a meccsbe, végül a hosszabbításban gyűrte le valahogy a Blackhawkst. Azt nem mondanám, hogy onnantól diadalmenet volt az útjuk, de tény, hogy a csapat kicsit kiengedő legjobbjai, Luongo kapus, a Sedin-ikrek, Kesler és Burrows újra egyre jobb formába lendültek, így a Nashville ellen már csak hat meccsre volt szükségük, a San Jose ellen pedig ötre. Eközben egyre nagyobb rutinról tettek tanúbizonyságot, hiszen összesen 12 olyan meccset játszottak, amelyen egy gól döntött, és ezekből 8-at megnyertek.

A Boston hatalmas presztízscsatába bonyolódott az első körben. A hozzá hasonlóan az Eredeti Hatos tagjának - és ősellenségnek - számító Montréal ellen hét mérkőzésre volt szükségük, de a továbbjutásukat így is hatalmas bravúrnak tekinthetjük, hiszen az első két, hazai pályán játszott meccset elvesztették, idegenben tudtak egyenlíteni, majd otthon átvették a vezetést, végül egy "pihenőnap" után újra otthon játszva a végső győzelmet is megszerezték. Ezután jött a második kiemelt Philadelphia, amelyet valósággal lemostak. Négymeccses söprést hajtottak végre, és a négyből hármat négygólos különbséggel nyerték. Sokkal kiélezettebb volt a Tampa Bay elleni főcsoportdöntőjük, köszönhetően elsősorban annak, hogy nem tudtak kiegyensúlyozottak lenni. Négyszer is öt gólt kaptak, és ebből csak egyszer tudtak hatot ütni. Szerencséjükre Thomas produkált két shutoutot és egy egy kapott találatot hozó mérkőzést is, ezeknek köszönhették továbbjutásukat.

Az egymás elleni mérlegüket az NHL-ben szokatlanul kevésnek számító 108 találkozó eredményeiből állapíthatjuk meg - a hetvenes évek elején a Canucks a legnyugatabbi csapatként is keletre kapott besorolást, akkor sűrűn találkoztak, de azóta papíron is távol kerültek egymástól. A 108 meccsen 68 Boston-győzelemmel szemben csak 25 Vancouver-diadal született 15 döntetlen mellett (2005-ig végződhetett x-re egy meccs Észak-Amerikában). Az utóbbi években ugyan javult valamelyest a Canucks mérlege, de nem számottevően. Így az egyetlen idei alapszakasz-mérkőzést is a Bruins nyerte 3-1-re, méghozzá idegenben.

Ami az egyes csapatrészeket illeti, szinte mindenhol jobbnak tűnik a Vancouver, legalábbis több embertől várható a jó teljesítmény. A csatárok közt Henrik Sedin (21 pont) a gólpasszokban, Daniel Sedin a gólokban (16 pont) jeleskedik, de épp kettejük között áll a kanadai táblázaton Ryan Kesler (18 pont). Igaz, ő a San Jose ellen nem nagyon villogott, de a két utolsó meccsen betalált, közte az ötödik találkozón az egyenlítést jelentő gólt is ő szerezte 13,2 másodperccel a rendes játékidő vége előtt. Rajtuk kívül ott van még Alex Burrows, de a harmadik sorukra sem panaszkodhatnak, amelybe valószínűleg visszatér a sokak által várt Manny Malhotra, aki az emberhátrányos védekezésben segíthet sokat.

A Boston első sorában David Krejcit, Nathan Hortont (17-17 pont) és Milan Lucicot találjuk, a másodikat pedig Patrice Bergeron vezeti, mellette a playoff-újonc Brad Marchanddal és a 43 éves Mark Recchivel. Szóval megvan a rutin meg a lendület is, csak nem biztos, hogy a legjobb kombinációban. A harmadik sorban Tyler Seguin mutatott még valamit - hat pont a Tampa elleni első két mérkőzésen -, de hosszútávon rá nem biztos, hogy számítani lehet.

A védelmeket eléggé eltérően kezeli a két edző, hiszen amíg a Canucksnál viszonylag sokat játszik a harmadik pár is, addig a Bruinsnál egyértelműen az első kettősre épül a védekezés. Zdeno Charát és Dennis Seidenberget csak a rájátszás harmadik találkozóján rakta egymás mellé Claude Julien, de ez nyerő húzásnak bizonyult, hiszen nekik is nagy szerepük volt abban, hogy a Montréal elleni párharcot meg tudták fordítani.

A kapusposzt az, ahol idén verhetetlennek tűnik a Boston. Tim Thomas ugyan a csapatához hasonlóan megjárt néhány hullámvölgyet, mégis rengeteget tett be a közösbe a már emlegetett kapott gól nélküli meccsekkel. Ugyanannyi gólt kapott eddig mérkőzésenként, mint a túloldalon Roberto Luongo (2,29-et), de valamivel jobb a védési mutatója (92,9 % a 92,2% ellen). Azonban nem ettől tűnik jobbnak, hanem attól, hogy sokkal jobban bánik a koronggal, kevesebbszer jön ki róla a pakk, és képes volt az idén rengeteg olyan bravúrra, amikre más nem - mi tagadás, a védői általában hagytak neki munkát, de ez azért következik a Boston védekező stílusából is.

Thomas karrierjének 10 legnagyobb védése

Végül ejtsünk még néhány szót az emberfórokról! Közel azonosan jó százalékban védekezik ki a csapatok a hátrányaikat, de amíg a Canucks az előnyeinek közel a negyedét kihasználja (24,3 %), addig a Bruins alig több mint 16 %-ot ért el ebben a mutatóban. Az egész rájátszás alatt ez volt a legsebezhetőbb pontjuk. Olyannyira, hogy az utóbbi találkozókon Julien már a hatalmas termetű Charát küldte be az ellenfél kapuja elé, hogy birkózza le a védőket és a kapust.

Összegezve a fentieket: a Vancouver jobb emberanyagból, hosszabb kispadból dolgozhat, nála van a pályaelőny, és sokkal jobb a létszámfölényes helyzetekben, ami a keménykedő Boston ellen jól jöhet - mondjuk ezt már a Boston-Tampa párharcnál is mondtam, és annyira nem jött be (viszont meggyőződésem, hogy ott Roloson hagyott ki feleslegesen egy meccset). De visszatérve a lényegre: ha másért nem, azért fog nyerni a Canucks, mert a kanadai olimpiák utáni években eddig mindkétszer a rendező városé lett a Stanley Kupa: 1977-ben Montréalé, 1989-ben Calgaryé. Na, és tavaly hol volt olimpia? Hát Vancouverben!

NHL nagydöntő

megosztom