Elemzés

A főváros keveset költ a sportra

  • MTI
megosztom

Dénes Ferenc sportközgazdász szerint egyszerűen a piacgazdasági törvényszerűségek hatására szűnnek meg, vagy éppen alakulnak át professzionálisból amatőrré a sportvállalkozások Magyarországon. A szakember az MTI-nek nyilatkozva a jelen hazai állapotok jellegzetességeként említette, hogy a televíziók csak futballt közvetítenek pénzért, más sportági eseményért nem fizetnek, közönség híján a versenyeknek tovább csökken a reklámértékük, s hogy a vidéki önkormányzatok költik a legtöbbet a sportra, amire ugyanakkor Budapest arányaiban is nagyon keveset áldoz.

A közgazdászt annak kapcsán kérdezte az MTI, hogy az öt látványsport - labdarúgás, jégkorong, kézilabda, kosárlabda, vízilabda - mindegyikében vidéki csapat nyerte a férfibajnokságot.

"Amiről beszélünk, nevezzük professzionális látványsportoknak. Ezek klasszikusan attól működnek, hogy a kijáró közönség, a televíziók, a hirdetők annyi pénzt tesznek be, a rendezvények olyan szórakoztatást kínálnak, amelyek alapján ezeket a vállalkozásokat megéri fenntartani. Ha nem éri meg, akkor ezek eltűnnek, vagy amatőrré válnak. A magyar sport ezt sose tudta, ehhez sportpiac kell, egyrészről - magyarázta a sportközgazdász Dénes Ferenc az MTI megkeresésére. - Másrészről pedig annak elfogadása, hogy a piac méretei számítanak, a piacgazdaság törvényszerűségei működnek. Ha tehát mondjuk 80 milliót lehet összeszedni egy futballcsapatnál, akkor ebből a 80 millióból kell futballozni. Ezt nehéz elfogadni."

Hozzátette: a profi sportnál számottevő mozgatóerő a közösségi érzés.

"Vannak járulékos hasznai is a professzionális sportnak, amiket az emberek szívesen tesznek magukévá. Például adott közösségben, legyen az Debrecen, Győr, Körmend, ha egy gazdag ember támogatja a csapatot, ez megbecsülést ér, normál esetben egy ilyet értékel a társadalom, s azt mondja, itt van ez az ember, aki a mi szórakozásunkra hajlandó költeni. Ez egyfelől megemeli a költségvetést, másfelől nemcsak szórakozást jelent, hanem valamilyen típusú közösségi élménye is van. Egy futballsiker, kézilabdasiker, vízilabdasiker nekünk valami többletet ad, ez része a magyarságtudatunknak" - mondta Dénes Ferenc.

A mostani állapot egyik fő jellemzője ugyanakkor az, hogy - főleg labdarúgásban - közönség alig van a pályákon.

"Vagy éppen az uszodák nézőterén, s ott is olyan áron, amelyből nem lehet eltartani egy professzionális csapatot. A televíziók csak a labdarúgásban vannak ott, semmilyen más sportágban gyakorlatilag nem fizetnek. Közvetítenek, de nem fizetnek. A hirdető pedig azért nehézkes, mert ha se közönség, se televízió, akkor mért hirdetne..."

A sportközgaszdász szerint tehát az a kérdés: akkor ki finanszírozza ezt a sportot?

"Hát a csapat tulajdonosa, de látni kell, hogy erre pénze a piac méretéből fakadóan, részben az ország fejlődésétől függően is csak egy bizonyos szintig van. Úgy 100-200, esetleg 300 millió forint erejéig hajlandó a tulajdonos a zsebébe nyúlni, tehát 1 millió euró körül lehet, amennyit egyszer, maximum kétszer, de a harmadik évben már nem tud a csapatra áldozni. Marad a köz, a valamilyen típusú közpénz a finanszírozásra, de hogy az állam finanszírozzon, ez erősen vitatható, inkább a létesítményfejlesztés, az utánpótlás-nevelés kerülhet előtérbe. Vidéken azért - például Debrecenben, ahol a Loki közösségszervező erő - már több érv jöhet szóba, az önkormányzatok helyi szinten inkább szánnak pénzt erre. Itt a különbség, hogy a közpénzeket mire fordítják, hogy egy önkormányzat költségvetésében mekkora arányt képvisel a sport. A megyei jogú városoknál ez 1 százalék körüli, vagy annál magasabb, míg az arány a magyar államnál olyan 0,3 körül van. Vagyis saját lehetőségeikhez képest messze az említett önkormányzatok költik a legtöbbet a sportra."

Dénes Ferenc szerint ez a kitétel a fővárosra nem vonatkozik:

"Budapest ugyanakkor meg végképp kivétel, mert a főváros arányaiban is nagyon keveset áldoz, és ha költ is, szigorúan csak létesítményre - Margitsziget, atlétikai stadion vagy éppen jégpálya -, illetve különféle szabadidősportok támogatására. Ezért vált az elmúlt évtizedben gyakorlatilag vízválasztóvá az önkormányzati támogatás. Ahol sok pénzt szánnak a sportra, ott jól mennek a dolgok, lásd: soproni női kosárlabda vagy éppen a debreceni labdarúgócsapat, amelyben résztulajdonos az önkormányzat. Eközben Budapesten a kerületi önkormányzatok lehetőségei szerényebbek, továbbá a fővárosi csapatok és a szurkolók között sincs olyan kötődés, nem létezik olyan típusú identitástudat, mint vidéken, ahol azonosulni is könnyebb a helyi csapattal."

A felvetésre, hogy a jelenlegi irányzat, Budapest élsportjának térvesztése megállhat-e, fordulhat-e a kocka, Dénes Ferenc így válaszolt:

"A felelethez tudni kell, hogy merre tart a magyar sport. Ha üzleti elemek lennének, minthogy a látványsportnak ez a természete, akkor Budapest elvileg óriási előnyben van, hiszen a magyar GDP több mint 50 százaléka itt van, akárcsak a vállalati adók befizetésének jelentős többsége, a személyi jövedelemadóké is, de itt van a kormányzati központ, aztán itt él 1,8 millió, vonzáskörzettel együtt több mint 2 millió ember. Szóval a tendencia akár meg is fordulhat, ha Budapest szerepe nőni fog. Kérdés, hogy az új fővárosvezetés mit lép, mivel koncepcióváltás van. Lehet, hogy a budapesti identitástudat erősödik, vagy a nagypolitika mondja azt: a sport olyan értelemben is stratégiai ágazat, hogy ez egy fontos közösségszervező erő, mert a szurkoló is fontos, nemcsak a sportolás maga, s igenis erre kell szánni közpénzeket. Ez esetben, és ha az önkormányzatok beszállnak, a fővárosnak megint nagyobb lehetőségei lesznek" - nyilatkozott Dénes Ferenc.

Ami a foci helyzetét illeti főváros-vidék viszonylatban, Európában már szétnéztünk, és hamarosan itthon is jobban belemélyedünk a témába.

megosztom