Vége. Kiosztották az érmeket, elbúcsúztak a kiesők, készülhetnek Európába a kupacsapatok, lezárult a 2010-11-es magyar bajnokság. Hogy összességében milyen volt, az egy hosszabb elemzés témája, az mindenesetre előremutató, hogy a 30. fordulóra is maradt némi izgalom és tét. Azt már korábban tudtuk, hogy néhány csapat számára nem jelent majd többet könnyed levezetésnél az utolsó játéknap, aztán lesznek olyanok is, akik már a következő idényt előkészítendő állítják össze a kezdő tizenegyet, a kiesők pedig megpróbálják maradandó élményt nyújtó és reményteljes jövőt előrevetítő búcsúval vigasztalni szurkolótáborukat. Utóbbi szándék nem igazán teljesült, a többi terv úgy ahogy bejött. A végjátékot csak az időjárás tette viharossá, amúgy csendben, szerényen, szűk körben zajlott a szezonzáró előadás.
Micsoda különbség!
Vasas-Híd–KTE-Ereco 1-1 (1-0) Vezette: Kovács J. Zoltán
Gólszerző: Ponczók a 9., ill. Dosso az 51. percbenKét, az élvonalbeli tagságát korábban meghosszabbító csapat mérkőzése nyitotta a záró fordulót, mégis más-más lelkiállapotban készültek a meccsre a Vasas és a Kecskemét futballistái. Angyalföldi szempontból a szó szoros értelmében búcsúra hangoltak, hiszen hétfőtől szétszéled a keret, a kölcsönjátékosok visszatérnek anyaklubjukba, a szerződéshosszabbítások illetve az új igazolások tekintetében pedig egyelőre több a bizonytalanság, mint a tény. A KTE labdarúgói viszont épphogy kipihenték a keddi kupagyőzelem okozta fáradalmakat, és az azt követő pezsgő-partit, így aztán kissé tompán, de sikerélménnyel felvértezve érkeztek a Fáy utcába. A gyors Vasas-góltól meglepő módon lelassult az iram, alig-alig futott értékelhető akció a pályán, Bertus kapufája okozott ugyan némi mozgolódást a lelátón (és morgolódást a hazai kispadon), a főszereplőket azonban nem élénkítette fel. Nem úgy Dosso szünet utáni megmozdulásai, a csatár előbb Véghet találta el, majd három perccel később már a fejét is használta, ami egyenlítő gólt eredményezett. A folytatásban Litsingi dejá vu jelenete borzolta csapattársai idegeit, lemásolta a kupadöntőbeli elfelejtett passzát, azzal a különbséggel, hogy most nem Tökölit, hanem Dossót hagyta ki a játékból, igaz, az elefántcsontparti nem ment neki, inkább nyelt egyet, és elsétált a helyszínről. A vége barátságos egy-egy lett, a Vasas továbbra is nyeretlen maradt otthon a Kecskeméttel szemben, bár Komjáti Andrást ezúttal ez izgatta a legkevésbé. Ő már a jövő csapatát keresi, míg kollégája, Tomiszlav Szivics az Európa Liga-szereplésre próbál hangolódni. Micsoda különbség!
A Rákóczi belefáradt a hajrába
Győri ETO-Kaposvári Rákóczi 2-0 (2-0)
Vezette: Takács János
Gólszerző: Alekszidze a 32., Dinjar a 35. percben A Kaposvár a múlt heti, Szolnoktól elszenvedett hazai vereséggel pontot tett az éremesélyével kapcsolatos találgatásokra, s mivel az ETO már régen bebetonozta magát a középmezőnybe, könnyed levezető mérkőzésnek ígérkezett a Rába-parti parti. Az is volt mintegy fél óráig, amikor Alekszidze percei következtek. A grúz csatár megmutatta, hogy ami nem megy 11 méterről, az 22-ről működik, a kihagyott büntetőjét egy bődületes ballábas bombával javította. Aztán Dinjar még melegében lehűtötte az egyenlítésben reménykedő vendégeket, akik így kétgólos hátrányból kezdhették a második félidőt. Azt a játékrészt, amely gólt már nem, némi izgalmat azért hozott, elsősorban a hazai publikum számára. Előbb Farkas tesztelte kétszer Sztevanovicsot, majd Perics a kapufát, a legvégén pedig Dudás jelezte, hogy a győriek is a pályán vannak, les miatt azonban érvénytelenítette gólját a játékvezető. Az ETO végül is szépen búcsúzott az idénytől, a Kaposvár viszont belefáradt a hajrába, és - miután az Újpest nyert - lecsúszott a ,,pontszerző” helyről. Ennek ellenére a Rákóczinak dukál a meglepetéscsapat titulus, Sisa Tibor több olyan fiatal labdarúgót épített be a rutinosnak amúgy sem mondható együttesébe, akik megalapozhatják a somogyi futball jövőjét. Persze csak akkor, ha egy-két évig még a klubban maradnak, és nem dobják őket piacra, mint ahogyan azt az utóbbi időben a Kaposvártól megszokhattuk. 
Garami még bizonytalan
MTK Budapest-Paksi FC 3-4 (1-1)
Vezette: Oláh Gábor
Gólszerző: Tischler a 37., az 52., a 66., illetve Csehi a 2., Magasföldi a 64., Böde a 67. és a 80. percbenTét már a Hungária körúton sem volt. Az MTK kiesőként fogadta az ezüstérmes Paksot, így aztán könnyed szombat délutáni játszadozásnak ígérkezett a találkozó. Így is történt, mert bár számolatlanul estek a gólok, a védekezésre túl sok gondot nem fordítottak a csapatok. A kék-fehérek már a második percben kapituláltak, a játékosok még talán a szurkolók által kifeszített transzparenst értelmezték (,,Az MTK felelősség, 123 évet meggyaláztatok”), amikor megszerezte a vezetést a Paks. Az időközben eleredő eső elmosta a vendégek mezőnyfölényét, Tischler először egy méretes potyagóllal egyenlített, majd meg sem állt háromig, és mivel csak Magasföldi tartotta vele a lépést, előnnyel kezdte a hajrát az MTK. És akkor jött Böde, aki az előző fordulóban mesterhármassal végezte ki a Vasast, most pedig rátett még kettőt parádés teljesítményére, végképp felhergelve az amúgy is zaklatott hazai szurkolókat, akik a játékosok után Garami Józsefen próbálták levezetni dühüket. A néhány hete még ünnepelt edző tűrte a szidalmakat, mintegy magára vállalva a kiesést megerősítő újabb vereséget. Pedig volt lehetőség arra, hogy a 2008-as bajnok méltóképpen búcsúzzon az NB I-től, a helyzetek azonban csakúgy, mint az utóbbi időben, most is kimaradtak. A Hungária körúton tehát hivatalosan is életbe lépett a B-terv, az azonnali visszajutás az élvonalba, ám hogy ezt Garamival, vagy nélküle próbálja teljesíteni a csapat, arra még a mester sem tudott egyértelmű választ adni. Mindenesetre a meccs utáni szurkolói reakciók nem biztos, hogy a mindenáron való maradása mellett szólnak.
Érdektelen körülmények
Siófoki BFC-Budapest Honvéd 1-3 (1-1)
Vezette: Kulcsár Katalin
Gólszerző: Homma a 40., ill. Danilo a 6., Délczeg (öngól) az 50., Czár a 90. percben Siófokon nem kellett szégyenkezni senkinek, a házigazdák a bent maradással hozták a minimumot, a vendégek pedig a stabil középcsapatokra jellemző nyugalommal érkeztek az utolsó mérkőzésre. Mivel a Honvéd eddig inkább idegenben érezte magát otthonosan, a Siófok pedig mindössze egyszer nyert saját pályáján ebben a bajnokságban, csupán egyvalaki lepődött meg azon, hogy már a 6. percben 0-1 állt az eredményjelzőn. Őt Danilónak hívják, sok köze nem volt a góljához, a labda ugyanis flipper golyó módjára pattogott a hazai kapu előtt, és mivel a brazilhoz ért utoljára, ő jegyezhette a találatot. Aztán jött egy japán, az egy héttel ezelőtt mesterhármast szerző Homma a harmadik siófoki helyzetet góllal fejezte be. A második félidő elején a már kispesti szerződéssel rendelkező Délczeg kedveskedett új csapatának, az öngóljára csak helyzetekkel tudtak válaszolni társai, a Honvéd viszont az utolsó percben Czár személyében királyt avatott, a cserejátékos eldöntötte a meccset. Néhány látványos megmozduláson kívül üde színfoltja volt a mérkőzésnek a játékvezető, Kulcsár Katalin nőiességét ellensúlyozva férfias szigorral hozta le a találkozót, amely után Supka Attila a győzelem ellenére nem volt kibékülve a körülményekkel, mondván, miért kellett délután háromkor játszani. A válasznak - ha egyáltalán meghallja valaki - legalább akkora a jelentősége, mint magának a kérdésnek: nem mindegy?
Skálázott a Zete
Szolnoki MÁV-Zalaegerszegi TE 1-3 (0-2)
Vezette: Radványi Ádám
Gólszerző: Milicsics az 53., ill. Kamber a 21., Balázs a 41., Máté (öngól) a 60. percbenA Zalaegerszegnek viszont egyáltalán nem volt mindegy, hogy hány pontot hoz el Szolnokról, csak a győzelem jelenthetett volna reményt arra, hogy a dobogó harmadik fokán fejezze be a bajnokságot, megszerezve ezzel az Európa Ligában való indulás jogát. Mindeközben a zalaiaknak arra is figyelniük kellett, mit játszik a Fradi és a Debrecen. A pályán persze szó sem lehetett arról, hogy a játékosok a vetélytársak eredményével foglalkozzanak, a vendégek úgy kezdték a találkozót, mintha csakis rajtuk múlna a bronzérem, és a szünetig két góllal egyértelműsítették, melyik a jobb csapat. A tavaszi Szolnok azonban többször bizonyította, hogy képes első osztályú teljesítményre, megtette ezt most is, ám azzal, hogy egy félidőnyi előnyt adott ellenfelének, elbukta az utolsó mérkőzését. Pedig a hazaiak a második játékrészben több gólt szereztek, mint a Zete az elsőben, pechjükre a háromból egyet a saját kapujukba, egyet a bíró lesnek látott, a maradék meg csak arra volt elegendő, hogy ne legyen túl sima az egerszegiek győzelme. A Debrecen botlásának köszönhetően Csank János csapata épphogy lecsúszott a dobogóról, bár minden bizonnyal Kamberék csodálkoztak volna a leginkább azon, ha a végén az ő nyakukba kerül a bronzérem. A ZTE teljesítménye ugyanis a tavasszal túl széles skálán mozogott ahhoz, hogy ezt megérdemelte volna.
A Haladás új arca
DVSC-TEVA-Szombathelyi Haladás 1-2 (1-0)
Vezette: Berger József
Gólszerző: Coulibaly (11-esből) a 26., ill. Sipos az 57., Halmosi a 67. percbenA DVSC viszont az őszt ,,adta oda” riválisainak, későn jött az edzőváltás, és ez sokba került a Lokinak. Anyagiakban mindenképpen, hiszen az utóbbi években a nemzetközi kupákban is érdekelt bajnokcsapatnak az idén nem oszt pénzt az UEFA. Hogy a debreceniekben mély nyomokat hagyott a Scasny-éra, az a Haladás ellen is kibukott, mert bár a mérkőzés első felében vitte őket a Kondás-féle lendület, a szünet után képtelenek voltak folytatni eredményes játékukat. Ez persze amennyire Coulibalyék kritikája, legalább annyira a Haladás dicsérete, akik házi gólkirályuk, Kenesei nélkül is megfordították a meccset, megszerezve ezzel szezonbéli második idegenbeli győzelmüket. A szombathelyiek a bajnokság végére tehát új arcukat is megmutatták, az ugyanis, hogy a fél évvel ezelőtt eltemetett csapat a középmezőnyben tudott végezni, a parádés hazai sorozatának köszönhető. Ha tehát Aczél Zoltánnak szombaton az volt a célja, hogy csapatára vendégként is felhívja a figyelmet, jelezve ezzel, hogy a következő szezonban akár éremesélyesként is számolni kell a Haladással, akkor a terv tökéletesen bejött. Debrecenben viszont nincs más út, jövőre valamit nyerni kell ismét ahhoz, hogy ne egy sikerkorszak végét jelentse az elmúlt esztendő.
Érem a Fradi-szurkolóknak
Ferencváros-Lombard Pápa 3-0 (1-0)
Vezette: Fábián Mihály
Gólszerző: Schembri a 45., Morales a 71., Dragóner a 89. percben A bronzért hajtó trióból a Ferencváros volt a legkedvezőbb helyzetben. Az Üllői úton elég volt csak arra figyelni, hogy a Fradi legyőzze a bajnokság hajrájára kissé hitehagyottá vált Pápát, és akkor lényegtelen, mit játszik a Debrecen és a Zalaegerszeg, megvan a harmadik hely. Erre mondják, hogy győzelmi kényszer, ami mifelénk inkább bénít, mint felold, és ez a görcsösség meg is határozta a zöld-fehérek első félidei teljesítményét. Igaz, az ellenfél nem volt hajlandó statisztálni egy gálameccshez, keményen odatette magát a játék lassítása érdekében, és az agresszív védekezéssel sokáig nem tudtak mit kezdeni a hazaiak. Fokozta a feszültséget, hogy időközben a ZTE és a DVSC is megszerezte a vezetést, az Üllői útra szállított bronzérmeket tehát még korai lett volna kicsomagolni. A szünet előtti percben aztán Schembri gólja nyugtatta meg a szurkolókat, a legnagyobb megkönnyebbülést azonban a forró dróton kapott Haladás-találatok, majd az ezeket követő Morales megmozdulás jelentette. A profi pályafutásától búcsúzó, csereként beállt Dragóner állította be a végeredményt, ekkor már zúgott az ,,Európa! Európa!”, hat év után ismét nemzetközi kupasorozat résztvevője lett a Ferencváros. A klubot övező elhúzódó bizonytalanság, a tulajdonosváltás, a pénztelenség ellenére a Fradi végül meg tudott újulni, és bár a játékából a szezon nagy részében hiányzott a látvány, a minden áron való győzni akarás dobogót ért. No és persze kellett hozzá az a közönség, amely ugyan az utóbbi években a felére csökkent, fanatizmusában, hatékonyságában alig változott. Ez a támogatás többször lendítette át a csapatot a holtponton, az éremkollekcióból tehát egy darab mindenképpen jár a Fradi-szurkolóknak is. 
Örömfoci az ünnep előtt
Újpest FC-Videoton FC 1-0 (1-0)
Vezette: Veizer Roland
Gólszerző: Ahjupera a 13. percbenAz aranyosan csillogó medáliákat nem kellett utaztatni, azokat egyenesen Székesfehérvárra szállították. Előtte azért volt még egy jelenése a Videotonnak Újpesten, és ez a párosítás több okból is a forduló legszínvonalasabb mérkőzését ígérte. Egyrészt bajnokként búcsúzni hálás feladat, súlyosabb következmények nélkül lehet színezni a játékot, másrészt az ellenfél is remek szériát futott, nem mellesleg a hatodik helyért hajtott. Ez utóbbi egyébként kisebbfajta csodának is nevezhető, hiszen néhány héttel ezelőtt még a potenciális kiesőjelölt státusz kerülgette a lilákat. A mérkőzés igazolta a várakozást, gólhelyzetek sorát dolgozták ki a csapatok, az pedig, hogy ezekből az Újpestnek sikerült egyet értékesíteni, nem csak Ahjupera dicsérete, hanem a leshelyzetet tovább engedő asszisztens kritikája. Ennek ellenére nem érdemtelenül verte meg a bajnokot a szezonbéli tizenegyedik újoncát avató csapat, mint ahogyan a Videoton sem ajándékba kapta az aranyérmet. A hetven szűk esztendőt (mármint az elsőség szempontjából) végérvényesen lezárta a fehérvári együttes, amit vasárnap este egy aprólékosan megszervezett díjátadó ünnepség keretében köszönt meg a város. A fiesztát az sem árnyékolta be, hogy néhány nappal azelőtt az együttes elbukta a kupadöntőt, és hogy vereséggel zárta a bajnokságot. Egyvalami okozott (lelki) fájdalmat a tömegnek és az ünnepelteknek, a történelmet író mester, dr. Mezey György sejthető, de nem európai módon és nem megfelelő időben bejelentett távozása. A szurkolók a ,,Gyuri bácsi! Gyuri bácsi!” rigmussal fejezték ki érzéseiket és véleményüket a döntéssel kapcsolatban, egyben jelezve a vezetők és az új edző felé jövőbeni elvárásukat. Ha majd egy év múlva ugyanott, a Városháza előtt a ,,Paolo! Paolo!” kiáltás hallatszik, minden oké, el van felejtve a váltás. Ha viszont továbbra is a ,,gyuribácsizás” lesz a sláger, akkor…
MESTERI MONDATOK
Véber György (Pápa) magvas megfogalmazása arról, hogy a Lombard miért szerepelt rosszul a bajnokság végén: ,,Tud a csapat futballozni, kár, hogy ez az utóbbi időben a pálya középső részére korlátozódott. Jó, hogy vége ennek a szezonnak.”
Garami József (MTK) a jövőjéről: ,,Az egyéni sorsom a következő hetekben dől el, komoly ütés ez a kiesés, meg kell fontolnom hogyan tovább."
Komjáti András (Vasas) a keretkialakítást övező bizonytalanságról: ,,Érdeklődtem a többi csapatnál, hogy mikor kezdik a felkészülést, mi lehet, hogy kicsit korán, június hatodikán. Lehet, hogy hatan leszünk az öltözőben, a következő pár hét munkája lesz, hogy három edzőre hány játékos jut. Remélem, hogy minél több."
Supka Attila (Honvéd) a mérkőzés időpontjáról: ,,Nem voltak ideálisak a körülmények, nem értem, miért kellett három órakor játszani”.
Dr. Mezey György (Videoton) válasza a jövőjét firtató kérdésre: ,,Egyelőre megiszom egy marha jó korsó sört, nem is egyet, kettőt. Elég sok tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy azt a sört végre megihassam. A jelek azt mutatják, hogy már nem leszek edző az NB I-ben, de ez így van rendjén”. 
A GÓLLÖVŐ LISTA ÉLMEZŐNYE
24: Alves (Videoton)
16: Schembri (FTC)
15: Böde (Paks)
14: Coulibaly (DVSC)
13: Oláh (Kaposvár), Tököli (Kecskemét)
12: Tischler (MTK)
11: Ferenczi (Vasas), Kenesei (Haladás), Marics (Pápa),
10: Czvitkovics (DVSC),
9: Alekszidze (Győr), Rajcomar (ZTE)
8: Ahjupera (Újpest), Balázs (ZTE), Bartha (Paks), Homma (Siófok), Lázár (Újpest), Montvai (Paks), Nikolics (Videoton), Némedi (Szolnok), Perics (Kaposvár), Rajczi (Újpest)
7: Heinz (FTC), Remili (Szolnok)
6: Bárányos (Pápa), Délczeg (Siófok), Foxi (Kecskemét), Kabát (DVSC), Kamber (ZTE), Litsingi (Kecskemét), Oross (Haladás), Rósa (FTC), Simon (ZTE), Tisza (Újpest), Tóth P. (Haladás), Vayer (Paks)