NB I Visszatekintő

Pakson pezsgőt, Pápán a sört locsolták

  • Göbölyös János
Címkék:
megosztom

Az NB I 29. fordulójában eldőlt, hogy a Szolnok mellett az MTK búcsúzik az élvonaltól, a harmadik helyért viszont hármas versenyfutás lesz az utolsó fordulóban a Ferencváros, a Debrecen és a Zalaegerszeg között.

Nincs mese, fárad itt már mindenki. Edző, játékos, bíró, szurkoló, ki-ki a maga módján, de valamennyien idény végi formát futnak. Ki fizikálisan, ki mentálisan, ki anyagilag kezd kiürülni, és ez az állapot tökéletesen visszatükröződik a pályán, vagy a különböző szituációkat taglaló nyilatkozatokban. Hosszú volt az idény? Egy-egy balul sikerült mérkőzés után többször elhangzik mostanában, hogy megterhelő a szerda-szombat ritmus, és ilyenkor az ember jobb híján elkezd számolgatni. A Ligakupa sorozatban általában azok játszottak, akik az első csapat keretében alig, vagy egyáltalán nem kaptak lehetőséget, a Magyar Kupában fokozatosan apadt a mezőny, az egyre kevesebb csapatnak valóban plusz játéknapokat kellett beiktatni a programjába, ám azt túlzás lenne állítani, hogy ezeket a mérkőzéseket döglesztő iram jellemezte, a bajnokságban pedig mindössze két hétközi fordulót rendeztek, egyet áprilisban, egyet meg májusban. Attól most eltekintenék, hogy a miénknél fejlettebb futballkultúrájú (lásd magasabb színvonal, nagyobb futómennyiség) országokban összevessem a meccsszámot a miénkkel, elég legyen annyi: ott sem csupán hétvégi rendezvényeken rúgják a labdát. Nálunk nincs három hónapja, hogy elkezdődött a tavaszi idény, miután legalább ennyi ideig tombolt a téli szünet, erőhiányra hivatkozni tehát nem tűnik túl meggyőzőnek. Az idegi fáradtság az más, van ahol magyarázható, van ahol elfogadhatatlan.

Az NB I utolsó előtti fordulójában az utóbbira volt több példa, a Vasas, a Honvéd vagy a Pápa számára mintha már nyűg lenne a végjáték, de az eddig sokszor csodált Kaposvár is a legváratlanabb pillanatban fáradt bele az éremért folyó harcba. Akadt persze ellenpélda is, elég az Újpestet, a Szolnokot, a Siófokot említeni, és bár az MTK is megragadta az utolsó lehetőséget, a kései ébredésnek kiesés lett a vége. A paksiak picit kilógnak a sorból. Őket nem nyomta agyon a teher, pedig folyamatosan győzelmi kényszer alatt játszottak, aránylag egyenletes teljesítményt nyújtva, az egyik legszűkebb kerettel is behúzták Ligakupát és a bajnoki ezüstöt. Az utolsó játéknapon háromra csökken a tétért (bronzéremért) játszó csapatok száma, csak remélni lehet, hogy a többi sem kötelező labdázgatásnak tekinti a záró fordulót. Ha másért már nem is, legalább a szintén fáradó, de még mindig kitartó törzsközönségüket tiszteljék meg azzal, hogy futballoznak egy jót - ha már pénzt kapnak érte.

 A Paksi Fc játékosai ünneplik a Vasas ellen szerzett góljukat - Fotó: teol.hu
A változás kulcsa az állandóság


Paksi FC-Vasas-Híd 3-0 (1-0)
Vezette: Bognár Tamás
Gólszerző: Böde a 43., Böde a 68., Böde a 71. percben
A sors nagy rendező, és aki érdemes rá, azt a kegyeibe fogadja. A Paksnak kijárt, hogy hazai pályán, saját szurkolói előtt pezsgővel ünnepelje élvonalbeli tagságának kiemelkedően legsikeresebb szereplését. S ha már így alakult, akkor ezt egy emlékezetes meccsen, sima győzelemmel, házi gólkirályának mesterhármasával tette. Nincs öt esztendeje, hogy a Tolna megyei kiscsapat lejátszotta első NB I-es mérkőzését, az azóta eltelt négy szezonban három tizenegyedik és egy tizennegyedik hellyel jelezte, hogy a felsőház ugyan magas szint számára, de nem átszálló kártyával jutott fel az első osztályba. A 2010-11-es bajnokságot sem úgy kezdte a Paks, hogy most aztán kitör a szürkeségből, és végigveri a mezőnyt. Kis Károly csendben, szerényen építgette játékosait csapattá, és amikor a kétkedők már a sikerszéria végét vizionálták, akkor vált egyre erősebbé, egységesebbé és eredményesebbé az együttes. Ligakupa győzelem, bajnoki ezüst, Európa... Úgy gondolom, az utóbbi évtizedek legváratlanabb teljesítményét produkálta, legkellemesebb meglepetését szolgáltatta az atomváros csapata. Nem nyomta a lelki teher, nem bénította a tét, akkor tette magát oda igazán, amikor, és ahol nagyon kellett. És ez akkor is nagy szó, ha a legújabb áldozat a meglehetősen alulmotivált Vasas volt, amely tökéletes edzőpartnerként asszisztált a Böde-gólokkal színesített paksi örömfocihoz. Titok nincs, ellesni nem kell semmit, az edzések, a mérkőzések nyilvánosak, nincsenek ügyek, teljesíthetetlen ígéretek, van viszont munka és bizalom. Utóbbira talán jó példa, hogy azon a bizonyos 2006. augusztus 8-ai NB I-es premieren tíz olyan játékos szerepelt a keretben, aki most is tagja az együttesnek. Lám-lám, az állandóság is mekkora változást hozhat…

Maradt a matek

Zalaegerszegi TE-DVSC-TEVA 1-1 (0-0)
Vezette: Szabó Zsolt
Gólszerző: Ramos (öngól) a 71., ill. Bódi (11-esből) a 69. percben
A Pakssal ellentétben a Zalaegerszeg és a Debrecen szezonját nem a stabilitás és a kiszámíthatóság jellemezte. A ZTE sokarcúsága a csapatot legjobban ismerő Csank János számára is többször okozott megfejthetetlen momentumokat, a zalaiak nem csupán egyik hétről a másikra, hanem egy meccsen belül is képesek voltak a csúcsról a mélybe zuhanni, de fordított irányban is működött a ,,taktika”. A DVSC hosszabb periódusokat járt be, leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy amit Zdenek Scasnyval lerombolt, azt Kondás Elemér irányításával felépítette. A két csapat hullámzó teljesítménye még így is elegendő volt arra, hogy két fordulóval a vége előtt valós esélyük legyen a bronzéremre, ehhez viszont nyerni kellett volna. Különösen igaz ez a hazaiakra, akik az előző heti, Fradi elleni mérkőzésüknek sem az első, sem pedig a második félidei játékát nem tudták megismételni, bár hogy az utóbbi nem jött össze, annak mindenki örült Zalaegerszegen. Annak viszont kevésbé, hogy fél órát kellett várni az első veszélyes akcióra, az meg pláne elkeserítette a zalai szurkolókat, hogy húsz perccel a vége előtt a DVSC-nél volt az előny. Ami aztán nem ment saját erőből, az sikerült az ellenfél segítségével, Ramos rögtönzött fejes leckét adott az egerszegi csatároknak, akik csodálattal nézték végig a debreceni középpályás amúgy valóban csodálatos öngólját. A senkinek sem jó ikszen próbált ugyan korrigálni mindkét csapat, Coulibaly állt ehhez a legközelebb, de meccslabdát rontott. Az egy-egy pont - mint vasárnap kiderült - azt jelenti a Zete és a Loki számára, hogy az utolsó forduló előtt matematikai esélyük maradt ugyan a bronzérem megszerzésére, ám az általuk felvázolt számtanpéldát a Ferencváros oldhatja meg először.  

Helyzetek itt, gólok ott

Budapest Honvéd-Újpest FC 1-4 (0-3)
Vezette: Vad II István
Gólszerző: Danilo az 57., ill. Ahjupera a 9., Balogh B. a 37., Balajti a 40., Rajczi a 88. percben
A Bozsik Stadionban is folyt a számolgatás, igaz, ott nem a pontokat, hanem a gólokat strigulázták. A munkamegosztás eléggé felemásra sikeredett, a Honvéd dolgozta ki a több helyzetet, az Újpest volt eredményes. A lilák úgy kontrázták le a csatáraik tehetetlenségét és Balajcza Szabolcs védéseit távolról szemlélő kispesti hátvédeket, hogy azok képtelenek voltak felvenni Lázárék ritmusát. A vendégek úgy passzolták ki ellenfelüket, hogy azok sokszor nem csak a labdát, hanem egymást sem találták, és a hibátlan újpesti helyzetkihasználásnak három gólos előny lett a vége. Mivel a hazai támadók nagyjából ugyanennyi ziccert rontottak, szurkolóik joggal bíztak abban, hogy a szünet után fordul a kocka, és hasonlóan a Videoton elleni mérkőzéshez, visszajön a meccsbe a csapat. Nem így történt, egyrészt mert ezen a találkozón a második félidőre már nem tudott úgy felpörögni a Honvéd, mint tette azt a fehérváriak ellen, másrészt az újpestiek úgy vigyáztak az eredményre, hogy közben a gólszerzésről sem mondtak le. Danilo szépítő találata adott némi reményt arra, hogy izgalmas legyen az utolsó félóra, ezt azonban csupán a két szurkolótábor közötti, szépirodalminak nem nevezhető diskurzus tette azzá. Mészöly Géza azt is megléphette, hogy a nem teljesen fitt Rajczi Pétert becserélje, majd Szalai Ádám öccsét, Vilmost is pályára küldje, felavatva ezzel szezonbeli tizedik újoncát. Ha van csapat a mezőnyben, amelyik szívesen folytatná még néhány hétig a bajnokságot, az minden bizonnyal az Újpest, amit ugyanis a lilák a tavasz második felében produkáltak, azzal simán dobogóra lehetett volna érni.

Hanyag elegancia

Videoton FC-Győri ETO 2-1 (2-0)
Vezette: Németh Ádám
Gólszerző: Nikolics a 25., Polonkai a 27., ill. Dudás a 73. percben
Kiállítva: Lencse a 62., ill. Ji-Paraná a 90. percben
A Videoton korábban annyi pontot bespájzolt magának, hogy kissé visszafogott hajrával is két fordulóval a zárás előtt bajnokként fogadhatta a Győrt. A kérdés csupán az volt, hogy az aranyünnep mennyit vett ki a játékosokból, és a Magyar Kupa-döntő előtt három nappal megkockáztatnak-e még egy éles meccset a bajnokságban. Nos, ha csak a fehérváriak kezdőcsapatát nézzük, akkor a válasz nem, Mezey doktor ugyanis hét helyen változtatott legutóbbi együttesén, azaz egyértelműen a keddi fináléra tartalékolt. Az első félidőben aztán kiderült, hogy a második sor is elsőrangú, különösebb megerőltetés nélkül, olykor túlszínezve a játékot, esélyt sem adott a Videoton az ETO-nak arra, hogy belerondítson az ünnepi hangulatba, két perc alatt két góllal szertefoszlatta a győriek pontszerző reményeit. Csertői Aurél kényelmetlenül érezhette magát amiatt, hogy labdarúgói statisztaszerepet játszanak a fehérvári fiesztában, a szünetben megértette velük, hogy mégis csak futballmeccsről van szó, és bár a kezdés előtt díszsorfalat álltak a bajnoknak, a mérkőzés alatt ezt kockázatos megismételni. Hatott az edző kritikája, a győriek is elkezdtek játszani, ráadásul az érthetetlen feszültségét rugdalózással levezető Lencse kiállítása után emberelőnybe kerültek. Az ezt követő félóra az ETO-é volt, a három pont azonban maradt a Videotoné, és ez leginkább a tavalyi szezonban ,,bűnös kapusnak” kikiáltott Sebők Zsoltnak köszönhető, aki Pilibaitis tizenegyesének hárításával tette fel a koronát teljesítményére. Az ünnepi hetek tehát folytatódnak Fehérvárott, bár kissé árnyalja a képet az azóta megszületet döntés, miszerint dr. Mezey Györgyöt Paulo Sousa váltja majd a kispadon. Kupadöntő előtt ilyet bejelenteni nem elegáns, kicsit sarkosabban fogalmazva - szakmai érzéketlenség.

Életbe lép a B-terv

Lombard FC Pápa-MTK Budapest 0-2 (0-1)
Vezette: Kassai Viktor
Gólszerző: Tischler a 30., Pátkai a 77. percben
Az a csapat, amelyik eddig sem tudott csak a saját meccsére koncentrálni, könnyen elbukhat, ha játék közben egy másik mérkőzésre is figyelnie kell. Az MTK megoldotta ezt a problémát, mialatt végig a kezében tartotta a Lombard elleni találkozót, kiépítette a forró drótot Kecskeméttel, ahol a Siófok vendégeskedett. Hogy a hírek miként jutottak el a pápai pályára, eljutottak-e egyáltalán, azt nem tudni, a fővárosi játékosokat mindenesetre csak látszólag foglalkoztatta a párhuzamos meccs, tették a saját dolgukat, és teljesítették azt, ami az élvonalbeli tagságuk meghosszabbításának egyetlen esélyét jelentette: legyőzték a Lombardot. Azt a csapatot, amelyik a bentmaradáshoz szükséges pontszám elérése után fejben befejezte az idényt, a játékosok gondolatai már máshol, egyesek szerint a mostanában rapszodikusan működő pénztárban is jártak... Visszatérve a szombati mérkőzéshez, iszonyú érzés lehetett úgy ünnepelni a második gólt, hogy a Siófok akkor már harmadszor vezetett Kecskeméten, Kantáék tökéletesen tisztában voltak ugyanis azzal, akár a földbe is döngölhetik ellenfelüket, ha a balatoniak nyernek, vége a számolgatásnak. Vége lett... Az MTK győztes meccs után esett ki az NB I-ből, ami feltételez ugyan valamiféle tartást, az összeomlás tényét azonban nem tudja feledtetni. Az évek óta mintaként emlegetett és eredményekkel alátámasztott Hungária körúti munka ha nem is vált semmissé, megkérdőjelezi a módszer hatékonyságát. A fiatalok folyamatos csapatba építése, majd a legjobbak eladása lehetetlenné teszi a tartósan jó szereplést, ha pedig az adott korosztály valamivel gyengébb az előzőnél, ráadásul a sérülések száma is magasabb az átlagosnál, szinte elkerülhetetlen a látványos visszaesés, legrosszabb esetben a kiesés. Ebbe a helyzetbe került most az MTK, amelynek vezetői már hetekkel ezelőtt kidolgozták a B-tervet: jövőre vissza kell jutni az élvonalba, méghozzá azokkal, akik a mostani vesszőfutás részesei voltak. Ha következetesek maradnak, a cél könnyedén elérhető, ha nem, nehéz évek elé néz a klub.

Kímélő üzemmódban

KTE-Ereco-Siófoki BFC 2-3 (1-2)
Vezette: Solymosi Péter
Gólszerző: Bori (11-esből) a 17., Bertus az 53., ill. Homma a 11., Homma a 39., Homma az 57. percben
Amikor ismertté vált a Kecskemét összeállítása, sokan előre beírták a Siófoknak a három pontot. Nekik lett igazuk. Tomiszlav Szivics szinte a teljes alapcsapatát pihentette, hiszen a KTE történelmének legfontosabb mérkőzésére készül, kedden kupadöntőt játszik a Videotonnal. Az Európa Liga-indulás a fehérváriak bajnoki címe miatt így is adott, egy MK-győzelem azonban a jövőre nézve is jótékony hatással lehet. Mint ahogy a szerb mester kímélő üzemmódba helyezésének is ez volt a célja, Szivics vérnyomását ugyanis annyira megviselte a legutóbbi, Újpest elleni vereség, hogy az orvosa átmenetileg eltanácsolta a kispadtól. A távirányítással vezérelt ,,Kecskemét kettő” így sem vallott kudarcot, mert bár csak futott az eredmény után, a létéért küzdő ellenfelét kemény ellenállásra késztette. A Siófok - ellentétben a hazaiakkal - komolyan vette a találkozót, más választása nem is lehetett, hiszen az MTK nyert Pápán. Akit ez a leginkább nyugtalanított, az minden bizonnyal Homma Kazuo volt, a japán csatár élete meccsét játszotta, s mivel a harmadik góljára már nem tudott válaszolni a KTE, a vendégek megnyerték a mérkőzést, így a következő szezonban ismét az élvonalban futballozhatnak. Az pedig majd kedden kiderül, hogy a legjobb kecskeméti játékosoknak érdemes volt-e nézőként végigülniük az utolsó hazai bajnokit, és edzőjükkel együtt rápihenni a kupadöntőre. A szurkolók mindenesetre elfogadták a döntést, a vereséget tudomásul vették, nyilván már ők is keddre hangoltak.

A 21-es volt a nyerő

Kaposvári Rákóczi-Szolnoki MÁV 0-1 (0-0)
Vezette: Gaál Gyöngyi
Gólszerző: Tchami a 67. percben
Ez a kör a Kaposvár fordulója lehetett volna. A ZTE és a Debrecen nem bírt egymással, a Fradi is csak egy pontot hozott el Szombathelyről, győzelem esetén tehát újra kézzelfogható közelségbe kerülhetett volna a bronzérem a Rákóczi számára. Az ellenfél verhetőnek tűnt, az első osztálytól már korábban búcsúzó Szolnok vizitált Somogyban, ami növelte Sisa Tibor együttesének esélyeit. Hogy végül éppen ezt a mérkőzést bukta el a Kaposvár, annak nyilván pszichés oka lehet, a tudásbeli különbség ugyanis zongorázható a két csapat között. S bár eddig is számos példa mutatta, hogy a magyar bajnokságban minden megtörténhet, erre az eredményre talán a legnagyobb meglepetésre fogadók sem számítottak. Pedig megvoltak a ziccerek, minden úgy alakult, ahogy azt a hazaiak elképzelték, csak az utolsó jó döntés, és annak pontos kivitelezése hiányzott. A szolnokiak abban bízhattak, hogy bár korán eldőlt a sorsuk, Simon Antallal egyszer sem verték agyon őket, az utóbbi négy mérkőzésüket csupán egy-egy góllal veszítették el, hátha most fordul a szerencse, és őket segíti. A labdabirtoklást, a helyzetek számát tekintve Fortunának valóban volt némi köze a vendégsikerhez, bár Tchami bombagólját nem lehet külső körülményekkel magyarázni. A kameruni középpályás egy jól eltalált lövéssel tartalommal töltötte meg a 21-es mezszámát: csapatának nyerőembere lett. A történtek tükrében nem meglepő, hogy Sisa Tibort ez a vereség viselte meg a legjobban, a nagy lehetőség kapujában bukott el a csapata, amelynek így a hatodik helye is veszélybe került.

Hol van a tűz?

Szombathelyi Haladás-Ferencváros 1-1 (0-0)
Vezette: Andó-Szabó Sándor
Gólszerző: Iszlai (11-esből) az 51., ill. Rósa a 60. percben
Kiállítva: Nagy II. Gábor a 76., ill. Heinz a 90. percben
Lehetősége a Fradinak is volt, de csak részben tudott élni vele. A képlet egyszerűnek tűnt, ha nyer a Ferencváros, akkor megerősítve a harmadik helyét, három pont előnnyel várhatja az utolsó fordulóban a Pápát, és legrosszabb esetben is rájátszásban mérkőzhetne a bronzéremért a Debrecennel. Egy ki-ki meccs így is összejöhet a végén akár a DVSC-vel, akár a Zalaegerszeggel, de ennek minimális az esélye. Szombathelyre a tavasszal nem győzni járnak a csapatok, ez csupán az Újpestnek sikerült, a többi hazai mérkőzését hozta a Haladás, gólt is csak elvétve kapott. A vasárnapi találkozó is úgy indult, hogy még tovább javul az eddig is parádés otthoni mutató, a kidolgozott helyzetek és az elrontott tizenegyes azonban két dologra rávilágított. Egyrészt arra, hogy a Ferencváros védői továbbra is könnyen zavarba hozhatók, másrészt a túlzott magabiztosság veszélyt rejthet. Utóbbit Tóth Péter prezentálta, a Haladás bal bekkje olyan flegmán végezte el a büntetőt, hogy a labda jó fél méterrel a léc fölött hagyta el a játékteret. Iszlai a szünet után nem volt ennyire vicces kedvében, komolyan odatette magát, és vezetéshez juttatta csapatát. Ezután a Fradi akciói és Rósa percei következtek, az egyenlítő gól pedig újra nyílttá tette a mérkőzést. Az utolsó negyedórát emberelőnyben játszhatták a fővárosi zöld-fehérek, a győzelemhez azonban ez is kevés volt. Prukner Lászlóból láthatóan sokat kivett a mérkőzés, nem elég, hogy a meccs előtt az esetleges távozásáról szóló folyosói beszélgetést kellett magyaráznia, és pletyka szintre süllyesztenie, mintha a játékosaiban sem érezné már azt a tüzet, ami feltétlenül szükséges lenne a bronzérem megszerzéséhez. Pedig ehhez csak a már vegetáló Lombardot kell legyőzni az Üllői úton, ami a Ferencváros utóbbi fordulókban mutatott játéka alapján valóban nehéznek ígérkező, de korántsem teljesíthetetlen feladat.

MESTERI MONDATOK

Simon Antal (Szolnok) arról, hogy a kiesés ellenére is csak a győzelem a cél: ,,A tulajdonos is azt kérte, hogy tegyen meg mindent a csapat, és nem azt, hogy csökkentsük a külföldiek számát, és minél gazdaságosabban hozzuk le a meccseket.”
Supka Attila (Honvéd) első reakciója a mérkőzés értékelésekor: ,,Szinte szóhoz sem jutok…
Csertői Aurél (Győr) arra a kérdésre, hogy mi hangzott el az öltözőben a szünetben: ,,Azért ezt nem feltétlenül árulnám el. A beszélgetés kilencven százaléka szakmai volt…
Sisa Tibor (Kaposvár) a váratlan vereség és a csapat egész éves összteljesítményének kontrasztjáról: ,,Ha azt mondja valaki tavaly nyáron, hogy a kupában a négyben leszünk, és meglehet a bajnokságban a 6. hely, akkor itt mindenki tapsikol.”
Horváth Károly (Siófok) képi ábrázolása csapata bentmaradásért vívott sikeres harcáról: ,,Kis siófoki bárkánk viszontagságos út után partot ért. Néha viharba kerültünk, lehet, hogy olykor rozogának látszott a hajónk, de belülről hihetetlen masszív volt. Ha nem lettek volna ilyen matrózaim, biztosan nem értünk volna célba.”
Véber György (Pápa) kissé cinikus nyilatkozata a vereség után: ,,Igyekszem visszafogni magam…Mindenért magamra vállalom a felelősséget, engem szidjanak, ne a csapatot, én vagyok minden rossz okozója. Tavaly ötszáz ember ünnepelt velünk a szezon végén, most meg sörrel locsoltak a lelátóról. Ilyen a magyar futballközeg.
Garami József (MTK) válasza arra, hogy még soha nem esett ki egyetlen csapatával sem: ,,Igen, erre mindig büszke voltam, de úgy látszik, hogy nem kerülhettem el a sorsom. Borzalmasan fáj mindaz, ami történt...
Komjáti András (Vasas) sértődöttséget sem nélkülöző megjegyzése: ,,Általában tizenöt-húsz perccel a mérkőzés lefújása után van a sajtótájékoztató, én vártam, de nem jött senki, ezért felszálltam a buszra. Nem baj, hogy a paksiak boldogok az ezüstérem megszerzése után, de azért nem kellett volna megfeledkezni mindenről az örömmámorban.”
Prukner László (Ferencváros) a háromvédős rendszert firtató kérdésre: „Hagyjuk már ezt a háromvédős rendszert! Ez csak Magyarországon újdonság, csak itt szokás ebbe belekötni. Korábban Kaposváron rengeteg meccset nyertem meg három védővel felállva, legutóbb pedig a ZTE ellen háromgólos hátrányban is átálltam három belső védőre, akkor mégsem firtatta senki, hogy miért.

NB I 29. forduló

A GÓLLÖVŐ LISTA ÉLMEZŐNYE

24: Alves (Videoton)
15: Schembri (FTC)
13: Coulibaly (DVSC), Böde (Paks), Oláh (Kaposvár), Tököli (Kecskemét)
11: Ferenczi (Vasas), Kenesei (Haladás), Marics (Pápa),
10: Czvitkovics (DVSC)
9: Rajcomar (ZTE), Tischler (MTK)
8: Alekszidze (Győr), Bartha (Paks), Lázár (Újpest), Montvai (Paks), Némedi (Szolnok), Nikolics (Videoton), Perics (Kaposvár), Rajczi (Újpest)
7: Ahjupera (Újpest), Balázs (ZTE), Heinz (FTC), Honma (Siófok), Remili (Szolnok)
6: Bárányos (Pápa), Délczeg (Siófok), Foxi (Kecskemét), Litsingi (Kecskemét), Simon (ZTE), Tisza (Újpest), Tóth P. (Haladás), Vayer (Paks)

A 30. FORDULÓ PÁROSÍTÁSA

05.20-22.
Vasas-Híd-KTE-Ereco, Illovszky Stadion
Ferencváros-Lombard Pápa, Albert Stadion
Győri ETO-Kaposvári Rákóczi, ETO Park
Újpest FC-Videoton FC, Szusza Stadion
Szolnoki MÁV-ZTE FC, Szolnok
Siófoki BFC-Budapest Honvéd, Siófok
MTK Budapest-Paksi FC, Hidegkuti Stadion
DVSC-TEVA-Haladás, Debrecen

Az időpontokat később véglegesítik.

megosztom