Vélemény

Csak Vettel nem előzött Isztambulban

  • Kele János
megosztom

Nem hozott meglepetést az F1-es világbajnokság negyedik versenye, a Török Nagydíj sem: az eddig négyből négy első rajtkockát szerző, világbajnoki címvédő Sebastian Vettel erőlködés nélkül húzta be szezonbeli harmadik sikerét is.

Igazság szerint Vettel volt az egyetlen pilóta a mezőnyben akinek nem kellett előznie a futam során; ez is mutatja azt a hatalmas fölényt és magabiztosságot amely az egész hétvége során sugárzott a fiatal bajnoki címvédőről. Webber egy szoros versenyfutás végén nagy nehézségek árán legyűrte Alonsót, így második lett, hozzásegítve csapatát a szezon első kettős győzelméhez. A Ferrari a futamon megtáltosodott, Alonso egészen a verseny utolsó harmadáig tartotta a lépést Webberrel, és bántóan simán elintézte a korábban sokra taksált McLaren és Mercedes pilótákat.

Már-már megszokott módon rengeteg előzést rekordszámúan sok négykiállásos taktikát hozott a versenyszezon első európai futama, melyen sok nagy kérdés volt hivatott eldőlni. Választ kaptunk arra, vajon meg tudja-e bárki közelíteni a Red Bullt, tartóssá válik-e a McLaren fejlődése, vissza tud-e jönni a bajnoki harcba a Ferrari, és vajon a javulás útjára lép-e a Mercedes. Nos, egyelőre úgy tűnik, hogy a Red Bull továbbra is érinthetetlen, a McLaren visszalépett egy lépcsőfokot, a Ferrari eközben előre tett egy lépést – a Mercedes pedig továbbra is a szezon legnagyobb talánya.

Kezdésnek nézzük a Red Bullt, akik nem mutattak különösebb idegeskedést sem a pénteki, sem a szombati versenynapon – mintha csak érezték volna, hogy őket ezen a hétvégén egyszerűen lehetetlen legyőzni. Vettel pénteken gyakorlatilag értékelhető kört sem futott, szombatra mégis egyértelmű favorittá lépett elő, miközben a csapattárs Webber kibérelte magának a második rajtkockát. Vasárnap sem jött nekik közbe semmi érdekes, Vettel már a rajtnál elhúzott a messzeségbe, többet nem is került senki a közelébe – győzelme olyannyira sima volt, hogy a verseny legizgalmasabb pillanatát akkor élte át, amikor az utolsó körökben le kellett körözni az éppen egymással csatázó Sutil-Perez kettőst. Megoldotta, persze…

Webber ennél azért jóval kalandosabb versenyt élt meg, a rajtot például helyből elfuserálta, Rosberg úgy húzott el mellette, mintha az ausztrál ott sem lett volna. Becsületére legyen mondva, az első adandó alkalommal visszavette helyét, és ezután is egészen kiválóan ügyködött a mezőnyben. Nem pánikolt, nem idegeskedett, azt is vérprofi módon kezelte, mikor Alonso a Ferrari remek versenytempójának és ügyes taktikázásnak köszönhetően eléje került – hiszen pontosan tudta, hogy eljön majd az ő ideje, és akkor simán visszaelőzheti a spanyolt. No, annyira sima azért nem lett, de így is összejött a második hely, ami azt jelenti, hogy az ausztrál veterán szépen lépdel előrefelé a ranglistán: az idénynyitón 5., Malajziában negyedik, legutóbb Kínában harmadik volt – lehet, hogy Barcelonában már megismétli tavalyi sikerét?

Vettelt ünnepli a csapat - Fotó: AFP
A virtuális buksi-simogatás ezúttal a Ferrarinak jár, sőt, inkább csak a vörösök kétszeres bajnok pilótájának, Fernando Alonsónak: a spanyol matador az utóbbi három versenyen rendre betlizett, kissé olybá tűnt, még benne maradt a világbajnoki cím elvesztésének sokkja – erre ma minden kecmec nélkül lepakolt az asztalra egy voltaképp hibátlan teljesítményt. Nem tudni egyelőre, hogy az eredményben a Scuderia húsvéti szünetben mutatott aktivitása, vagy a spanyol mentális megerősödése tükröződik vissza, de az tény, hogy versenytempóban az Istanbul Parkban egyedül Alonso tudta felvenni a harcot a mindenek mércéjeként működő Red Bullal. Vettel elkapására még mindig nem volt esélye, Webberrel viszont nagyot harcolt – és ki tudja, ha az időmérőn mondjuk Rosberg helyett övé lesz a harmadik kocka, most épp egy második helyet ünnepel. De nem az övé lett, ami persze nem véletlen: Maranellóban még sok munka van hátra, hogy a kocsi a kvalifikáción is felvehesse a versenyt a legjobbakkal.

Massára is szánok néhány szót, mert annak ellenére, hogy éppen nulla pontot sikerült összekaparnia a csapat és önmaga megtakarításaihoz, azért jócskán hozzájárult ahhoz a show-hoz, amihez a verseny a körök előrehaladtával egyre inkább kezdett hasonlítani. Hol ő előzött, hol őt kerülgették mások (volt, hogy egyszerre többen is), hol egyszerűen a pályán kívül bóklászott – egyszóval kalandos versenyt futott, szó ami szó. Kár, hogy ezek a kalandozások az utóbbi másfél évben a legritkább esetben érnek pozitív véget…

A McLaren kicsit csalódott lehet, hiszen a Red Bullhoz képest a fasorban sem voltak, sem az időmérőn, sem a versenyen. Lewis Hamilton a kezdeti nagy röss után látványosan lecsendesedett, valószínűleg menet közben ő is ráeszmélt arra, ami kívülről végig nyilvánvaló volt: a wokingiaknak a negyedik helynél előrébb végezni egy fikarcnyi esélyük sincsen. Button-t megpróbálták három kiállásra tenni az angolok, aminek az lett a vége, hogy pozíciót, pozíciókat veszített – még szerencse, hogy a két eléje kerülőből az egyik éppen a csapattársa volt. Hamilton összességében nem lehet elégedetlen, a maximumot kihozta a versenyéből, még a jobb első kerekével megtörtént kínos közjáték sem vetette vissza a ranglistán. Button végig harcias volt, de a taktikáját elrontották, így végül semmire nem ment a fene nagy agresszivitásával – mindössze a hatodik helyig jutott. Wokingban pedig egyre inkább hátrafelé kell nézegetniük, ahelyett, hogy a Red Bull üldözésébe foghatnának…

Amilyen erősnek tűnt a Mercedes szombaton (de különösképpen pénteken), annyira lehangoló volt a versenyen nyújtott produkciójuk. Tulajdonképpen azzal sem tévedek túl sokat, ha azt mondom, csak és kizárólag Rosberg zsenialitásának köszönhetik a megszerzett ötödik helyüket. A versenytempójuk nagyon gyenge volt, a taktikát tekintve sem villogtak túlságosan (bár ehhez a lágy gumik használhatatlansága is hozzájárult jócskán) – voltaképpen tehát szinte csodaszámba megy a fiatalabbik német 5. helye. Pedig volt ő jócskán hátrébb is, a második kiállások után valahol a 8.-9. hely környékén téblábolt, mindössze 4 (!) másodperccel Schumacher előtt – holott a nagy öreg már a verseny elején hidegre tette a saját futamát. Innen azonban Nico előzött párat erőből, jó ütemben ment ki cserélni, is máris kedvező helyzetben találta magát a végelszámoláshoz. Nem volt persze az sem mellékes, hogy parádés ügyességgel vezetett, amikor a csapat azt kérte tőle, hogy vigyázzon a lágy hátsó gumijaira a minél jobb eredmény érdekében, akkor azt is zokszó nélkül, és ami még fontosabb hibátlanul megcsinálta. Nincs rá jobb szó, földbe döngölte Schumachert.

Azt a Schumachert, aki ezen a hétvégén már-már önmagát alázta meg a teljesítményével. Igen ezt nyugodtan ki lehet mondani lévén egészen biztos vagyok benne, hogy ezt ő maga is így gondolja, és azzal is teljes mértékben tisztában van, hogy jelen pillanatban ő nem elég jó versenyző ahhoz, hogy sikerre vigye ezt a Mercedest. Kulcspillanatokban hibázik (időmérő szombaton), stresszhelyzet alatt rendszeresen rossz döntéseket hoz (Petrov-ütközés ma), miközben továbbra sem képes megbarátkozni a szinte egykörössé redukálódó időmérő-rendszerrel és a keskeny gumikkal. Mondhat akárki akármit, ez már nem balszerencse, ez már nem „ringrozsda”, ez egyszerű, terített betli. Persze, mindenki tudja, hogy 42 éves, és valóban, a korához képest még mindig zseniálisan vezet, nagyszerű villanásai vannak, hihetetlenül rutinos, dörzsölt öreg róka lett belőle – ám ki kell tudni mondani, hogy már nem alkalmas egy világbajnoki címre vágyó istálló vezérpilótai szerepére. Könnyen lehet persze, hogy Rosberg sem, de ez már egy másik történet…

A többiekről is essék néhány szó, hiszen a verseny tulajdonképpen a mezőny minden egyes traktusában parádés volt – ahogy azt idén már megszokhattuk. Kobajasi elképesztően kiegyensúlyozott volt, ha a Saubereken kicsit jobban működik a lágy keverék, minden bizonnyal előrébb is végezhetett volna a 10. helynél – de ne legyünk telhetetlenek, az utolsó kockából ez is dicséretes teljesítmény. Buemi nagyszerűen hajtotta végig a kitalált taktikát, kilencedik helye nem várt remek siker a minden apró pontocskának örülő Toro Rossónak. A két Renault parázs csatákat vívott, de végül, amikor kellett, mindketten lenyugodtak, higgadt utolsó etapot futottak, és kettős pontszerzést könyvelhettek el – bár már látszólag nőtt a különbség köztük, és a szorosan vett élcsapatok között. A Force India ezúttal gyengébb és szürkébb volt (hiába a csiricsáré narancssárga festés), Perez sem tudott kitűnni és Di Reste sem nyújtott extrát. Akik viszont nagyot léptek előre, azok a williamsesek, Barrichello kis szerencsével pontot is szerezhetett volna – Maldonado viszont továbbra is elképesztően gyenge az F1-be. Dicséret illeti ezúttal is a zöldben pompázó Lotust, két lassan már lehet a hátsó-középmezőnyhöz sorolni, így pedig a reménytelenek bolya négyszereplősre redukálódik.

megosztom