Török Nagydíj

Semmi, csak a szokásos, avagy Vettel a pole-ban Isztambulban

  • Kele János
megosztom

Könnyed magabiztossággal hozta immáron szokásossá váló pole pozícióját Sebastian Vettel a Török Nagydíj szombati időmérő edzésén - ráadásul még egy kicsit demoralizálta is ellenfeleit. A második Webber, míg a harmadik kockából Rosberg indulhat.

Elmaradt a várva-várt meglepetés a Török Nagydíj szombat délutáni kvalifikációján, ugyanis a Red Bull és Sebastian Vettel legalább olyan könnyedén hozta az első rajtkockát, mint a korábbi futamokon. Sőt, az eddigiekkel ellentétben ezúttal Webbert sem tudták megverni a riválisok, annak ellenére sem, hogy az ausztrál jócskán elmaradt a parádés idővel győző Vettel mögött. A német zsinórban ötödször szerzett pole-t - ez már önmagában megsüvegelendő teljesítmény, pláne, ha azt is hozzátesszük, hogy újabb sikerével már az örökranglista tizedik helyén áll, holtversenyben Hill-lel és Andrettivel…

Nico Rosberg, Sebastian Vettel és Mark Webber a Forma-1-es Török Nagydíj időmérő edzése után 2011 májusában

A szokásos Vettel-pole - szinte már csak imigyen hivatkozunk egy F1-es futamhétvége szombati napjának történéseire. Nem kis dolog ez, lévén, hogy annak idején csak a nagy Ayrton Senna tudta ilyen magától értetődő természetességgel hozni sorozatban a legjobb időket a kvalifikációkon. Már régóta mondom, de lassan mindenki számára világossá válik: Sebastian Vettel egy körön a világ legjobbja, szinte nincs ember, aki föl tudná venni vele a versenyt egy időmérő edzésen. Mondhatnám azt is, hogy ő az új Senna (ebben a tekintetben), ám ez talán még elhamarkodott lenne, lévén, hogy a brazil legenda a maga korábban nem csak a toronymagasan legjobb versenygéppel, hanem egy szedett-vedett Lotusszal, vagy McLarennel is diadalmaskodni tudott az időmérőn.

Mondjuk ezúttal azért nehezebb dolga volt a szokásosnál, pénteken ugyanis az eső mellett ő is esett, szépen összetörte az autóját, s hála a balesetének a délutáni, immáron száraz edzést ki is kellett hagynia. Sok szakember menten felszisszent, mondván: oda a beállítások terén kulcsfontosságú pénteki nap, ráadásul a fejlesztéseket sem nagyon tudta kipróbálni még Vettel - ezzel szemben semmiféle törést nem láthattunk a fiatal német teljesítményében. Szombaton reggel kiment a pályára, repesztett 16 kört, (természetesen a végén megnyerve az edzést), és gyakorlatilag készen állt a kvalifikációra. Nem kell csodálkozni, ő maga már péntek este megmondta, hogy semmilyen gond nem lesz vele…

Nem is lett, olyan magabiztosan hozta az edzést, hogy a Q3-ban már az ellenfelek utolsó gyors köre előtt kiszállt az autójából, hivatalosan gumispórolás miatt, igazság szerint mindössze azért, mert pontosan tudta, hogy 1:25,0-s idejét senki a világon nem tudja majd megdönteni. Remek húzás volt, szó se róla, demoralizálta az ellenfeleket, ráfagyasztotta az arcukra a mosolyt - és nem utolsósorban megüzente mindenkinek: az erőlködés hiábavaló. Más kérdés, hogy vajon akkor is kiszállt volna-e a versenygépéből Vettel, ha Webber inaszakadtából rohan vissza a pályára, hogy megpróbálja megdönteni az idejét? Valószínűleg egyébként igen, volt majdnem 5 tized előnye…

Ebből pedig megint látszik, hogy a Red Bull kérlelhetetlenül gyors egy körön, gyakorlatilag a közelükbe nem tud férkőzni senki - ezúttal még a McLarenek is szerfelett visszafogottan teljesítettek. Button a Q3-ban betlizett, a hatodik hely tőle, ezzel az autóval egészen egyszerűen nem elég; de eközben a csapattárs Hamilton sem tudta megverni nemhogy Webbert, de még a váratlanul feltámadó Rosberget és a Mercedest sem. Hogy mi lehet az ok? Feltehetően a szinte metsző hideg (persze képletesen szólva) - hiszen láthattuk Malajziában mennyire közel tud kerülni a Red Bullhoz a wokingi csapat rekkenő hőségben. A hideg azonban a Red Bull, és elsősorban a Mercedes malmára hajtja a vizet, miközben a McLaren vitorlájából kifogja a szelet - talán ezzel a képzavarral írható le leginkább a helyzet.

A Mercedes tehát, mint már mondottam nagyot lépett előre, gyakorlatilag a McLaren szintjére - miközben az eddig erősebbnek látszó Renault-t leszakították kissé. Ez persze egyelőre még igen képlékeny, lévén a Mercedesnek nagyon kedvez az isztambuli hűvös időjárás, ebben a közegben nem hátráltatja őket túlzottan a hűtési problémájuk, így pedig kicsivel nagyobb eséllyel vehetik fel a harcot a győzelemért. Stuttgartban persze már egy dobogónak is szerfelett tudnának örülni, ráadásul erre most esélyük is mutatkozik: Nico Rosberg csodálatos vezetéssel zárkózott a két Red Bull mögé a kvalifikáción, s ezzel a harmadik rajtkockát érdemelte ki. Kissé csalódás Schumacher nyolcadik helye - a német rekordbajnok a szabadedzéseken nagyon elemében volt, a legfontosabb edzést azonban megint elrontotta, több mint egy másodperccel(!) elmaradt a csapattárs mögött. Ez már kezd kínos lenni, akárhonnan is nézzük… Ki kell mondani az igazságot, azt, hogy Michael Schumacher egy körön, az időmérő edzéseken már nem képes felvenni a fiatalok tempóját, képtelen megverni Rosberget. Ez egyébként nem csoda, a fiatal német egyetlen körön fantasztikus, tehetsége talán csak Vetteléhez mérhető - miközben Schumacher világéletében inkább verseny-menőnek számított, sosem villogott igazán a kvalifikációkon. Ugyan az ő nevéhez fűződik minden idők legtöbb pole-pozíciója (68), de azért ezt illik fenntartásokkal kezelni: Senna majd’ 6  évvel rövidebb karrierje során mindössze 3-mal szerzett kevesebbet…

A Ferrarinál a vezetőség egyik szeme sír, a másik viszont, ha nem is nevet, de legalább mosolyog: Alonso egészen becsületes előrelépést téve (mármint a szabadedzésekhez képest) ötödikként zárta a kvalifikációt, ám Massa bődületesen gyenge volt (különösen a pénteken látottak fényében), és megragadt a 10. helyen. Utóbbi rajthelyében persze benne van az is, hogy a Q3-ban már csak poroszkálni engedték ki a pályára, mondván spóroljon meg inkább egy lágy szett abroncsot a holnapi versenyre - ami olyan hatalmas előnyt nem fog neki jelenteni, hiszen az élmezőny minden tagja (2 Red Bull, 2 McLaren, 2 Mercedes és Alonso) így tett…

Ami a mezőny többi részét illeti, nem sok minden változott: a Renault továbbra is ingázik a középmezőny teteje és az élmezőny alja között; a Sauber időmérőn nem túl erős, viszont pazarul bánik a gumikkal (mondjuk Kobajasi szinte biztosan Q3-as lett volna); a Force India a mezőny abszolút közepének számít; a Wiliams a múlt heti botrányok után kissé összekapta magát, Barrichello 11. helye például egészen dicséretes; a Toro Rosso viszont visszaesni látszik, hiszen ezúttal sanszuk sem volt a legjobb 10-be kerülésre.

Vasárnap délután következik a verseny, amire állítólag megérkezhet az eső is - bár ezt azért ne vegyük készpénznek, lévén eddig háromból háromszor nem jött be a meteorológusok jóslata ebben a szezonban. Izgalmakban azonban így sem lesz hiány: én a magam részéről 70-nél is több előzést, rengeteg boxkiállást, és jó néhány taktikai baklövést várok. Aztán majd kiderül, csalódom-e, vagy sem…

megosztom